József Attilára és Márai Sándorra emlékezünk

Országszerte konferenciákat, könyvbemutatókat és felolvasásokat tartanak a költészet napja alkalmából. A költészet napját József Attila születésnapjára emlékezve 1964 óta minden évben április 11-én ünneplik Magyarországon. Ugyanezen a napon született az egyik legnagyobb magyar író, költő: Márai Sándor. A kádári diktatúrában még a nevét sem tanulták az érettségiző diákok.

Ezen a napon koszorút helyeznek el József Attila budapesti emléktáblájánál, a IX. kerületi Gát utcában. A táblát annak a háznak a falán helyezték el, ahol egykor József Attila lakott, s tiszteletére emlékszobát rendeztek be. A megemlékezésen Asperján György író mond beszédet. Az emléktáblánál koszorút helyez el Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke.

Bár a költő életében összekülönbözött a kommunista mozgalommal, (írt a „fasiszta kommunizmusról„) és ellenzett bármiféle diktatúrát, a rendszer Magyarországon József Attilát egészen 1989-ig legitimitása támaszaként használta fel.

A betiltott Márai

Az 1900. április 11-én, Kassán született Márai Sándor napjaink külföldön legolvasottabb magyar írója.

Jómódú polgári családból származott. Gimnáziumi tanulmányait Kassán és Eperjesen végezte, majd a Budapesti Naplónál lett újságíró. 1919-ben Frankfurtba költözött, hogy egyetemi tanulmányokat folytasson. Munkatársa volt a Frankfurter Zeitungnak. 1925-ben Párizsba költözött, innen is rendszeresen írt német és magyar lapokba. 1927-ben hosszabb közel-keleti utazást tett. 1928-ban hazatért Budapestre. Az Újság című lapnál dolgozott. 1933-ban lapja Berlinbe küldte, Hitler hatalomátvételéről szóló beszámolója, a Messiás a Sportpalastban (1933) antifasiszta Hitler-paródia.

1934–1935-ben jelent meg élete fő műve, az Egy polgár vallomásai című kétkötetes önéletírása. 1936-ban a Pesti Hírlap munkatársa lett. 1942-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választotta. 1943-tól folyamatosan írta naplóját, melynek kötetei a műfaj klasszikus darabjai.

Márai következetes antifasiszta kiállását a második világháború utáni koalíciós időszakban az egyre több hatalomhoz jutó kommunista párt agresszív üldözéssel „jutalmazta”. Az író, költő naplójából érzékletesen kivehető, hogyan jutott kiadójának államosítása és az őt támadó kommunista írók támadásai következtében légüres térbe az 1948–49-es hatalomátvétel közeledtével. 1945–46-ban nagyobb nyugat-európai utat tett. 1947–48-ban adta ki Sértődöttek című regényének két kötetét, a harmadikat azonban bezúzták.

1948-ban elhagyta Magyarországot. Előbb Svájcba utazott, majd 1950-ben Olaszországban, 1952-ben pedig New Yorkban telepedett le. Az 1956-os forradalom idején haza akart térni Magyarországra, de Münchenben értesült arról, hogy a szovjet csapatok leverték a forradalmat. Visszatért Amerikába és 1957-ben amerikai állampolgár lett. 1968-tól Salernóban (Olaszország), 1979-től pedig San Diegóban (USA) élt.

Művei az 1930-as években népszerűek voltak, emigrációja után azonban négy évtizeden keresztül nem jelenhettek meg Magyarországon. Műveinek kiadása előbb politikai okokból szóba sem jöhetett, a nyolcvanas években pedig ő nem járult hozzá a kiadáshoz, műveinek megjelentetésével sem akarta legalizálni a szovjet csapatok jelenlétére alapozott kommunista rendszert. Kijelentette: amíg a megszállók nem hagyják el Magyarország területét, nem járul hozzá a publikáláshoz.

Magyarországon nemzedékek végezték el a tanulmányaikat úgy, hogy Márai Sándornak még a nevét sem hallották; az érettségiig eljutó diákok tananyagában még csak meg sem említették a nevét; az irodalom szakosok legfeljebb utalásokat olvashattak műveire.

Márai az emigrációban meglehetősen magányosan élt, a különféle emigráns csoportosulásoktól is távol tartotta magát.

Felesége és (fogadott) fia halála után szegénységben, betegen teltek évei; 1989. február 21-én öngyilkosságot követett el.

(MNO, InfoRádió, ned.univie.ac)