Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilapban Péter Martos Magyarország: elkeseredett küzdelem a tőkemenekülés ellen című cikkében ismerteti hazánk lesújtó pénzügyi helyzetének egyik szeletét. „Csendes tőkekivonásnak” nevezi Barcza György, a K&H Bank vezető elemzője, amit mások „tőkekivonásnak” hívnak: októberben külföldi befektetők 700 milliárd forintot vittek ki a magyar állampapírpiacról. Novemberben folytatódott a folyamat, és 150 milliárd forint hagyta el az országot – tudósít Barcza. Az utolsó hetekben ugyan már véget ért a pánik, de a tőkekiáramlás változatlanul tart, melyet a Magyar Nemzeti Banknak kellene megállítani. Magyarországon még mindig élénken vitatkoznak arról, hogy az ország októberben milyen közel állt a gazdasági összeomláshoz. Tény, hogy az állampapírpiac teljesen „befagyott, így az állam csak igen rövid határidőre kapott hiteleket”. Ez az elemzők szerint könnyen oda vezethetett volna, hogy le kellett volna állítani az átutalásokat és a bérek kifizetését.
Még van tartaléka az országnak – nyugtatgatnak a szakértők. Barcza véleménye szerint 2450 milliárd forint – a nemzeti jövedelem tizede, a kivont összeg háromszorosa – még az országban van. Most az a feladat, hogy ennek az összegnek a kivonását mindenáron megakadályozzuk. Ha ezt az időt nem használja fel a kormány a szükséges átalakításokra, akkor ezt a pénzt is elviszik, így „2010-ben egy újabb valutaalap-hitelre lesz szükségünk”. A következő hónapokra különféle forgatókönyvek léteznek. A valutaalap hitele elemzők szerint a kisebbik rossz volt. A 20 milliárd eurós hitel arra elég, hogy az ország időt nyerjen és lehetőséget teremtsen a befektetői bizalom helyreállítására. Akkor ismét lendületbe jön az állampapírpiac. A kereskedés ugyan az elmúlt két hétben némileg megélénkült, de a külföldi befektetők még nem tértek vissza. Barcza szerint a „legrosszabb forgatókönyv” az lenne, ha a szocialista kormány a választások előtt ismét osztogatásba kezdene. Akkor tényleg eltűnne a maradék külföldi tőke is.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali német hírmagazinban Stefan Schultz és Jan Hauser A hitelhiány mély válságba sodorja a német gazdaságot címmel elemzi a recesszióba csúszó ország helyzetét. Norbert Walter, a Deutsche Bank vezető közgazdásza 2009-es előrejelzésében a GDP négyszázalékos csökkenését is el tudja képzelni. Ennek valószínűségét egyharmadosnak tartja. Más vezető közgazdászok ugyan túlzásnak tartják ezt, de egy kérdésben szinte teljes az összhang: legjobb esetben is 2009 közepéig a gazdaság további csökkenése várható – méghozzá az egész EU-ban. Jörg Krämer a Commerzbank vezető közgazdászaként a konjunktúra 1,2 százalékos, sőt ennél is nagyobb csökkenését valószínűsíti 2009-ben. „Németország számára ez a legsúlyosabb recesszió lenne a második világháború óta.”
Az Európai Központi Bank hasonlóan pesszimistán látja a helyzetet. Az euróövezet gazdasága 2009-ben 0,5 százalékkal fog csökkenni – nyilatkozta Jean-Claude Trichet bankelnök. Ezért az EKB történelmi lépésre szánta el magát, 0,75 százalékkal csökkentette az irányadó kamatot, így az már csak 2,5 százalék. Egyes európai államok is nagy lépésekben csökkentették a hét végén az irányadó kamatszintet. Az igazi probléma, hogy ezen lépéseknek alig érzékelhető a kedvező hatásuk. Christian Dreger szerint az egyik alapprobléma, hogy a bankok nem az eddigi mértékben adják tovább a kamatcsökkentések kedvező hatásait ügyfeleiknek. Szerinte egyszázalékos kamatcsökkentés mindössze 0,2 százalékkal tudja növelni a gazdaságot. Ráadásul a kamatcsökkentés jelentős késéssel jelentkezik a gazdaságban, nevezetesen akkor, amikor a vállalat megvalósította azt a fejlesztést, amire felvette a hitelt. Az Egyesült Államokban a kamatcsökkentések egy év után kezdtek el hatni, az euróövezetben ez még tovább tarthat – véli Dreger.
