Magyar kultúra a Nap útjának íve alatt

A várbeli Magyar Kultúra Alapítvány patinás székházában, két parányi, könyvektől otthonosan zsúfolt szobában „lakik” a Napút című, évente tízszer megjelenő irodalmi, kulturális, ismeretterjesztő folyóirat és a Napkút Könyvkiadó. Mindkettőnek voltaképp tulajdonosa és főszerkesztője Szondi György műfordító, irodalomtörténész, költő. A Napút idén ünnepli alapításának tizedik, a Napkút-könyveknek pedig a hatodik évfordulóját. A kettős évforduló alkalmából Szondi Györggyel beszélgettünk.

– A többi lap általában „hozott anyagból” dolgozik, így elmosódnak a rovathatárok. Pontosabban alkalmazkodnak a minőséget képviselő beküldött kéziratok mennyiségéhez. Jól sejtem, hogy önöknél ez is másként van?

– Valóban, a lap markáns különlegessége a tizennégy, váltakozón jelen lévő rovat. Főszerkesztőként – társaimmal együtt – a klasszikusabb folyóirat-struktúra híve vagyok és tisztelői vagyunk; új és néha újabb, érdeklődésre számot tartó belső egységeket alakítottunk ki, s töltünk meg rendre tartalommal – nehéz és szép feladat ez. Például a Berek című kulturális ökológiai egység vezetője Sebeők János író, a nyelvművelő Szóvár rovat gazdája Balázs Géza, a Hangszólóé (zene) Elek Szilvia, a Tárlaté (képzőművészet, 8 oldal színes műmelléklettel) Wehner Tibor. A sokrétűség lényeges komponense a műfordítások „menedékhelye”, a Hetedhét rovat. Számos pályázatot hirdetünk, amelyekre nemcsak szépirodalmi művekkel, hanem dokumentumokkal is lehet jelentkezni. Érkeztek már hozzánk így például nagyszülők katonalevelei vagy vőfélykönyv, ami komoly leletmentés is egyúttal. A Napút fontos sajátossága továbbá, hogy nem csupán a már befutott szerzők műveit közli, de igen sok első publikálóét is – nemesítő a szárnyra bocsátás. Sokatmondó az a statisztikai adat, amely szerint a tavalyi számokban mintegy négyszáz új név bukkant fel a korábbiakhoz képest.

– Évente tíz alkalommal jelennek meg, pedig a legtöbb lap kénytelen föladni a folyamatos jelenlétet. Nem egy közülük két, olykor három-négy havonta lát napvilágot, ami így már nem is igazán folyóirat, inkább időszakos kiadvány, azaz periodika. Továbbra is ragaszkodik a folyóiratszerűséghez?

– Úgy vélem, az évi tíz számból – törik-szakad – nem engedhetek. Magamnak fogadalmat tettem. A januárt kihagyjuk, februárban indítunk. és nyáron is van egy összevont számunk. Az szintén kivételes, hogy tíz év alatt minden számunkat tematikussá szerveztük. Ez komiszul megnehezíti a szerkesztést, hiszen nemcsak a beérkező szépirodalmi és más jellegű munkákra építünk, kiegészítvén azokat kritikákkal, tanulmányokkal, azaz nem a meglévő anyagokat fűzzük össze valamiféle laza szellemi leitmotiv nyomán, hanem nagyon sok alkotót, kutatót kérek fel egy-egy cikk, tanulmány, vallomás megírására – a választott téma vonzásában s a rovatok szellemében. S mivel a határidő kötelez, nem elég kivárni, ki is kell csikarni a szerzőktől az anyagokat, s ez a munka legnehezebb része. Mert csak akkor jöhet, máskor nem. S kérni úgy, hogy fizetni ritkán tudunk. Így épül föl évente tíz tematikus összeállítás. Igen híresek a Napút év végi almanachjai, amelyekben olyan jeles magyar művészek, tudósok, élsportolók, közéleti emberek írásos vallomásai sorjáznak, akik a következő évben töltik be a hetvenedik életévüket; alkalmanként hetvenen-kilencvenen szerepelnek így együtt, s kerekedik szép nemzedéki tabló. A legmeghatóbbak a személyes találkozók: karácsony előtt munkatársaimmal vendégül látjuk a szám határon innen és túlról, olykor távoli országokból érkező szereplőit a Magyar Kultúra Alapítvány székházában. E kiváló emberek ott, akkor „egymásra ébrednek”. Három téma évente ismétlődik: a decemberi a hetvenesek évkönyve, valamelyik tavaszi a drámával és a színházzal foglalkozik. Az első, a februári lapszámot visszatérően a humor alakváltozatainak szenteljük. Az idei első, napokban megjelent szám érdekessége a Fénykör rovat körkérdése: ebben felkért írók fogalmazzák meg etűdjeiket a szökőév hozta ajándék napról. A sorozat folytatódik a következő Napút-összeállításokban is.

– Úgy tudom, ön távolról, Szófiából szerkeszti a lapot.

