Az előbbi elismerést a játékfilmes zsűriben elnöklő Klaus Eder, a kritikusok nemzetközi szövetségének (FIPRESCI) főtitkára, valamint Kolosi Péter, az RTL Klub programigazgatója, az utóbbit Klaus Eder adta át. Az újonnan alapított Arany Orsó-díj, amely egy oszlopon álló, forgatható filmtekercs, rajta egy celluloiddarabbal, 25 millió forinttal jár, amelyet az RTL Klub ajánlott fel. A Moziverzum-díjjal, a legjobbnak ítélt közönségfilm díjával Gigor Attila A nyomozó című alkotását jutalmazták. A 25 millió forint értékű elismerést, amelyet a TV2 ajánlott fel, a kereskedelmi televízió képviseletében Poós András producer adta át. A játékfilm kategóriában a legjobb férfi alakítás díját Anger Zsolt kapta A nyomozó című film címszerepéért, míg a legjobb női alakítás díját Gubik Áginak ítélték a Pánik című film pánikbeteg szereplőjének megformálásáért. Az operatőri elismerést Pohárnok Gergely kapta a Fövenyóra és a Tejút című alkotásokért. Az első filmeseket jutalmazó Simó Sándor-emlékdíjjal ismerték el Paczolay Béla Kalandorok című munkáját a szerethető történetért és a kiváló színészi alakításokért. A játékfilm kategória különdíját a filmművészet határait feszegető újításaiért Fliegauf Benedeknek ítélték oda Tejút című filmjéért. A legjobb forgatókönyvnek járó elismerést Gigor Attila vehette át A nyomozó című filmjének fanyar humoráért és eredeti karaktereiért. A legjobb eredeti filmzenének járó díjban a Delta című film zenéjéért Lajkó Félix részesült. A játékfilmes produceri díjat Szekeres Dénes kapta a Tivoli Film képviseletében A Nap utcai fiúk és a Nincs kegyelem című filmek gyártásáért. Az elnyert nyersanyagot új Szomjas György- és Ragályi Elemér-filmek készítésére fogják felhasználni.
Divat a retró. És a sóhajtozó nosztalgiázás a magyar művészfilm egykori híre, neve, dicsősége iránt. És jönnek a nagy etalonok. Kísért a minden kétséget kizáró, minden gyanún felül álló mozgóképes költő, Huszárik Zoltán életműve. A Szindbád, a nagy kisfilmötös (Elégia, Capriccio, Amerigo Tot, Tisztelet az öregasszonyoknak, Appiacere), a Csontváry a szó, a látvány, a zene ősi egységét megvalósító abszolút film etalonjai. Gaál István: Sodrásban, Jancsó-Hernádi: Oldás és kötés, Szegénylegények, Fábri Zoltán adaptációi (Tóték, A Pál utcai fiúk). Bódy Gábortól az egyetlen „igazi”: A kutya éji dala. Várkonyi Zoltán örökbecsű, klasszikus Jókai-, Gárdonyi-adaptációi. S aztán a hetvenes évek közepétől csak a művészfilmek válságáról beszéltünk szinte mostanáig. A kivételeket, a kiváló profi munkákat, Káel Csaba Bánk bán operafilmjét, Bereményi Géza Hídemberét a baloldal politikai okokból, irigységből „fikázza”, a nemzetközi sikerek az ő esetükben nem számítanak. A dokumentum-játékfilmes iskola, a Budapesti Iskola is teremtett a nyolcvanas években örök mintákat: Vitézy László Vörös Föld, Dárday-Szalai Jutalomutazás, Tarr Béla Panelkapcsolat. A különbség: a dokumentumfilmek mind a mai napig őrzik a hatvanas évek dicsőségét. Törvényszerű e visszapillantás, hiszen filmszemlét zártunk tegnap este. A harminckilencediket, négy fő helyszínen. A Mammut 1 üzletközpontban, a Millenáris Parkban voltak a fő rendezvények. Az információs program a Bem moziba szorult ki. És az Uránia Nemzeti Filmszínházba, ahol szerdától folyik a hagyományos ráadás, a díjnyertes filmek vetítése. Ezt a menetrendet az utóbbi pár évben megszoktuk, nincs értelme évente ugyanazért újra és újra füstölögni.
