Azt a képességet, amely természettől fogva nem sajátod, sajátítsd el: úgy kell színlelned, hogy tetteid természetesnek tűnjenek! Legyen az egész városra, minden testületre, körzetre és szomszédságra kiterjedő terved! Gondoskodj arról, hogy az egész pályázás pompázatos, ragyogó, csillogó és a nép számára kedves legyen, szerfelett nagy feltűnést keltsen, … valamint hogy elterjedjen vetélytársaidról az életmódjukat megbélyegző ítélet! A tömeg pedig … gondolja azt, hogy az ő javukra fogsz munkálkodni! – tanácsolta 2000 évvel ezelőtt Quintus Tullius Cicero testvérének, a híres szónoknak Marcus Tullius Cicerónak.
E választási tippeket – amelyek kétségtelenül mai is érvényesek – Quintus Tullius Cicero A hivatalra pályázók kézikönyve című művében foglalta össze, amely Nótári Tamásnak, a Szegedi Tudományegyetem oktatójának, a Károli Gáspár Református Egyetem docensének köszönhetően először olvasható magyarul. A szegedi Lectum Kiadó gondozásában a közelmúltban megjelent Hogyan nyerjük meg a választásokat? című kötet izgalmas olvasmány lehet mindazoknak, akik többet szeretnének tudni a köztársaságkori Róma választási rendszeréről és kíváncsiak a hatalomszerzés különféle, ma is aktuális technikáira.
Quintus akkor állította össze kézikönyvét, amikor fivére, Marcus a római köztársaság legmagasabb posztjára, a consuli hivatalra akarta magát megválasztani. Bár a szakirodalom máig vitatja a szerző kilétét, az ellenkező meggyőző bizonyításig, a szöveg kapcsán az eredetiség vélelmét alkalmazva érdemes elfogadni, hogy a mű szerzője Quintus Tullius Cicero, a címzett pedig a római antikvitás legnagyobb szónoka.
A könyv számos olyan hatalmi trükköt ír le, amelyek nemcsak a legmagasabb tisztségek elnyeréséhez szükségesek, hanem a kisebb hivatalok megszerzésében és megtartásában is elengedhetetlenek. Az ókori szerző például azt tanácsolja, hogy a közéleti tisztségek megszerzése érdekében a pályázónak semmilyen trükktől, hamis ígérettől, hazugságtól és színleléstől sem szabad visszariadnia. Róma politikai életében a kampány hangvétele gyakran volt éles és elszánt, mivel a consuli választások a következő évre nagyban befolyásolták a birodalom sorsát.
Marcus Tullius Cicero úgynevezett ’új emberként’ (homo novus), vagyis olyan személyként indult harcba a consuli cím elnyeréséért, akinek ősei nem töltöttek be magasabb posztot az állam vezetésében. Marcusnak azon kellett igyekeznie, hogy kihasználva a rendelkezésére álló eszközöket – elsősorban szónoki hírnevét – megkísérelje arisztokrata származású, ám züllött életvitelükről és gaztetteikről hírhedt vetélytársai elől megszerezni a győzelmet.
Nótári Tamás a fordítást számos jegyzettel látta el, amelyek segítenek megérteni az olykor világosabb, olykor homályosabb utalásokat is. A Cicero-fordítás mellett érdekes adalékokkal szolgál Nótári utótanulmánya is, amelyben egyrészt az antik kommentár műfaját, a kézikönyv szerzőségének kérdését vizsgálja, a mű szerkezetét elemzi, másrészt történelmi hátteret ad. Megismerhetjük például Quintus Tullius Cicero és Marcus Tullius Cicero életútját, vagy hogy Quintus miként jellemezte a vetélytársakat, Antoniust és Catilinát.
Nótári emellett rávilágít az egyesületek és a clienseknek a római választásokban betöltött szerepére is, illetve megtudhatjuk, miként alakult ki a választási csalás tényállása, miként szankcionálták ezt, hogyan jött létre a választási csalási ügyekben ítélkező törvényszék. A köztársaságkori Róma választási rendszerét és a politikai manipuláció eszközeit Németh György, az ELTE és a Debreceni Egyetem tanszékvezető professzora taglalja alaposabban a könyv záró tanulmányában.
origo.hu
Mi magyarok nem szoktuk bedobni a törülközőt, sem akkor, sem most