– A lap szerkesztésének egyik különlegessége, hogy Naputat alapítási éve, 1999 óta Szófiából szervezem, azóta ott dolgozom: öt évig a Szófiai Magyar Kulturális Intézet igazgatója voltam, 2004 őszétől a magyar szak vendégdocense vagyok, így az év java részében távolról irányítom minicsapatom tevékenységét, s közben szellemi, alkotói értelemben is igénybe veszem és próbára teszem bolgár kapcsolataimat. Hat évvel ezelőtt a könyvkiadásba is belevágtunk, egy betűnyi betoldással, Napkút Kiadó néven. Végre eljutottunk odáig, hogy évente negyven-ötven kötetet is megjelentetünk. Az idei könyvhétig huszonhat könyvvel jelentkezünk. Friss kezdeményezés a haikusorozat, az első (szokatlan küllemű) kötet Zalán Tiboré. Újdonság lesz a Magyarország: kulturális kalauz munkacímet viselő kiadvány – benne tizenhat jeles szakember alkot meg jó egy-egy ívnyi terjedelemben egy áttekintést a tágan értelmezett magyar kultúra különböző területeiről: esszéisztikus összefoglalók kultúránkról – külföldieknek. Terveim szerint gazdagon illusztrált, mintegy négyszáz oldalas könyv születik meg hónapokon belül (pillanatnyilag pénztelenül) – magyarul, hogy majd világnyelvekre fordítva a hazánk iránt érdeklő igényesebb külföldiek kezébe adhassuk. Több sorozatunk folytatódik. Az Ómúltunk Tára-szériában már megjelent Csáji László Koppány – A sztyeppei civilizáció és a magyarság című alapvetése, ezt követik magyar és például bolgár, orosz szerzők kötetei – a kazárokról, a besenyőkről, az óbolgárokról, Kötöny vezérről. A Hang-Kép-Irás-sorozat harmadik tagja – Mészöly Miklós és Orbán Ottó után – Bella István életének és életművének dokumentumaiban tallóz. Egészen más, szintén izgalmas, talán közönségsikerre is számot tartható nyolcrészes vállalkozás Tove Jansson finnországi svéd klasszikus író világhírű Mumin-sorozata, amelyet észak Micimackójának is neveznek. Eddig magyarul már megjelent a négy könyv Muminbocs és az üstökös, Muminpapa hőstettei, Szentivánéji rémálom, Titokzatos tél, mind Vukovári Panna fordításában. A belőle készült japán rajzfilmsorozatot nagy sikerrel ismételte a Duna TV.

– Ki támogatja önöket?

– A lap mögött a Cédrus Művészeti Alapítvány áll, pénzben szegényen. Igazgatói éveim félretett jövedelméből és szenvedélyből készítem a lapszámokat, s igazgatom a könyvkiadói tevékenységet. Sem önkormányzat, sem egyéb szervezet rendszeresen nem támogat minket. A tematikus lapszámokhoz olykor sikerül céltámogatást lelni, Szófiából azonban ez is nehezebb. A Nemzeti Kulturális Alap szépirodalmi kollégiuma évek óta „megfeledkezik” a Napútról. A tizedik évfordulóra a lap eljutott odáig, hogy fennállása legkevesebb hivatalos támogatását kapja. Köszönöm az NKA másik két kollégiumának mellénk állását: a megítélt jó egymillió forint negyede a minimális költségvetésnek, amelybe szerkesztői tiszteletdíj egyáltalán nem, szerzői csak elvétve fér bele; mindenki e lemondással járul hozzá a lap működéséhez, fennmaradásához. A Káva Téka a Napút vegyes műfajú melléklete, a folyóiraton belüli rendszeres füzetsorozat. Ezt azóta adjuk ki, amióta szinte pénztelenek vagyunk. Azóta emeltük föl jelentősen, ívekkel az oldalszámot is, amióta nem kapunk szépirodalmi támogatást. Ezt nevezhetnénk a nincstelenség fényűzésének – összegez Szondi György. – Régebben meg tudtuk tenni, hogy a lapszámot a megjelenésekor bemutattuk egy zenés irodalmi esten a Lipótvárosi Klub Galériában, amely akkor az otthonunk volt,. S egyúttal kiállítást is nyitottunk ott annak a művésznek a képeiből, akinek a színes mellékletben közöltük a munkáit. Akár panaszkodhatnék is, de nem szokásom, mert világéletemben derűlátó voltam. Pedig volna miért keseregni. Ebben a cudar helyzetben, amiben most vagyunk, az általunk kiadott értékes könyvek alig-alig hozzák vissza azt a pénzt, amit beléjük fektettünk. A verskötetek például gesztusok, az esztendőnkénti negyven-ötven könyvből úgy tíz már az indulásnál tudottan veszteséges. Ám e gesztusokat szívesen gyakorlom, s az éltet, hogy másokat publikáláshoz segítek. A támogatás hiánya daccal tölt el és elszánással. Büszke vagyok a Napútra, aki ismeri – szereti. Szívesen eljátszom a nem létező napkút szóval, azonban a Napkút legyen inkább fogalom – a kiadó fogalma; bár ez teljesülne mind jobban. Teljesedünk, dolgozunk.