Az 1916. május 14-én, Székelyudvarhelyen született meseíró, regényíró, színműíró, műfordító volt az utolsó olyan erdélyi szerző, aki pályáját a II. világháború előtti szellemi vonulathoz kapcsolódva kezdte.
Írói ethosza a klasszikus értelemben vett erdélyi polgári értékrendben gyökerezett. Korai publicisztikai tevékenységével a diktatúrák, a totalitárius, nacionalista és xenofób társadalmi erőszaktétel ellen szállt síkra kivételes bátorsággal.
Tucatnyi meséskönyve – nagy klasszikus elődeihez méltón – életkortól függetlenül mindenkihez szól. Varázslatos meseregényei, az igazságról, emberségről, tisztességről, szeretetről, reményről megfogalmazott – a korban egyedülálló – hitvallással érnek fel.
Színdarabjait (Barbár komédia, Noé bárkája, Jerikó, Ti földi istenek) a hatvanas évektől kezdve az erdélyi színházak mindegyike évtizedeken át folyamatosan játszotta. A hetvenes évek végétől jelentek meg felnőtt regényei, melyekben a Trianon előtti és utáni erdélyi társadalmat örökítette meg emberi sorsokon keresztül (Orsolya, Bizalmas jelentés egy fiatalemberről, Mindenkinek nehezebb, mint másnak – Emmi, Gina –, Kolozsvári milliomosok).
Az író 1999 októberében a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje, 2002. március 15-én Kossuth-díj kitüntetésben részesült.
Piton került elő egy kukából + videó
