Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazin Zsoldosok ellenőrzés nélkül című írásában foglalkozik az Irakban tevékenykedő és garázdálkodó biztonsági szolgálatokkal. Magántestőrök ezrei tevékenykednek Irakban az amerikai kormány vagy magánvállalkozások megbízásából, akik számtalan alkalommal keveredtek már lövöldözésbe. Büntetőjogi következményekkel még egyetlen cég alkalmazottjának sem kellett szembesülnie, annak ellenére sem, hogy legalább egy esetben bizonyítható: halálos áldozata is volt a lövöldözésnek.
A 2004. júniusig a hatalmat gyakorló iraki átmeneti kormánnyal kötött megállapodás értelmében a biztonsági szolgálatok embereit a lakhelyük szerinti országban kell bíróság elé állítani. Ez egy olyan szabály, melytől láthatóan eddig nem igazán kellett félniük. Ezzel egyidőben az iraki bíróságokkal szemben immunitást élveznek, ami az irakiak számára nyugtalanító állapot, hiszen azt szeretnék, ha az oktalanul lövöldözőket megbüntetnék.
A Los Angeles Times cikkéből kiderül, hogy a washingtoni kormány régóta tisztában van a magán biztonsági szolgálatok hiányos ellenőrzésének problémájával. A lap értesülései szerint 2004 novembere óta majd 200 „komoly összecsapást” tartottak nyilván, melyben a magánszolgálatok is részt vettek. Az esetek 11 százalékában e cégek alkalmazottai civil autókra lőttek.
A lövöldözések hátteréről és gépkocsik utasainak sorsáról azonban hiányoznak a további információk. Azokból a beszámolókból, melyeket a biztonsági szolgálatok önként juttattak el a Pentagonnak, az derül ki, hogy azért kezdeményezték a lövöldözéseket, mert egy-egy gépkocsiban öngyilkos merénylőket feltételeztek.
A biztonsági szolgálatok emberei Irakban az amerikai tisztviselőket és az üzletembereket őrzik. Az alkalmazottak nagy része profi – sokan közülük maguk is a hadseregben szolgáltak –, azonban számos drága és kíméletlen zsoldos is megjelent a piacon. Lapinformációk szerint a legtöbbjüket az amerikai kormány fizeti, de egyetlen amerikai szerv sem ellenőrzi őket. Az elmúlt évben a Pentagon úgy becsülte, hogy 60 biztonsági szolgálat közel 20000 alkalmazottjával tevékenykedik Irakban. Az amerikai számvevőszék információi szerint a cégeknek jól megy, 2003 óta közel 766 millió dollárt kerestek az üzleten. Egy magán biztonsági emberekből álló kis csapat, mely egy amerikai kormányzati tisztviselőt őriz, naponta akár 5000 dollárba is kerülhet.
Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
A baloldali német napilap hosszú interjút közölt Modellek háborúja címmel az ismert New Yorkban élő brit történésszel, Tony Judttal, aki néhány tézisében Európát és az Egyesült Államok társadalmát hasonlította össze.
Judt szerint teljesen mindegy, hogy valaki egy keletnémet evangélikus lelkész lánya – mint Angela Merkel – egy lengyel értelmiségi, mint Adam Michnik, vagy a cseh burzsoázia gyermeke, mint Vaclav Havel, mindannyiukat összeköti egy ösztön, mely a régi kommunista ösztön egyfajta ellentéte. Ez az iraki háború esetében volt a leginkább megfigyelhető. Keleten létezik az ösztönös vágy, hinni Washington jóságában, és mindenkit becstelennek tartani, akik kritikusan gondolkodnak Amerikáról. A következtetés úgy hangzik, ha valaki kiáll az emberi jogokért és a szabadságért, annak támogatnia kell az iraki hadjáratot is. Havel kitartott ama véleménye mellett, hogy ez a két kérdés elválaszthatatlan egységet alkot, neki elviekben kell támogatnia a diktatúrák megdöntését, ellenkező esetben saját múltját árulná el.
Judt szerint öt-nyolc éven belül a fizetések Lengyelországban, Szlovákiában, vagy Magyarországon olyan magasra emelkednek majd, hogy a bérkülönbségek egyáltalán nem ösztönzik majd a német cégeket, hogy Szlovákiában fektessenek be. Ez az egyik oka annak, hogy a gazdasági csodák azokban az országokban, melyeket egy bolgár szociológus „kis Amerikáknak” nevezetett, olyan rövid ideig tartanak. Ezen országokra jellemzőek az alacsony adók, a csekély szociális szolgáltatások, s ezekben minden 30 év alatti azt hiszi, hogy ez nagyszerű, mert nemsokára úgy fognak élni, mint Kaliforniában.
Judt meggyőződése, hogy Amerika egy valódi harmadik világbeli ország, hihetetlenül gazdag, képzett és hatalmas elittel és egy egyre elkeseredettebb, elszegényedő, orvosilag szinte teljesen ellátatlan, ignoráns és rendkívül gyatrán kiképzett dolgozó népességgel.
A történelem legsötétebb időszaka sejlik fel Magyar Péter újabb botránya kapcsán