A harminckilencedik magyar nemzeti mustra végnapját követően örömmel jelentem: az utóbbi években meg kellett tanulnunk tehetséges fiatalok nevét. Pálfi György (Hukkle) idén nem szerepelt versenyfilmmel, Hajdu Szabolcs (Tamara, Fehér tenyér) most az Off Hollywooddal, Török Ferenc (Moszkva tér) az Overnighttal, Mundruczó Kornél (Johanna) a Deltával, Fliegauf Benedek (Rengeteg, Dealer) a Tejúttal, Tolnai Szabolcs a Fövenyórával jelentkezett. Születőfélben az igazi magyar kalandfilm. Kitűnő, igényes, a mai világ rémségeit hitelesen tükröző, szórakoztató krimikkel jelentkezett Gigor Attila, A nyomozó és Paczolay Béla, a Kalandorok rendezője. És született egy vérbeli, kemény magyar film az alvilágról, a maffiák harcairól Novák Erik (Zuhanórepülés) rendezésében. S vannak már a rendezővel együtt dolgozó, együtt lélegző, kiváló producerek, Kálomista Gábor, a Megafilm és Kollarik Tamás, a Vox Nova vezetője.
E sorok írójának a szemlefilmek közül a fiatal Fliegauf Benedek Tejútja nyerte el leginkább a tetszését. Fliegauf Benedek eddigi életművének egyes darabjai egymáshoz képest is meglepetést okoznak. A Rengeteg kihívóan antifilmes, lidérces kafkai filmnovellák fűzére, nyomasztó világunk égi mása. A Dealer a mai valóságban alámerítkező, az aluljárók és a drogosok világát pokolfekete látomássá stilizáló ritmusos sötét enyészetfilm. A folyamatban lévő filmszemlén szereplő Tejút pedig a kiteljesedés filmkölteménye a fény és az egyetemesség birodalma felé. A rendező Pohárnok Gergely és Filenz Ádám kamerájának segédletével úgy röpteti a mennybe a nézőt, hogy minden egyes képe, vers-szerű alapmetaforája nagyon is evilági, földi eredetű. A film tíz, hosszan kitartott, lenyűgözően dekoratív kép lazán összefűzött sorozata. Mindegyik kép látszólag statikus, a zene szerepét költőivé hangosított természeti zörejek veszik át, a tagolt beszéd pedig teljes mértékben kimarad az alkotásból. A feszülten figyelő néző szeme előtt alig észrevehetően, méltóságteljes, lassú, himnikus ütemben bontakozik ki egy-egy finom karcolatú, költői elbeszélés. Látunk dombos, lankás, szívfájdítóan szép dunántúli tájban egy meteorológiai megfigyelő, vagy kiránduló sátrat, néhány emberrel. Egyikőjük beszennyezi a természetet, s az egyetemes természet büntetésből száműzi őket egy vad szélviharral, ami a sátrukat is kíméletlenül földre dönti. E kép kirívó ellentéte a harmonikus (Velencei) tavi tájkép, ahol az emberek békében, harmóniában élik látszólag eseménytelen napjaikat, így a természet is elfogadja őket jó barátként. Az egyes képek, játszódjanak bár üdülőkastély kertjében, ipari konténerek között, pusztaság közepén fölállított mexikói gyermekjáték-vár udvarán, steril, embertelen lakótelepi környezetben, éjszakai fények háttere előtt szakrális táncot folytató gyerekek közegében, összefutnak egy pontban. Mind, mint arra tanítanak bennünket, ha tetszik hinduista, ha kell buddhista, vagy keresztény derűvel, hogy Isten, az univerzum, a kozmosz, vagy Krisna birodalma elhozza az üdvösséget annak, aki hajlandó megtalálni a mennybe vezérlő ösvényt, a Tejutat a legsötétebb éjszakában is.
