A Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság legutóbbi vitaestjén arra keresték választ, hogy a külföldi tulajdonú vállalkozások részét képezik-e a magyar vagyonnak. A vitaesten kialakult álláspont szerint a magyar gazdaságban a külföldi tulajdonú cégek, szervezetek aránya a rendszerváltozás kezdete óta gyorsan nőtt, részben a privatizáció, részben a vállalatalapítások, utóbbi időben pedig a cégfelvásárlások és összeolvadások révén.
A történelmileg rövid idő alatt kialakult külföldi tulajdon rész aránya európai szinten nagynak számít. A külföldi tőke gyors aránynövekedésében hazánk tőkevonzó képessége is közrejátszott, de a döntő ok a hazai vállalkozások alulfinanszírozottsága, a tőkehiány és a gyenge versenyképesség volt – áll a társaság állásfoglalásában. Szerintük egyes időszakokban a túlhajtott kormányzati privatizációs kampányok is növelték a külföldi tulajdoni hányadot, mint például az 1990-es évek közepén a közművállalatok nemzetgazdaságilag indokolatlan eladása, vagy éppen a MOL részvények – alacsony áron történő – értékesítése. Az ezekből adódó nemzeti érdekeket sértő problémák megoldására most kapkodva és megkésve utólag igyekeznek megoldást találni.
A társaság álláspontja szerint a külföldi tulajdonú vállalkozások eltérő módon és felfogásban működnek hazánkban; jelentős az állami kedvezményeket besöprő és a profitot gyorsan kivonó cégek aránya, bár jó néhány példa található arra is, amikor a vállalat irányításában a magyar vezetőké a meghatározó szerep, és a cég hosszú távra tervez, támaszkodva a magyar szaktudásra és helyi értékekre. A külföldi tulajdonú cégek és különösen a komoly gazdasági erőt és értékalkotó tevékenységet végző néhány nagyvállalat jellemzően igyekszik eleget tenni a helyi szabályoknak és normáknak, miközben természetükből adódóan határozottan élnek a nekik felkínált ösztönzőkkel, állami kedvezményekkel.
A gazdaságunkra évek óta jellemző egyensúly-hiányt, növekedésünk mostani elakadását és a vagyoni különbségek növekedését azonban elsősorban nem az okozza, hogy túl sok nálunk a külföldi tulajdonos, hanem sokkal inkább az, hogy a hazai kis- és közepes vállalkozások – elsősorban a „patrióta gazdaságpolitika” hiánya miatt – nem tudtak kellően megerősödni, nem tudtak meghatározó arányban beszállítókká válni – állítja a közlemény. Az Unió bár több ponton korlátozza a hazai tulajdonosok állami támogatásának eszközeit, de az utóbbi évek kormánypolitikája még a megmaradt lehetséges eszközöket sem használta ki kellően. A hazai gazdaságban kialakult tulajdonviszonyokban – néhány pozitív példa ellenére – érdemi változás nem várható. A nemzeti érdek érvényesítésére elsősorban – az EU részéről sem korlátozott – hatékonyabb és erőteljesebb állami szabályozásra és ellenőrzésre volna szükség.