Der Standard
A balliberális lap szélsőjobboldali/nacionalista veszély referense, Kathrin Lauer Lothar és a lőpor szaga címmel gyárt összeesküvés-elméletet a labdarúgó válogatott edzőjének a Fidelitas kongresszuson történt megjelenése okán.
Lothar Matthäus, aki két éve a magyar labdarúgó válogatott edzője, úgy tűnik, nem fél új hazájában a politikától. Szombaton fellépett a jobboldali, ellenzéki politikus Orbán Viktor rendezvényén, aki a következő évben megrendezendő parlamenti választásokra gyűjti a szavazatokat. A Fidelitas gyűlésén Matthäus ugyan nem a politikáról, hanem azokról az esélyekről beszélt, melyeket a fél évszázada (!) krónikusan mélyponton lévő magyar focinak nyújt. De ezzel a lépéssel beállt azon művészek és sportolók sorába, akik hagyományosan Orbán tömegrendezvényein egyfajta bemelegítési programként, mint beszélgető vendégek lépnek fel.
A nacionalista és korábban aktív labdarúgó, a sportos öltözetben megjelent Orbán, harcias jelszavakkal lelkesítette a pártifjúságot: „érzem a lőpor szagát, érzem, hogy van valami a levegőben. Higgyetek nekem, nagy dolgok vannak készülőben” – idézi a cikk szerzője, aki szerint talányos, hogy mi vonzza hirtelen Matthäust a politikához, ráadásul a nacionalistákhoz. A jelenség először értelmezhető a leendő hatalmasokhoz történő közeledésként, miszerint az egykori német válogatott – akit gyakran említenek más európai klub edzőjeként – tényleg hosszú távon kíván Magyarországon letelepedni.
Tekintettel arra a tényre, hogy a magyar társadalom szenvedélyesen átpolitizált, kétséges, hogy Matthäus Orbánnál abszolvált fellépésével használt-e magának – vélekedik a szerző, hozzátáve: a magyarországi sajtó többnyire úgy vélekedik, hogy Matthäusnak nincs alternatívája. A szerződése meghosszabbításáról röviddel karácsony előtt dönt majd az MLSZ, melynek alapszabálya tiltja tagjainak a politikai tevékenységet.
Innen nézve Matthäus választási fellépését ellenfelei további mínuszpontként értékelik. Az összeesküvés-elméletek hívei pedig úgy vélekedhetnek, hogy valaki szándékosan csábította az edzőt az ellenzéki vezető közelébe, és így hozta őt rendkívül kínos helyzetbe. Talán ez volt az, amit Orbán a lőpor emlegetésekor gondolt.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazinban Csendes cinkostársak a terror elleni háborúban című írásában foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy mit tudott a berlini vörös-zöld kormány az illegális CIA praktikákról.
A Washington Post által kiszivárogtatott információk szerint Otto Schilyt (SPD), a Schröder-kormány belügyminiszterét hivatalosan is tájékoztatták az amerikai hatóságok egy német állampolgár tervezett elrablásáról – ennek ellenére nem tett ellene semmit.
A washingtoni lap infromációi szerint 2004 májusában Daniel R. Coats amerikai nagykövet bizalmas megbeszélés céljából kereste fel hivatalában a német belügyminisztert. A terror elleni háború új eredményei helyett a berlini amerikai nagykövet kormánya megbízásából a CIA egyik kínos hibáját volt kénytelen megvallani. Coats részletesen tájékoztatta a német belügyminisztert arról, hogy a CIA 2003 végén tévedésből egy német állampolgárt rabolt el, mivel az illetőt terroristának tartotta.
Amit 2004 májusában Schily az amerikaiaktól hallott, azt másfél évvel később jól dokumentálta egy német államügyész, aki hosszú nyomozásával világosan tisztázta a Neu-Ulm-i (Bajorország) Kaled el-Maszri hihetetlen odisszeáját. Már a Washington Post cikke előtt sem volt kétség afelől, hogy a német állampolgársággal rendelkező libanoni származású férfit 2003 végén Macedóniában előbb letartóztatták, majd később a CIA elrabolta és 2004 januárjában Afganisztánba szállította. A letartóztatás vélhető oka egy névcsere volt, az egyik öngyilkos pilótát szintén al-Maszrinak hívták. Miután a kihallgatásokon – ahol Maszri szerint kínzáshoz hasonló elemeket is használtak – semmilyen bizonyítékot nem találtak ellene, 2004 májusában titokban visszaszállították a férfit Európába.