Az Off Hollywood, a Debrecenből frissen elszármazott Hajdu Szabolcs műve a fiatal tehetséges alkotók kálváriáját regéli el dinamikus, sűrű ritmusú, roadmovie-nek is felfogható remek filmen. Azzal az ismerős jelenettel indít, aminek megfelelőit más műfajokban alkotó művészek is éreznek. A tehetséges, harmadik jó filmjét megalkotó rendezőnő Bódi Adél (Török- Illyés Orsolya) premierre készül. A bemutató reggelén végigéli azt a borzalmat, amit mostanában szinte minden valóban tálentumos, tehát nem a jelenlegi hatalom holdudvarához tartozó költő-író átérez új könyvének bemutatója, színházi szerző a dráma-premierje, szobrász-festő kiállításának megnyitója előtt. A szép és érzékeny rendezőnő találkozik a bulvármédiumokból ismert, kiégett riporterrel, aki még azt a fáradságot sem veszi, hogy az új film címét, s a bemutató helyszínén följegyezze, így tájákozatlanságát leplezendő felületesen „cikiz”. Majd megvívja drámai családi csatáját a körülmények hatalmától, a jelenlegi hatalom művészetellenességétől padlóra került színész férjével, aki már annyira lepusztult szellemileg, hogy a felesége sem hajlandó vele dolgozni. Összerúgja a port az atyaian cinikus producerrel, mert ő, mivel valóban tehetséges, nem hajlandó művészi megalkuvásokra akkor sem, ha ez az ára egy párizsi forgatásnak. Bár szenved a félnyomortól és a művészetellenes világ fullasztó légkörétől, nem hajlandó művét a kétségbeejtően átlagos, huszonegyedik századi nyugati, vagy amerikai trendekhez esztergálni. Megviseli idegeit a szükségképpen rosszul szervezett, pénztelenségtől síró bemutató félsikere, a részeg alkotótársak mindig egyforma piás, vagy betépett „arénái”, a késlekedő tiszteletdíjért hőbörgő főszereplő jogos, de durva botránya. Végül őrült menekülésbe, rohanásba fog a hajnali másnaposságban lepusztult főváros peremén, kiköt az idegklinikán, ahonnan megszökik otthonába, ahol a megalázott férj bosszúja, a tönkrevert műteremlakás romjai várják. Totális káosz és KO: íme egy művész Budapesten, Magyarországon a huszonegyedik század első évtizedében. A film sikeréhez hozzájárultak a kiváló, újabb-régibb színészarcok: Szabó Domokos, Katona László, Thuróczy Szabolcs, Seress Zoltán, Kovács Lehel, Mészáros Tibor, Miklós Marcell, Vasvári József. Fiatal filmeseink elárulják: ne higgyük ám, hogy csak a művészet és a művészember küszködik a krízis örvényeivel. Vidámnak induló roadmovie a Kalandorok, Paczolay Béla groteszk csúfondáros száguldás filmje. Kancsalul, szándékosan rímel Robert Enrico azonos című 1967-es sikerfilmjére. A francia ősvariáció kalandorai Lino Ventura és Alain Delon alakításában tudatosan térnek az életveszélyes kalandok ösvényeire, megpróbálják kézbe venni saját sorsukat. Paczolay Kalandorokjának csetlő-botló alakjai, (Rudolf Péter főszereplésével) három erdélyi származású „lúzer”, nagyapa (Haumann Péter), apa (Rudolf Péter), unoka (Schruff Milán) úgy sodródnak abszurdabbnál abszurdabb kalandokba, válnak tökéletesen ártatlanul bűntények fő gyanúsítottjává, ahogy 1920, a trianoni országcsonkolás óta a magyarság is vergődik egyre képtelenebb csapdákban, újabban a saját ostobaságának, rossz választásainak köszönhetően. A három szimpatikus, a jelenkori Erdélyen végig menekülő figura napjaink kallódó, átlagon felüli és átlagos sorsra predesztinált magyarjainak jelképalakjai.
A téma vidámabb, optimistább feldolgozása, vérbő erdélyi, ausztriai budapesti egyiptomi száguldásfilm a Bahrtalo! (Jó szerencsét!) Lakatos Róbert erdélyi rendező alkotása. Főhőse, Lali, a Gábor cigány, jellegzetes magyar Zorba, aki nem kevésbé örök balek, mint Paczolay triásza, ám e film hősei, – Boros Lóránd és Gábor Lajos alakításában – megtalálják az ellenszert, a szeretet és a barátság mindenható erejét. Költői, drámai balladisztikus, szép filmet készített a Duna-deltában élők romantikától mentes, küzdelmes életének pillanatairól Mundruczó Kornél, a Delta című film szerzője, Lajkó Félix, Tóth Orsi, Monori Lili, Gáspár Sándor, főszereplésével.
