Kézdi-Kovács Zsolt vallott: őt is beszervezték

Paskai László története mellett egy másik beszervezésről is beszámol az Élet és Irodalom. Kézdi-Kovács Zsolt rendező a hetilapban felfedi: ő Szabó István másik évfolyamtársa, akit 1957-ben letartóztatott és beszervezett a titkosszolgálat. Állítása szerint csak érdektelen dolgokról jelentett. Szabó Istvánnal ellentétben azonban ő nem büszke rá. • Paskai László bíboros is ügynök volt – állítja az ÉS• Szabó műveit ezután más szemmel kell nézni (lapszemle)• Szabó István büszke ügynökmúltjára• Ügynök volt Szabó István filmrendező – állítja az ÉS

Kézdi-Kovács az ÉS e heti számában terjedelmes, még 2002-ben született írásban vall arról, hogy a Színház- és Filmművészeti Főiskola elsőéves hallgatójaként, kényszer hatására maga is aláírta a beszervezési nyilatkozatot. Mint írja: 1957 februárjában vitték be őt, Szabó Istvánt és Kardos Ferencet a Deák téri rendőr-főkapitányság borzalmas pincerendszerébe.

„Gyáva voltam...”

„Semmi rendkívülit nem csináltam a forradalom alatt, nem számítottam arra, hogy egyszer célkeresztbe kerülök. (...) Nem harcoltam, gyáva voltam, jóformán nem vettem részt semmiben” – írja, ám ez nem érdekelte a kihallgató-tiszteket.
„A kihallgató tiszt – Takács elvtárs, mint utóbb kiderült, hiszen ő lett az összekötőm – egyre ingerültebb lett. Valami olyat mondott, hogy úgy látszik, nem értem: őszintének kell lennem velük, különben sohasem jutok ki innen. És persze a főiskolának is lőttek, mindörökre. Ha nem működök együtt velük, az a minimum, hogy a főiskolára soha többet nem tehetem be a lábam. Aztán visszaküldött a föld alá.”

Kézdi-Kovács Zsolt részletesen leírja, hogyan bírták előbb fenyegető szavakkal, majd tettlegesség kilátásba helyezésével arra, hogy aláírjon. „Tudtam, hogy nem lenne erőm sem a veréseket kiállni, sem feladni azt, amit végre elértem: a főiskolát, a filmrendezőséget.”

Nem emlékszik, miről informált

A rendező ír arról a nagyon szoros kapcsolatról, ami a 10 fős főiskolai osztály tagjait összekötötte, ezért próbálta egy ideig az időt húzni, és elkerülni a találkozásokat a kapcsolattartójával. Később megfenyegették, így kénytelen volt elkezdeni jelentéseket írni. Rövid, egy-két oldalas hangulatjelentéseket kértek tőle a főiskoláról, az ott uralkodó légkörről, a beszélgetéseik témájáról, valamint azonnali jelentést, ha valami rendkívülit tapasztal. Kézdi-Kovács Zsolt azt állítja, nem emlékszik, miről adott információkat, de mindig csak általánosságokat tartalmazó jelentéseket adott le. Neveket csak egyetlen esetben adott ki, amikor egy olyan összejövetelről számolt be, amiről amúgy is tudomása volt a belügynek. Később egy időre egy másik összekötőt kapott, akivel már nem presszókban, hanem a főiskola akkori igazgatójának lakásán kellett találkoznia, de beszélgetéseikre sem emlékszik.

Kézdi-Kovácsot a nyolcvanas évek elején irategyeztetés ürügyével behívták a katonasághoz, ahol a belügy két embere várta, és felajánlotta:„„elevenítse fel velük a kapcsolatot”, ő azonban – elmondása szerint – határozottan visszautasította őket, és nem is nagyon erőltették az együttműködést. A cikkben megerősíti, hogy Szabó Istvánnal és Kardos Ferenccel soha nem beszéltek a beszervezésükről.

A mechanizmus működtetőit nem vonták felelősségre

A rendező az Origo kérdésére, hogy mit gondol a Szabó István-ügyről, annyit mondott: „Anélkül, hogy az egész történetet ismernénk, (...) én nem akarok erről semmit mondani. Lassan ötven évvel az események után egyébként is nagyon nehéz mindezt megítélni, ráadásul nem láttam, hogy a mechanizmus működtetői közül bárkit is felelősségre vontak volna. Márpedig addig senkinek sincs joga ítélkezni a beszervezettek felett.”
(hirszerzo.hu, origo.hu)