Nagy az utókor adóssága a ma 225 éve született Czuczor Gergellyel szemben. Elszomorítóan keveset tudunk a nyitott, messzire látó felvidéki emberről, Jedlik Ányos feltaláló unokaöccséről. Emlékét egyedül talán Győrött ápolják méltó módon, ahol éveken át tanított. (Nemcsak utca, de a nagy hírű bencés gimnázium is az ő nevét viseli.) Paraszti sorból került a papi pályára, majd lett tanító, akadémikus, kivételes nyelvművelő és ünnepelt költő. (Nyelvészként fő műve A magyar nyelv szótára, amit „a Czuczor–Fogarasi-szótár” néven emlegetnek; a hatkötetes munkát Czuczor Gergely halála után Fogarasi János fejezte be).
Forradalmi versei Petőfi-hőfokon égtek. Nem véletlen, hogy a hatalom elkobozta nemzeti öntudatot hirdető költeményeit. 

1848-ban írt Riadó című verse már önmagában is elég lett volna ahhoz, hogy a bukás után Haynau halállistájára kerüljön: „Az Isten is segít, ki bír velünk?/ Szabad népek valánk, s azok legyünk.” Költeményéért hatévi, vasban töltendő börtönt kapott. Életét az Akadémia közbenjárása mentette meg.
Az „életre ítélt” Czuczor 1849-ben írt Ítélőszék előtt című költeménye egy forradalmár ars poeticája, mindent elmond: „Hogy hazámat ne szeressem, / A bitorlót meg ne vessem: / Hatalom nem teheti! / Hogy hazámat megtagadjam, / Megvetés jelét hogy adjam: / Azt se követelheti! / Főbe lőhet, nyakaztathat, / Bitófára fölakaszthat, / Most erősebb, tegye meg! / De az érzelem honában, / Keblem titkos templomában: / Én urat nem ismerek!”