Reformfáradtság Kelet-Európában

Égetően szükség lenne az adózás, a közigazgatás és az egészségügy reformjára Magyarországon, a kormány mégis visszavett a reformtempóból – cikkezik a Schaffhauser Nachrichten. A magyar kormány a „kreatív” könyvelés trükkjeivel a lakosságot és az európai intézményeket is az orruknál fogva vezeti – írja a Neue Zürcher Zeitung.

Schaffhauser Nachrichten (shn.ch)

A svájci lapot is tudósító Rudolf Gruber Bécsből úgy érzékeli, hogy „Kelet-Európában a reformfáradtság van terjedőben”.

„Magyarország esetében a regionális lap olvasója megtudhatja, hogy a szociáldemokrata kormány jövőre erőteljesen visszavett reformtempóval készül újraválasztására, pedig a költségvetés szanálása, az adó- és közigazgatási reform, valamint az egészségügy reformja égetően szükséges lenne. Gyurcsány Ferencnek nemcsak a jobboldali populista Orbán Viktor ellen kell küzdenie, hanem saját pártja, az MSZP ellen is.” Draskovics Tibornak, a párton kívüli pénzügyminiszternek ezért a túlzott reformlendületéért kellett alig 14 hónap után, áprilisban távoznia tárcája éléről. Utódjától, Veres Jánostól a reformoktól sanyargatott magyaroknak aligha kell félniük.

Magyarország számára komoly problémát jelent a maastrichti kritériumok, például a háromszázalékos költségvetési hiány betartása. Három éve Magyarországon folyamatosan növekszik a büdzsé hiánya, jelenleg eléri az 5,3 százalékot. Éppen ezért folyamatosan halogatja Budapest az euró bevezetésének időpontját. 2007-ről indultak, s ma már 2010-2011-nél tartanak.

Neue Zürcher Zeitung (nzz.ch)

A konzervatív napilap bécsi tudósítója, Thomas Kreyenbühl Pénzpiacok Kelet-Európában, Magyarország és Lengyelország profitál az EU-tagságból című írásában elemzi a budapesti kormány „kreatív könyvelési trükkjeinek” várható következményeit.

Magyarországon olyan kormány van hatalmon, amely szembeszegül az EU-belépés előtt kidolgozott ellenőrzés lehetőségeivel, veszi magának a bátorságot, hogy a lakosságot, a piacot és végül az európai intézményeket a „kreatív” könyvelés trükkjeivel az orruknál fogva vezesse. Ennek következménye, hogy Magyarország az euróövezetbe történő belépésének feltételeit nem tudja a célként megjelölt 2010-ben teljesíteni. Ezzel Budapest elszalasztotta a pénzpiaci érettség egy fontos részelemét, hiszen az eurózónában elvész a valutakockázat. Magyarország 2010-től ugyanolyan feltételekkel adósodhatott volna el, mint a stabil pénzpiaccal rendelkező nyugat-európai ipari államok. Ennek az álomnak vége – írja a lap.

Azokat az értékpapírokat, melyeket Budapest a költségvetési hiány fedezésére „dob piacra”, jóval magasabb kamatokkal bocsátja ki. Természetesen Gyurcsány Ferenc nem azzal magyarázza pénzpiaci trükkjeit, hogy tart a jövő évben sorra kerülő parlamenti választásoktól, hanem az ország gazdasági növekedésével kapcsolatos aggodalmaival. De pontosan ezt a növekedést gyengítik a költségvetési hiány fedezésének növekvő költségei. S lehetséges, hogy Magyarország esetében a stabilitási és növekedési paktumban vállalt kötelezettségeinek megsértése miatt nemsokára a növekedés szempontjából rendkívül fontos strukturális támogatásokat is törölhetik.

Die Welt (welt.de)

A konzervatív napilap Pozsonyban Ivan Gasparovics szlovák államfővel készített interjút. Ebből kiderül: az úgynevezett flat tax a külföldi befektetők számára érdekes, de őket valójában még a magasan képzett munkaerő esetében is az alacsony bérei csábítják Szlovákiába. Adópolitikánk nem kell, hogy a gazdaságilag erős államokat idegessé tegye – mondja Gasparovics. Az alacsony adóknak nincs köze az EU-s támogatás igényeinkhez, ez utóbbit ugyanis a GDP alapján számítják ki és nem valami adókvóta nyomán. A történetnek fordítva van értelme: minél gyorsabban – például egy okos adópolitikával – fejlődik a gazdaságunk, annál kevésbé vagyunk függőek az uniós támogatásoktól és annál gyorsabban válhatunk az EU nettó befizetőivé. Ez csak előnyére válhat a fejlett tagállamoknak – fogalmazott.

Gasparovics úgy véli, például az Európa Parlamenten lehetne spórolni. Az EP képviselőknek egyúttal nemzeti parlamentjeik képviselőinek kell lenniük, hogy pontosan tudják mi történik otthon. Négy ülésszak Strassburgban bőven elegendő lenne, s csak Strassburgban, s nem Brüsszelben és Luxemburgban. Itt milliárdokat költenek el, melyeket sokkal értelmesebben is használhatnának. De mindenekelőtt az Európai Parlament sokkal közelebb lenne az emberek problémáihoz.