Gigor Attila A nyomozó című pattanásig feszült intellektuális krimije rímel nagy olvasmányokra, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésére, Bulgakov Mester és Margaritájára, valamint a Csapda című lengyel filmre, Egészében eredeti, lenyűgöző bűnügyi történet, amely vérfagyasztóan szórakoztató példázat arról, minő abszurd helyzetek születnek itt és most Magyarországon, amikor a bűn beköltözik hétköznapi létünkbe. (Szereplők: Anger Zsolt, Rezes Judit, Terhes Sándor, Tóth Ildikó, Kerekes Éva, Zágoni Zsolt). Ragályi Elemér Nincs kegyelem című filmje kegyetlenül humanista alkotás, amely az adott helyzetben áldozatnak bizonyult főhőst, egy ártatlanul elítélt, lumpen sorsra kárhoztatott falusi fiút (Nagypál Gábor) is kíméletlenül, bár sorsával együtt érezve ábrázolja. Vajon milyen mértékben felelős egy züllött, „rosszéletű” ember azért, ha mindenki őt gyanúsítja egy olyan gyilkosságért, amit nem ő követett el? A film az igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatást végző hatóságokat tekinti egyértelműen felelősnek, valamint a lelkiismeretlen rendőröket, (Eperjes Károly, Bertók Lajos) akik elégtelen bizonyítékok nyomán minden áron tettest akartak produkálni, s ezzel egy szituatíve ártatlan – ha nem is vétlen – ember halálát okozták. Nappal nem is vesszük észre, éjszakánként, a város perifériáját megülik az alvilági bűnözők, a hazai, az arab, az ukrán, az orosz maffiózók véresnél is véresebb bandaháborúi. Erről készített afféle „fekete szerelmes filmet” Novák Erik (Zuhanórepülés). a kiválóan játszó Nagy Zsolt főszereplésével. (További szereplők: baranyai Veral, Gryllus Dorka, Törköly Levente, Lukács Andor, Kokics Péter, Derzsi János, Parti Nóra, Szabó Simon, Tarlós Andrea, Nagy Pál Gábor, Varga József.) A fehérgalléros bűnözők, brókerek, spekulánsok adrenalinnal telített, idegölő életének filmsorai peregnek előttünk Török Ferenc Overnight-jában Bodó Viktor, Pető Kata, Eszenyi Enikő, Szűcs Artur, Nagy Ervin, Hans Zieschler főszereplésével.
Nehezen kategorizálható mű a Márió, a varázsló, Almási Tamás különös, szomorkás falusi története a szegény magyar vidékre, Sátoraljaújhely környékére betelepülő cipőgyárosról, akit Franco Nero alakít. Reményt hoz, megőrjít egy szerencsétlen nőt (Nyakó Juli), majd bezsebelvén a profitot, fölvásárolván minden félig romos, használható műemlékkastély, elegánsan távozna, de a sors és egy bosszúálló kéz másképp akarja. Almási Tamás, az ózdi tragádia mega-dokumentumfilmjének megalkotója hosszú szünet után tért vissza a játékfilmezéshez. Művének bemutatóját követően elmondta, hogy Franco Nero csodálatos színész, ám nem könnyű vele dolgozni, sok vitájuk volt. Hát ezek voltak az említésre méltó játékfilmek, amelyek egészükben véve az immár évtizedek óta tartó hullámvölgyhöz képest emelkedést jeleznek. Az biztos, hogy a jelenlegi dokumentaristák között sokan méltóak a magyar film fénykorának örökségéhez. Jellemző volt a mustra legjobb filmjeire az átjárás a dokumentarista és a művészfilmes szemlélet között. A par excellence dokumentumfilmek legjobbjai számára is ki kellett találni egy különös kategóriát. Kreatív művészi dokumentumfilmként emlegették a szemlén azokat a szociografikus játékfilmeket, illetve művészi szempontból is hitelesen megkomponált dokumentumalkotásokat, amelyek alaptípusait a Budapesti Iskola nagymesterei, Vitézy László, Dárday István, Szalai Györgyi, Tarr Béla teremtettek meg a hetvenes-nyolcvanas években. Vitézy László a szemle egyik kísérő rendezvényén, az Odeon Filmszínházban mutatta be A Hortobágy legendája című dokumentarista művészfilmjét, a műfaj egyik lehetséges etalonját.
