Zavar

– Ön tehát továbbra is azt állítja, hogy dolgozott a Himfy-albumba?
– Állítom! Lapozza fel a százharmincnegyedik oldalt. Kisfaludy Sándor utolsó évei. Írta Berettyó Gyula. Képet is lát benne, Szegedy Róza sírját a sümegi temetőben. A saját fotóm!
– Ön tehát Berettyó Gyula, a tanulmány szerzője?
– Igen, én vagyok.
– Szabad megkérdeznem mikor született?
– Nem titok, 1931-ben. A hetvennyolcadikat taposom.
– Nézze, akad itt egy kis bökkenő. A Himfy-album 1900-ban jelent meg.
– Úgy van! A Pesti Napló előfizetői kapták ajándékba.
– Ön tehát a megszületése előtt harmincegy esztendővel az egyik szerzője volt a Himfy-albumnak?
– Kötekedni akar? Ott a nevem, Berettyó Gyula. Berettyó Gyula pedig én vagyok. Talán kétségbe vonja?
– A szerző bizonyára egy másik Berettyó Gyula.
– Na, ne nevettessen! El tudja képzelni, hogy egyszerre két Berettyó Gyula foglalkozik Kisfaludy Sándor utolsó éveivel?
– És ön el tudja képzelni, hogy valaki évtizedekkel a világra jövetele előtt bárhova is tanulmányt írjon?
– Hogyne tudnám elképzelni, amikor én magam, Berettyó Gyula vagyok rá az élő példa. Itt áll ön előtt Berettyó Gyula, és ott a Himfy-album az írásommal. Ilyen egyszerű!
– Jó, akkor ezt hagyjuk. A kedves édesanyja mikor született?
– Keszthelyen, 1905-ben. Elárulom magának, hogy személyes kapcsolatban állt a Kisfaludy családdal.
– Csak nehogy azt mondja, hogy vendégeskedtek egymásnál…
– De mondom! A mamát minden évben meghívták a badacsonyi szüretre. Ott harapta meg a bokáját egy kutya 1830 őszén. Egész életében sántított szegénykém, hiába hordtam Hévízre.
– Várjon, ne szaladjunk előre! Vagyis hátra. Ezek szerint még a kedves mama sem élt 1900-ban?
– Persze, hogy nem élt! De az ő visszaemlékezései nélkül nem tudtam volna megírni a tanulmányomat. Az utolsó percig bámulatos szellemi frissességnek örvendett. Hála istennek, sok fontos részlet jutott az eszébe. Ha tudni akarja, Batsányiné, Kisfaludyné és az édesanyám elválaszthatatlan barátnők voltak.
– Uram, lássa be, hogy ez sehogy nem jön össze! Szegedy Róza 1832 májusában hunyt el, Batsányiné Baumberg Gabriella 1839-ben! Az ön mamája pedig egy bő emberöltővel később jött a világra!
– Úgy van. Ráadásul koraszülött volt, alig tudták az életét megmenteni. De mire céloz? Kétségbe vonja édesanyám segítségét?
– Nézze, maga olyasmiről akar meggyőzni, ami…
– Akkor lapozza fel ezt a könyvet! A kesergő szerelem első kiadása 1801-ből. Maga Kisfaludy dedikálta édesanyámnak. „Az én tsuda drága Böglötskémnek hű dalosától!” Bögöly volt édesanyám beceneve.
– Ez őrület! Berettyó úr, könyörgöm, számoljon! Ön nem írhatta ezt a tanulmányt!
– Megint kezdi? Látja, mi van ide írva a tanulmányom fölé?
– Írta Berettyó Gyula.
– Akkor meg mit jön itt a számokkal! Ezek itt nem számok! Ezek betűk! És engem csak a betűk érdekelnek!
– Jól van, ne tessék kivetkőzni magából! Megenged egy kérdést? A kedves mama talán Petőfi Sándorral is baráti viszonyt ápolt?
– Hol volt még akkor az én édesanyám, maga üres fejű, kötekedő pojáca! Ha nem tudná, Petőfit 1849-ben leszúrták a kozákok!