A kibocsátási egység árát nem tartalmazó áramár mellett nem hajlandó teljes kapacitással működni a nyugat-európai erőművek egy része. Sok széntüzelésű létesítmény ugyanis a termelés helyett szén-dioxid-kibocsátás egységei értékesítését választja.
Az energiaszektorban a magas szén-dioxid-kibocsátási faktorú erőművek meghatározott áramár alatt jobban járnak, ha visszafogják termelésüket, mert ezzel olyan kvótafeleslegük keletkezik, amelyet jobb áron adhatnak el, mint ha változatlanul termelnének.
Az áram kereslete rugalmatlan, az importlehetőségek viszont korlátozottak, ezért az áramfogyasztók kénytelenek olyan árat megfizetni, amelyen érdemes termelni, azaz amely tartalmazza a kibocsátási egység árát is. Ez a mechanizmus felfelé ható nyomásként jelenik meg az áram árában.
A villamos energia árának emelkedése a nemzeti kormányoknál is többlet-adóbevételt generál, ám a nagy ipari áramfogyasztóknak komoly költségnövekedést okoz. Így például a vas- és acéltermelőknek az áramár növekedése miatt a költségszint jelentős emelkedésével kell számolniuk, miközben exportpiacaikon konkurenseik versenyképességét ez, valamint az esetleges hiány miatt jelentkező kvótavásárlási szükséglet sem rontja. Márpedig a legtöbb európai vas- és acélipari vállalat nem kíván „extratprofitot” fizetni az áramtermelőknek egy olyan jogosultság megfizetéséért, amelyet ingyen osztottak ki.
(Forrás: Világgazdaság)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