A visszafogott belső zeneiség, a művészien komponált beszélgetések és a képek nyelvén vall a múltról Fonyó Gergely rendező és Kollarik Tamás producer Ocskay László százados, az elfelejtett hős című dokumentumfilm-kantátája két és fél ezer zsidó származású munkaszolgálatos megmentéséről. A történelmi igazság föltárása és a magyarságot érő rágalmak tisztázása a célja Siflis Zoltánnak, a Hamis vádak árnyékában (Délvidéki honvédsorsok 1942/2005) című film rendezőjének. A tájakba kódolt örökérvényű szépség, az archaikus és szakrális néprajzi elemek művészi megjelenítése finomítja kiváló kreatív művészfilmmé Bereczki Csaba Életek éneke című filmjét, amelyben a rendező vezérfonallá teszi a hiteles magyar, cigány, román népzenét és a muzsikusok életsorsának föltárását. Hasonló világba vezéreli a nézőt a Poros öltöny, Bálint Athur dokumentarista játékfilmje, valamint Lakatos Róbert Bahrtalo (Jó szerencsét!) című vérbő roadmovie-ja. Valóságrepeszekből komponált, szakrális képi költemény Mohi Sándor látlelete két idős ember életéről (Imádság). Zsigmond Dezső a portréfilmről bizonyítja az Út Calarasiba (Egy sikeres vállalkozó arcképe) rendezőjeként, hogy bármilyen valóságföltáró műfaj sikeresen összeházasítható a művészfilmmel.
Megrázó, sokkoló alkotással hívja föl Böszörményi Zsuzsa és alkotótársa, Kai Salminen a figyelmet a „Kisberlin” néven elhíresült magyar falu, Szelmenc tragikus sorsára. Nem elég, hogy a trianoni országcsonkolás elszakította a ma is színmagyar falut az anyaországtól, ráadásul a két részre osztja az ukrán–szlovák határ. Beszédes a film címe: Hosszú utazás, amely arra utal, hogy aki Nagyszelmencről Kisszelmencre akar utazni, annak meg kell kerülnie költői túlzással fél Szlovákiát és Ukrajknát ahhoz, hogy eljusson a szomszédba. A Kádár-kor hétköznapjainak hőseiről szól Kisfaludy András A Kalef (A Moszkva téri galeri) című dokumentumfilmje, amely egy híres társaságot örökít meg, újkori történelmünk élő legendáit. Hogyan lehet elviselhetővé tenni a halált embertársaink számára? A hospice mozgalom elhivatott modern szerzeteseiről komponált filmkölteményt Hajnal Gergely rendező, Balavány György forgatókönyvíró, Martinidesz László szerkesztő Visszaszámlálás című filmje. E mű hősei, a miskolci Szent Erzsébet Hospice Otthon orvosai, ápolói, lelkészei meggyőzően bizonyítják, hogy a halál nem az élet végét jelenti, hanem utazást a másik, az örök életbe.
Végére értünk hát. Ennyi fért egyetlen filmkritikus látószögébe a nyolc napig tartó mustra eseményeiből. Azt már megírtam a nyitány napján, hogy mekkora „cirkusz” támadt Herendi Gábor szemleigazgató hebehurgya intézkedései nyomán. Az elmaradt nyitófilm azt eredményezte, hogy az első keddi estén, idézve a moderátort meglehetősen „családias” hangulat uralkodott, magyarán: alig voltak a Millenáris Parkban. Az eredményhirdetés hangulatára rányomta bélyegét, hogy Herendi Gábor makacsul ragaszkodott nehezen magyarázható döntéséhez, s nem küldte át a sajtó képviselőinak zárt láncon már este hatkor a végeredményt. Ezért dühös, ide-oda futkosó, kapkodva újságírók zavarták a záróünnep hangulatát. Ezt a magyar mustrát is túléltük.
origo.hu
Kis híján egy gyalogost is elgázolt egy piroson áthajtó öreg Lada - videó
