Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák lapban Peter Martos Elkésett vérátömlesztés az „Egri bikavérnek” című cikkében foglalkozik a magyar borászat nem túl rózsás helyzetével.
Aki a kommunista időkben Magyarországon járt, annak csak kétféle bort tálaltak fel: fehérborként tokajit, vörösként Egri bikavért. Ez jó volt fejfájás ellen, a minőség általában egyenletes volt (gyenge). A többi márka lottózást jelentett, három egyforma címkéjű palackban három különböző bort rejthetett.
Miután Tokajban nyüzsögnek a színvonalas borászok, most Egerben is a minőségnek kell a mennyiség helyett az első helyre kerülnie. Néhány nappal ezelőtt az „Egri borrégióért alapítvány” a várrom alatt felütötte főhadiszállását. Az alapítvány minőségi védjegyként minden termelő számára félreismerhetetlen üveget kíván alkotni, amelybe az évi négymillió palack igazi bikavért palackoznák. Az egri bikavérnek azonnali vérátömlesztésre van szüksége, a márkanevet a pocsék minőségű utánzatok tönkretették.
A magyarok szívesen hasonlítják a bikavér esetét a chaintihoz, melyet szintén az elmúlt években erősen felvizeztek. Ha sikerült a chiantiból ismét világmárkát kreálni, akkor ugyanennek sikerülnie kell a legrégibb magyar vörösbor márkanév esetében is.
Berliner Zeitung (berlinonline.de/berliner-zeitung)
A német főváros napilapjában Frank Herold A nemzeti visszatérése című cikkében elmélkedik azon, hogy az új uniós tagállamokban miért kerülnek defenzívába a radikális neoliberális reformerek. (Sajnos csak a legegyszerűbb válasz kerülte el szerző figyelmét, azért mert csődöt mondtak. a szerk.) Az „új Európában” egy régi eszme éli reneszánszát: a nacionalizmus. Lengyelországban és Szlovákiában már hatalomra jutott. Magyarországon és Csehországban csak nehezen, vagy egyáltalán nem lehet ellene kormányozni. Mintha az uniós csatlakozásnak egészen mások lennének a következményei, mint ahogyan arra számítottak. A nyugati gazdasági és értékközösségbe történő integráció érdekében engedményeket tettek most, hogy tagokká lettek a klubban, most már nem hagyják, hogy előírják nekik miként viselkedjenek.
Ez a nacionalizmus nem a semmiből jött. Az 1989-es bársonyos forradalmak, amit gyakran szívesen elfelejtenek, erős nacionalista komponenssel rendelkeztek. A közép- és kelet-európai országoknak e tekintetben is volt mit bepótolniuk. A nacionalista gondolkodást hosszú ideig befedte egy másik politikai szándék: minél gyorsabban behozni a gazdasági lemaradást és részesedni a nyugati jólétből. Ezt a célt az uniós tagsággal ugyan nem érték el, de a tagsággal eltűnt az emberek félelme, az esetleges helytelen viselkedésért karanténba kerülhetnek és elzárják őket a pénzügyi forrásoktól.
Tényleg úgy tűnik, mintha az emberek szabadon választanának, megszabadulva attól a félelemtől, hogy kötelesek lennének a nem szeretett neoliberális politikusokat és fájdalmas reformjaikat választani, azért, hogy ne veszítsék el a nyugati csatlakozás lehetőségét. Így történt, hogy Lengyelországban a szuper-hazafiak, anarchista parasztvezérrel és a klerikális sovinisztákkal közösen kormányoznak, míg Szlovákiában az állítólagos szociáldemokraták egy fasisztoid párttal közös koalíciót alkotnak. Paradox a csehországi kép is, ahol a republikánusok hanyatlását követően az ortodox kommunisták most eljátszák a nemzetit. Több, mint egy hónapja közösen a szociáldemokratákkal akadályozzák a polgári koalíció megalakítását. Magyarország látszólag a kivétel, itt a szocialisták kormányoznak, de a nacionalista Fidesz, Orbán Viktorral az élen csak minimálisan vétette el a többséget. Már az önkormányzati választásokon valószínűleg megváltoznak az erőviszonyok.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazin internetes változata „A NATO-nak kell biztosítania Izrael határait” címmel készített interjút Daniel Cohn-Bendittel az Európa parlament zöld frakciójának vezetőjével.
