A koalíciós esélyeket latolgatják Berlinben

A Frankfurter Allgemeine Zeitung részletesen elemzi a szeptemberi Bundestag-választások utáni koalíciós lehetőségeket. A Süddeutsche Zeitung ismerteti az orosz-ukrán gázvita németországi következményeit.

2009. 01. 04. 14:08
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív német napilapban Wulf Schmiese Berlini koalíciós lehetőségek a választásokat megelőző kampányban című cikkében elemzi a 2009-et követő kormányalakítási lehetőségeket. Mindenkit egy kérdés foglalkoztat: ki kivel akar, tud, lesz kénytelen koalícióra lépni a szeptemberi választások után? Renate Künast úgy érzi, kész lenne az alkancellári poszt betöltésére, nyilatkozta az év elején. Hogy egy Angela Merkel (CDU), vagy Frank-Walter Steinmeier (SPD) vezette kormányban – ez úgy tűnik, a zöldek listavezetőjének másodlagos. Künast bejelentette, hogy pártja koalíciós nyilatkozat nélkül indul a szeptemberi választásokon. Ezzel a zöldek a Bundestagban képviseltetett pártként úgy döntöttek, semmilyen koalíciós megoldást sem kívánnak kizárni. Az SPD csak a Baloldali Párttal történő koalíciós együttműködést hajlandó kizárni; erre korlátozták közléseiket eddig a CDU és CSU, valamint az FDP képviselői. Amúgy minden más együttműködés elképzelhető. A konkrét elköteleződések elsődlegesen a kis pártoknak okozhatnak nehézségeket. Ha a zöldek most egy vörös-zöld koalícióért küzdenének, amit 1998-ban még patetikusan „projektnek” neveztek, akkor a vereség valószínű lenne. Minden közvélemény-kutatás szerint szükség lenne egy harmadik koalíciós partnerre. Ez csak az FDP lehet, de éppen a liberálisok a zöldek legfontosabb konkurensei a választási kampányban. 2005-ben felmerült egy CDU/CSU-FDP-zöld koalíció gondolata, de az első tapogatózó tárgyalások után kiderült: a kezdeményezés hamvában holt. A kudarcot az okozta, hogy Edmund Stoiber, akkori CSU-elnök lehetetlennek tartotta, hogy pártja bázisa elfogadna egy ilyen koalíciót. Az FDP hasonlóan kínos helyzetben van, mint a zöldek. Nehezen érvelhet egy hármas koalíció mellett a fő konkurensével. Ugyanakkor, ha teljesen kizárja, s mégis belép egy ilyen kormányba, akkor megerősíti az immár négy évtizede ráragadt „elvtelen” hírét, amitől Guido Westerwelle pártelnök olyan hevesen megpróbált megszabadulni. Az FDP most kivár; röviddel a választások előtt kívánnak az általuk kívánt koalícióról nyilatkozni. Akkor már, remélhetőleg, világosabbak lesznek a koalíciós lehetőségek, így könnyebb egyértelműen állást foglalni. A következő elméleti lehetőség egy CDU/CSU-zöld koalíció, ami majd egy éve működik Hamburgban. Vezető zöld politikusok elképzelhetőnek tartják ezt a megoldást országos szinten is. Néhányan közülük úgy tudják, hogy Angela Merkel CDU-elnök is szimpatizál ezzel a modellel; ő hosszú távú célokat követ, azt szeretné, ha saját pártja fiatalabbnak, nyitottabbnak és liberálisabbnak tűnne.

Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)

A baloldali német napilapban S. Liebrich és H.-W. Bein Harc a gázvezetékért című cikkében elemzi az orosz-ukrán gázvita hatását a szövetségi köztársaságra. A német háztartások fele gázzal fűt. Az oroszok eddig betartják a Németországgal kötött szállítási szerződéseiket – nyilatkozta pénteken a berlini gazdasági minisztérium szóvivője. Az Eon Ruhrgas, a legnagyobb német gázimportőr szerint a Szövetségi Köztársaság mindeddig a megállapodott mennyiséget kapja. Németország az általa felhasznált gázmennyiség negyedét importálja, szükség esetén Hollandia és Norvégia is kész növelni a szállításait. Szombaton még a Bayerngas sem látott okot az aggodalomra. A cég bajor és tiroli önkormányzatoknak szállít gázt. Még egy kisebb szállítási kiesés sem jelent komolyabb problémát, mert a tározók színültig tele vannak. A Dél-Németországban felhasznált földgáz Oroszországból származik. Az egyik legfontosabb vezeték Ukrajnán keresztül vezet az osztrák-német határig. A német gazdaság és a háztartások évente 950 milliárd kilowattóra gázt használnak fel. A fogyasztás 15 százaléka a belföldi kitermelésből származik. A szállítók közül kiemelkedik Oroszország 37 percenttel, majd azt követi Norvégia 26 és Hollandia 18, valamint Dánia és Nagy-Britannia 4-4 százalékkal. Főként Norvégiából érkezik a következő években az eddigieknél több gáz. A német importőrök 30 éves szerződésekkel biztosították a szállítandó mennyiséget. Ellentétben Európa többi régiójával, Közép-Európát kiterjedt gázvezeték-hálózat közti össze a termelőkkel. A gáz egyes esetekben 5000 kilométerről érkezik. Egyedül Németországban a 700 kereskedő cég 420 000 kilométer vezetékkel biztosítja a 20 millió háztartás ellátását. A 7,4 milliárd eurós északi áramlat 51 százalékát a részben állami Gazprom birtokolja, 20-20 percentet birtokol a BASF/Wintershall és az Eon Ruhrgas, míg a holland Gasunie 9 percentet. A nemzetközi konzorcium kiépítése ugyanakkor az elmúlt időben elakadni látszik, többek között azért is, mert a gazdasági válság idején mind nehezebb az ilyen léptékű projektek finanszírozását biztosítani. Ezen túl politikai érdekek is szerepet játszanak. A Nabucco vezetéket, mely Európát függetlenebbé tenné az orosz gáztól, Moszkva tudatosan próbálja ellehetetleníteni. A Nabucco konkurenciájául az oroszok a Déli Áramlatot tervezik. A mostani gazdasási válság azonban mindhárom vezeték megvalósítását veszélyezteti.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.