Dunai György, a Betonút Zrt. tulajdonosa: Mint derült égből villámcsapás, úgy ért minket a K&H-botrány. Utasítást adtunk a banknak, hogy a befektetésekből négymilliárd forintot utaljanak vissza a bankszámlánkra, ami nem történt meg. Kiderült, hogy az addig állampapírokba fektetett pénzünket ellopták. Ez vándorolt ugyanis az Állami Autópálya Kezelőhöz. Kulcsár Attila nem tudott kézzelfogható magyarázatot adni, hogy miért nem tudnak fizetni, ezért egyik kollégám azt javasolta: kérjük vissza a banktól az összes pénzünket. Jó ötletnek tartottam, ezért elrendeltem annak megvalósítását. Azt a választ kaptuk, hogy ennyi pénzt azonnal képtelenek visszaadni, és állandóan tologatták az időpontot. Meglehetősen furcsának találtam, hogy minderről semmiféle írásos emlékeztető nem született, arról pedig nem mi tehetünk, hogy a faxon elküldött kérésünket Kulcsár egy másik telefonszámra, a saját irodájába irányította át, hogy illetéktelen szemek elől elrejtse a bizonyítékokat. Újabb huzavona kezdődött, azután Kulcsár egyszerűen eltűnt a bankból. Ekkor derült ki előttünk feketén-fehéren, hogy alig van pénz a számlánkon. A sajtóban megjelent hírekkel szemben már másnap feljelentést tettünk a rendőrségen. A bank magatartása az egyik pillanatról a másikra megváltozott, az általuk kezelt pénzünket egyszerűen nem találták. S ma is azt látjuk, hogy ahelyett, hogy sűrű bocsánatkérések közepette keresnék, azt próbálják bebizonyítani, hogy mi loptuk el a saját pénzünket. A bankból! Közben olyan pletykák jutottak el hozzám, hogy a pénzintézet számára biztosítási szempontból jót tenne, ha engem is bele tudnának keverni az ügybe.
(Magyar Nemzet, 2006. február 11.)

Szentkirályi Alexandra: Budapest vezetése politikai terrorizmust követ el