Daniel Cohn-Bendit a volt német külügyminisztert, Joschka Fischert javasolta a közel-keleti válság rendkívüli megbízottjául. Egyúttal a zöldpárti politikus úgy vélekedett, hogy a NATO-nak kellene biztosítania Izrael és szomszédai között a határt.
Cohn-Bendit szerint Fischer többek között azért is alkalmas lenne a feladatra, mert komoly tisztelettel tekintenek rá mind a palesztinok, mind az izraeliek. Ez a legfontosabb feltétele annak, hogy valaki egy fegyverszüneti megállapodást letárgyaljon. S hogy a térség számára valódi perspektíva keletkezzen, szükséges a hosszú távú menetrend megújítása is, fogalmazott a zöldek frakcióvezetője.
Cohn-Bendit szerint a NATO-nak kellene garantálnia a fegyverszünetet egy ENSZ mandátum alapján. Véleménye szerint ugyanis a NATO az egyetlen katonai szervezet, mely képes lenne egy ilyen feladat végrehajtására. Vannak pl. ENSZ katonák Libanonban, ők azonban túl gyengék egy ilyen feladathoz, vélekedett a most éppen francia színekben politizáló Cohn-Bendit.
Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
A baloldali német napilapban Thorsten Schmitz Százszoros megtorlás című kommentárjában foglalkozik a közel-keleti válsággal. A szerző állítja, hogy az izraeli miniszterelnök szándéka, miszerint országa ellenségeit elrettenti, kudarcba fog torkollni, mert katonai akcióik új ellenfeleket teremtenek.
Olmertet márciusban ezért választották meg, hogy az 1967-ben megszállt területek jelentős részét feladja. Emellett kampányában jólétet és biztonságot ígért. Négy hónappal később miniszterelnökként a legnagyobb hadműveletet irányítja Libanon ellen, az 1982-es invázió óta. Az a tény, hogy az Egyesült Államok és számos nyugati állam a katonai akció kapcsán Izrael önvédelmi jogát hangsúlyozza, az Olmert személyes sikere. Erre a támogatásra éppen úgy szüksége van, mint a lakosság támogatására a Jordán nyugati partján további területek feladásához. S erre a támogatásra csak akkor számíthat, ha képes biztos határokat teremteni.
A katonai akció elsődleges célja az elrettentés, valamint az az üzenet, hogy Izrael minden támadást egzisztenciális fenyegetésként értékel és ennek megfelelően százszorosan megtorol. Az erőszak demonstratív alkalmazása Libanonban Izrael számára elvi kérdés. S a célja, hogy megtanítsa a palesztin terrorszervezeteket félni. Amennyiben Olmert miniszterelnök kíván maradni, le kell győznie a Hezbollah-ot.
Izraelnek válaszolnia kell arra a kérdésre, hogy katonai értelemben mit kíván Libanonban elérni. A Hezbollah fegyverei nem raktárakban találhatóak, hanem az ország déli részén élő civilek pincéiben és kamráiban. Minél tovább tart ez az elrettentő háború, annál több libanoni áldozattal kell számolni és annál inkább erősítik majd a Hezbollah hátországát a háborús pusztításokról készített felvételek.
Kétséges, hogy az új libanoni háború valóban a Hezbollah arzenáljának lényeges csökkentéséhez vezet-e majd. Az azonban bizonyosra vehető, hogy az egész világon nőni fog az Izrael-ellenes gyűlölet. Olmert csapdában kuksol. Kiutat jelenthet nemzetközi fegyveres erők állomásoztatása, mely Dél-Libanonban a libanoni hadsereggel közösen megakadályozhatná a Hezbollah további támadásait. Ez egy olyan kompromisszum lehetne, amihez Olmert is hozzájárulhatna anélkül, hogy komoly tekintély veszteséget kellene elszenvednie.
origo.hu
Széteshet Magyar Péter pártja a baloldali politikus botrányos viselkedése miatt?
