Seszták Ágnes: Az antifasiszta veszély

Seszták Ágnes: Ezzel a nagy antifasiszta viselkedéssel sem kellene kérkedni. Az elvtársaknak eddig az volt a szerencséje, hogy csak igen szűrve kerültek be alapművek a Gulagról és a táborokról. Ma már bőven olvashatunk baloldali szerzőktől is vadonatúj információkat, amelyek nem vágnak egybe az egyoldalú – nácik és áldozataik – szovjet blokkban honos paradigmával. Eddig csak szóbeszédből hallottuk, hogy a koncentrációs táborokban a kommunisták igyekeztek minden tisztséget megszerezni maguknak. Ez egyfelől dicséretes volt, mert adott a túlélésre némi esélyt, másfelől a táborlakók rettegtek a sztálinista kommunistáktól, akik habozás nélkül küldték halálba trockista vagy jobboldali elhajló elvtársaikat, de adott esetben elvtársaik mentésére vétlen áldozatok nevét írták a halállistákra. Felhívott engem egy idős úr és következőket mondta: „Az összes elhatárolódást követelő antifasisztának üzenem: Először el kellett határolódnom Schlachta Margittól. Aztán Kovács Bélától, aztán Kéthly Annától, Nagy Ferenctől. Később Tildy Zoltántól, Mindszenty Józseftől és Grősz Józseftől. Majd Nagy Imrétől és bandájától, Tóth Ilonától. Minden alkalommal kiderült, hogy hazudtak nekem, mert ezek az emberek nem voltak sem bűnösök, sem hazaárulók, sem gazemberek. Hát ezért nem határolódok el Wittner Máriától.” Mit mondhatnánk erre? Az Ifjú Gárdát szegény Alekszander Fagyejev hatszor írta át, mert Sztálinnak nem voltak eléggé antifasiszták a szereplők. Végül a szerző öngyilkos lett. Többek közt nem bírta regényeinek nyomasztó hazugságait.

(Magyar Nemzet, 2007. augusztus 29.)