Az új, a berlini kormány korai tájékoztatására vonatkozó részletek kellemetlen problémákat vetnek fel. Mindenekelőtt a leváltott vörös-zöld koalícióval szemben fel kell tenni a kérdést, hogy csendes cinkosként mennyiben voltak részesei az amerikai titkosszolgálat megkérdőjelezhető módszereinek, hiszen hivatalosan a vörös-zöld koalíció egyetlen nyilatkozatában sem foglalkozott az al-Maszri üggyel. Imamalomszerűen ismételgették, hogy még folyik a nyomozás, tudatlanságot mímeltek és feltűnően csendben maradtak. Akkor sem válaszoltak a berlini hatóságok, amikor al-Maszri ügyvédje 2004 júniusában nyilvánosságra hozta védencének ügyét és annak tisztázását követelte.
A német állampolgár elrablása kapcsán tanúsított hatósági hallgatásra a Washington Post viszonylag egyszerű magyarázattal szolgál. Az amerikai nagykövet beszámolójának elsődleges célja volt, hogy felkérje a szövetségi kormányt, az al-Maszri ügynek a lehető legkisebb nyilvánosságot szenteljen. Több CIA-alkalmazott is megerősítette a lapnak, hogy Schilyt konkrétan is felkérték, hogy egyetlen, az amerikai részről beismert tényt se hozzon nyilvánosságra. S amennyiben al-Maszri az esetéből ügyet csinálna, akkor a német kormány hallgasson és tegyen úgy, mintha semmiről sem tudott volna. S pontosan ez történt, amikor al-Maszri ügyvédje az Egyesült Államokat érintő súlyos vádjaival a sajtó nyilvánosságához fordult.
Focus (focus.msn.de)
A müncheni hírmagazin Érzelemmentes kirándulás a nagy kékségbe című írásában foglalkozik a CDU azon szándékával, hogy a kancellári hivatal megszerzése után a mai napon részletesen elemezze a gyenge választási szereplés okait.
Vezető CDU-politikusok, tekintettel pártjuk gyenge választási szereplésére, az okok feltárását és a következmények levonását sürgették. Ugyanakkor már a pártelnökség ülése előtt kiadták a jelszót: Merkel személye „tabu”.
Gazdasággal, költségvetéssel és adójoggal igen nehezen lehet jó választási eredményt elérni – bírálta a baden-württembergi miniszterelnök, Günther Oettinger (CDU) pártja választási koncepcióját. Szerinte a megszorítások emlegetése elriasztotta a választókat. A következő választásokon egy olyan, a jövőt felvázoló programra van szükség, amelyben bíznak az emberek, valamint olyan reformpolitikára, mely megakadályozza a társadalom szétesését – vélekedett.
Peter Müller, a saar-vidéki CDU miniszterelnök hiányolta a központi üzenetet Merkel kormányprogramjában. A kancellár kijelentése „több szabadságot próbálni” aligha tekinthető „a nagy víziónak”. Sokak számára a szabadság azonos a már elért, a munkahelyet fenyegető bizonytalansággal. A párt frakcióigazgatója, Norbert Röttgen elismerte, hogy a CDU rosszul ítélte meg programjának a választókra gyakorolt hatását, ugyanakkor visszautasította azokat a vádakat, miszerint a kereszténydemokraták túl kevés szociális profillal rendelkeztek volna.
A párt egykori főtitkára, Heiner Geißler szerint a vereséget az okozta, hogy „tartalmi tévedésekkel, kiáltó ellentmondásokkal és a jövőt felvázoló koncepció nélkül” indult neki a CDU a kampánynak. Markus Söder CSU-főtitkár felpanaszolta, hogy az uniópártok a kampányban neoliberálisnak és szociálisan gyökértelennek tűntek.
origo.hu
"Köcsögök, elküldtem a k.rva anyjába" - így beszél Magyar Péter az újságírókról
