A tárca vezetője hangoztatta: a zsúfoltság annak ellenére nagy problémát jelent, hogy a rendszerváltás után több intézményt – köztük a sopronkőhidait – felújították és új intézetek is épültek, egyebek között Veszprémben. Szombathelyen és Tiszalökön pedig jövőre adják át az új beruházásokat összesen 1.400 fogvatartotti férőhellyel. A miniszter a büntetés-végrehajtási tevékenység egyik legfontosabb céljaként jelölte meg a szabaduló fogva tartottak társadalmi beilleszkedési esélyeinek javítását. E cél elérése érdekében szorgalmazta foglalkoztatásukat és piacképes szakmák oktatását az intézeti falakon belül.
Petrétei József elismerően szólt a büntetés-végrehajtásban dolgozók tevékenységéről. Közülük „sokan (...) joggal vetik fel, hogy bérezésük nincs arányban munkájuk társadalmi értékével” – mondra. Hozzátette: amennyiben sikerül társadalmi összefogással a kormányzati intézkedéseket megvalósítani, akkor „a nem túl távoli jövőben” ezek a gondok is enyhülnek.
Csere László vezérőrnagy, országos parancsnok a büntetés-végrehajtás jelenlegi helyzetéről adott áttekintést. Kijelentette: az Európa Tanács börtönügyi ajánlásai nagy hatást gyakoroltak a magyar büntetés-végrehajtásra. „A magyar büntetés-végrehajtás jogi szabályozottsága és végrehajtási gyakorlata (...) a zsúfoltság ellenére (...) megfelel az európai elvárásoknak” – mondta.
Az országos parancsnok a börtönök zsúfoltságáról szólva rámutatott: a lakosságszámhoz viszonyítva magasabb a fogva tartottak létszáma, mint más uniós tagállamokban, 100 ezer lakosra ugyanis Magyarországon 151 fogvatartott jut. A jelenlegi hozzávetőleg 130 százalékos telítettségi mutató ugyan nem éri el a 2002. évi 157 százalékot, de mégis komoly gondokat vet fel, hiszen a zsúfoltság kockázati tényező az intézmények biztonságára, rendjére. Ezért a zárkán kívüli időt kell növelni, s fokozott figyelmet kell fordítani a képzésen, a munkavégzésen túl a szabadidős tevékenységre is.
Pantali Zoltán ezredes, sopronkőhidai parancsnok az intézet történetéből emelt ki néhány epizódot. Egyebek közt szólt arról, hogy az 1920-as és 30-as években az ország legszigorúbb börtöne volt a kőhidai. 1944 karácsonyán Sopronkőhidán végezték ki a magyar antifasiszta ellenállás legjelentősebb alakját, Bajcsy-Zsilinszky Endrét, és ugyanabban az időszakban raboskodott a sopronkőhidai falak között Magyarország három korábbi miniszterelnöke, s a Horthy-korszak több meghatározó politikusa. Különlegességnek számít, hogy a második világháború befejezését követően az intézet több éven keresztül szovjet katonai parancsnokság irányítása alá tartozott. 1951 és 1955 között pedig politikai okokból – a nyugati államhatár közelsége miatt – felfüggesztették tevékenységét.
(mti)
„Egy afrikai gyereknek keményebb az élete” – a testvére durván beszólt Zverevnek
