Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
A baloldali német napilap a PapyRossa Kiadónál szerdán megjelent tanulmánykötettel foglalkozik, amelyben Luciano Canfora, a baloldali olasz történész megírta a Demokrácia története című könyvét. A könyv kiadását a tekintélyes Beck Kiadó annak tartalma miatt visszautasította.
A könyvben Canfora azt a tételt képviseli, hogy a Szovjetunió arra példa, miként lehet a „legrövidebb úton szociális igazságosságot” teremteni. A nyugati liberális demokráciák a felelősek a XX. századi katasztrófákért, s az 1939. augusztus 23-i Hitler-Sztálin paktumra azért került sor, mert a Szovjetunió meg kívánta védeni a hisztérikusan antikommunista Lengyelországot.
Mindenki ebben az országban a mikrofon mögé állhat és ilyen dolgokat mondhat, amit kiadók és magazinok nyomtatott formában is terjesztenek. Az egyik kiadó kinyomtatja, míg a másik nem. S éppen ez a vívmánya azoknak a demokratikus választásokra alapuló szabadelvű liberális alkotmányos államoknak, tehát annak a társadalmi modellnek, aminek Luciano Canfora, semmilyen más teljesítményét nem kívánja elismerni, csak a „tömegek elandalító manipulációját” – írja a cikk szerzője.
die Tageszeitung (taz.de)
A radikális baloldali lap arról ír, hogy a nemzetiszocializmus homoszexuális áldozatai berlini emlékművének formájáról most született végleges döntés.
Az emlékműről 2003 decemberében döntött a Bundestag a vörös-zöld kormánypártok javaslatára. A művészeti versengés ez év tavaszáig tartott. A cikk szerzője ugyanakkor hiányolja, hogy az emlékezés nem teljes, mint fogalmaz, a homoszexuálisok elleni terror nem ért véget 1945. május 8-án, hanem egészen 1969-ig, a büntetőtörvénykönyv módosításáig tartott. Szövetségi és tartományi szinten még mindig kormányon van az a párt, ( a CDU szerk.) melynek képviselői az NSZK történetében a homoszexuálisok elleni jogi bűnöket államfelfogásuk alapján teljesen rendben lévőnek találták.
ORF (burgenland.orf.at)
Az osztrák közszolgálati televízió várvidéki stúdiója a Fertő tó megmentéséről kibontakozott vitáról tudósít. A Rába vizének a Fertő tóba vezetését Magyarország eddig elutasította, most azonban úgy tűnik, Budapest megváltoztatta a véleményét.
Nikolaus Berlakovich (ÖVP) mezőgazdasági tanácsos szerdán ezt arra a felismerésre vezette vissza, hogy a klímaváltozás különösen súlyosan érinti a Fertő tavat. A hőmérséklet emelkedése és a növekvő párolgás veszélyezteti a tó jelenleg még kielégítő vízmennyiségét és vízminőségét. Ez szükségessé teszi a minimális vízmennyiség folyamatos biztosítását. Berlakovich szükségesnek nevezte egy új kivitelezési tanulmány elkészítését, becslése szerint a legolcsóbb megoldás a Rába vizének elvezetése lenne, melynek költségeit 15 millió euróra becsülte.
Franfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilap az egyre terebélyesedő Clearstream-üggyel foglalkozik.
A Canard Enchaine szatirikus hetilap, amely már korábban is részt vett néhány politikai botrány felderítésében, tudni véli, hogy Jean-Louis Gergorin, az EADS-alelnöke az ügy kirobbantója. Ő vezette korábban a francia külügy stratégiai főosztályát, s ott Dominique de Villepin főnöke volt.
Gergorin 2004 tavaszán bizalmas megbeszélést folytatott a párizsi vizsgálóbíróval, Renaud Van Ruymbeke-kel, aki hat francia fregatt eladásával kapcsolatos korrupciós ügyben nyomozott. Milliós kenőpénzek tűntek el. Néhány nappal később Ruymbeke névtelen levelet kapott, melyben a kenőpénzeket állítólag elfogadó személyek listája, valamint az általuk felvett összeg volt olvasható. Ezek az összegek állítólag a luxemburgi pénzügyi cégen, a Clearstreamen jutottak el a címzettekhez.
„Ma már megértem, eszközként használtak. Ez nagyon felháborít” – nyilatkozta Ruymbeke. A hadiipari cég menedzsere azt ugyanis elhallgatta a vizsgálóbíró előtt, hogy „leleplezését” előre egyeztette az akkori külügyminiszterrel, Villepinnel.
A bírósági vizsgálatokkal párhuzamosan a titkosszolgálatok is aktivizálódtak, akiket de Villepin a titkos lista felülvizsgálatával is megbízott. A nyomok elérték az európai – 30 százalékban francia – hadiipari konszern az EADS felső vezetését, amit már Chirac elnök sem hagyhatott szó nélkül.
Ez magyarázza, hogy miért érezte az elnök szerdán elérkezettnek az időt, hogy kiálljon miniszterelnöke mellett. A francia demokrácia – fogalmazott Chirac – nem a híresztelések és rágalmak diktatúrája, s kategorikusan elutasította a miniszterelnök leváltásának gondolatát is.
Chirac szolidaritási nyilatkozata még egyszer emlékezetünkbe idézi, milyen szoros kapcsolati háló szövődött az elnök és az Élysée-palota főtitkára között. De Villepin nemcsak az elnök tanácsadójaként dolgozott, hanem ő vezette a „fekete kormányt”, mely a korrupciós botrányok kezeléséért is felelős volt, hiszen Chirac elnöksége 1995-ben már az akkori miniszterelnök, Juppe szolgálati lakásának botrányával kezdődött, majd ezt követte számtalan ügy, mint például az ún. Mery-eset, ahol Chirac párizsi főpolgármestersége idején pártja illegális finanszírozásával kapcsolatban merültek fel jogi kételyek. De Villepin falat húzott fel az elnök köré, mely felettesét és mentorát védte az igazságszolgáltatástól.
„Az elnök nem rúghat ki engem. Beengedett legbelsőbb szentélyébe. Túl sokat tudok. A rendszerén kívül távirányítású bombává változom” – idézi de Villepin 1997-ben tett kijelentéseit Franz-Olivier Giesbert Az elnök tragédiája című könyvében.
Sokan szeretnék tudni, hogy ezek a kijelentések vonatkoznak-e a Canardban konkretizált vádakra is, miszerint Chirac egy Japánban székelő, kétes kulturális alapítvány számlájára összesen 45,5 millió eurónak megfelelő frankot utalt át.
Mindmáig bizonytalan, hogy mi De Villepin szerepe a Clearstream-ügyben. Biztosnak tűnik, hogy miközben a külügyminiszter Chirac-kal közösen az iraki válságban „hősiesen védelmezte az emberi jogokat”, jól jött nekik minden, ami a fő riválisnak, Nicolas Sarkozynek árthat. Az UMP-ben Sarkozy hatalomátvételét Chirac hívei éppen úgy akadályozni kívánták, mint az alig titkolt elnöki ambícióit. Sarkozy hű maradt az egy évvel ezelőtt a belügyminisztériumba történő visszatértekor tett fogadalmához, amely a bosszút célozta. Akkor azzal indokolta visszatértét a legfelsőbb rendőr posztjára, hogy az alárendeltségében dolgozó rendfenntartó szervek sokkal jobban képesek a Clearstream-ügyhöz hasonló összeesküvések feltárására, mint az UMP pártközpontjának munkatársai.
origo.hu
Széteshet Magyar Péter pártja a baloldali politikus botrányos viselkedése miatt?
