Oroszországban beköszöntött a vállalati himnuszok divatja. Bizony, az újgazdag orosz cégek saját dicsőítésükre nem sajnálnak semmit. És az új divat régi szerzők feltámadását is hozta. Mert az új dalok – érdekes módon, de cseppet sem véletlenül – hasonlítanak a régi mozgalmi indulókra.
A munkásmozgalmi dalok hazájában, Oroszországban az utóbbi időkben újfajta nótákat lehet – igaz, többnyire csak zárt körben – hallani. A nagyvállalatok himnuszait. Ez azonban egyértelműen a kapitalizmus terméke, amit az is mutat, hogy pénzbe kerül. Egy profi módon megkomponált, mozgósító erejű szöveggel előadott és CD-re felvett dalért 10.000 dollárt is elkérnek. De 2000 dollár alatt egyáltalán nincs vállalati himnusz. Aki olcsóbban akarja megúszni, az dúdolja a Bunkócskát. Igaz, lehet hogy pénzért is ezt teszi, mert a dalok dallamát általában népszerű korábbi mozgalmi nótáktól lopták. Csak a szöveg tükrözi a hálás kollektíva őszinte lelkesedését a neki kenyeret adó vállalatért és a közös munkáért.
Az üzemi ünnepségeken énekelt művek költői erejének érzékeltetésére megpróbálok néhányat lefordítani. Először talán egy részlet egy csővezeték-tisztító cég indulójából: „a problémáktól nem félünk, a technikánk briliáns, szerelőnk mind csupa profi, mit nekünk egy dugulás”. A héjában sült töltött krumplit árusító cég üzemi kórusa erre így válaszolhat: „az orosz gyorsétkeztetésnek mi zászlós hajója vagyunk, egészséges ételt a népnek – zúgja csodálatos hadunk”.
De a tekintélyes orosz bankszövetség sem lehet meg saját himnusz nélkül. Sokért nem adnám, ha egyszer jelen lehetnék, amint az elegáns bankárok francia pezsgőjükkel koccintva önfeledten éneklik, hogy „mind magasabbra szárnyal a bizalom, rendszerünk erős, a betétek nőnek, s nő a tőke, szolgáltatásaink nyomán a nőknek s férfiaknak mind gazdagabb és boldogabb a jövő”.
A dalok mozgósító erejére nincsenek megbízható felmérések, de miután általában ünnepségeken, némi alkohol fogyasztásával egybekötve éneklik őket, még az is lehet, hogy komoly élményt nyújtanak a kollektíva számára. Egyébként is furcsa módon a fiatalok, akiknek életéből kimaradt a korábbi mozgalmi politikai nótázás, sokkal fogékonyabbak az ilyesmi iránt. Náluk még semmifajta csalódás vagy negatív élmény nem kapcsolódik az érzelmi azonosulásnak ehhez a formájához. Így aztán ők kevésbé idegenkednek az üzemi himnuszok éneklésétől, mint sokat tapasztalt szüleik. Az már más kérdés, hogy ha egy főnök embertelenül bánik munkatársaival, a fejük felett dönt sorsukról, rettegésben tartja vagy tömegesen elbocsátja őket, akkor a legszebb himnusz sem tudja vidámmá tenni a dögletes üzemi légkört.
(radio.hu)
BL-selejtező
Az exfradistákkal felálló azeriek már most lebecsülik a Ferencvárost
