Kodály szellemi öröksége

Miközben Kodály Zoltán halálának 40. évfordulóját ünnepeljük, az általa oly magas színvonalúra emelt hazai ének-zene oktatás minden eddiginél mélyebbre süllyedt, a heti egy énekórával már meg sem közelítjük a nagy zeneszerző egykori álmát, hogy „a zene mindenkié”. Összeállításunkban énektanárok, karnagyok, művészek beszélnek a kodályi örökségről.

Szabó Dénes Kossuth-díjas karnagy, a nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskola énektanára.
– Mit gondol, hogy őrizte meg a zeneoktatás az elmúlt negyven év alatt Kodály szellemi örökségét?
– Kodály halála után nem sokkal megjelentek az új zsenik, akik úgy gondolták, most ők következnek. Az új messiások különböző taktikákkal kezdték elárulni Kodály százéves álmát. Ő ugyanis azt gondolta, hogy a zene lelki táplálék, főleg a fejlődő ifjúkorban, ezért azzal mindennap találkozni kell. Ebben a kérdésben is elég szigorú volt, mert azt is mondta Bartókkal együtt, hogy csak tiszta forrásból és csak a művészileg legtökéletesebbet szabad a fiataloknak adni. Ezek az elvek sajnos nem sokáig működtek a gyakorlatban, mostanra pedig elértünk oda, hogy reform címén lényegében megszűnik az egész.

(Részletek a Magyar Nemzet 2007. március 6-i számában)