Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Wulf Schmiese Berlini koalíciós lehetőségek a választásokat megelőző kampányban című cikkében elemzi a 2009-et követő kormányalakítási lehetőségeket. Mindenkit egy kérdés foglalkoztat: ki kivel akar, tud, lesz kénytelen koalícióra lépni a szeptemberi választások után? Renate Künast úgy érzi, kész lenne az alkancellári poszt betöltésére, nyilatkozta az év elején. Hogy egy Angela Merkel (CDU), vagy Frank-Walter Steinmeier (SPD) vezette kormányban – ez úgy tűnik, a zöldek listavezetőjének másodlagos. Künast bejelentette, hogy pártja koalíciós nyilatkozat nélkül indul a szeptemberi választásokon. Ezzel a zöldek a Bundestagban képviseltetett pártként úgy döntöttek, semmilyen koalíciós megoldást sem kívánnak kizárni. Az SPD csak a Baloldali Párttal történő koalíciós együttműködést hajlandó kizárni; erre korlátozták közléseiket eddig a CDU és CSU, valamint az FDP képviselői. Amúgy minden más együttműködés elképzelhető. A konkrét elköteleződések elsődlegesen a kis pártoknak okozhatnak nehézségeket. Ha a zöldek most egy vörös-zöld koalícióért küzdenének, amit 1998-ban még patetikusan „projektnek” neveztek, akkor a vereség valószínű lenne. Minden közvélemény-kutatás szerint szükség lenne egy harmadik koalíciós partnerre. Ez csak az FDP lehet, de éppen a liberálisok a zöldek legfontosabb konkurensei a választási kampányban. 2005-ben felmerült egy CDU/CSU-FDP-zöld koalíció gondolata, de az első tapogatózó tárgyalások után kiderült: a kezdeményezés hamvában holt. A kudarcot az okozta, hogy Edmund Stoiber, akkori CSU-elnök lehetetlennek tartotta, hogy pártja bázisa elfogadna egy ilyen koalíciót. Az FDP hasonlóan kínos helyzetben van, mint a zöldek. Nehezen érvelhet egy hármas koalíció mellett a fő konkurensével. Ugyanakkor, ha teljesen kizárja, s mégis belép egy ilyen kormányba, akkor megerősíti az immár négy évtizede ráragadt „elvtelen” hírét, amitől Guido Westerwelle pártelnök olyan hevesen megpróbált megszabadulni. Az FDP most kivár; röviddel a választások előtt kívánnak az általuk kívánt koalícióról nyilatkozni. Akkor már, remélhetőleg, világosabbak lesznek a koalíciós lehetőségek, így könnyebb egyértelműen állást foglalni. A következő elméleti lehetőség egy CDU/CSU-zöld koalíció, ami majd egy éve működik Hamburgban. Vezető zöld politikusok elképzelhetőnek tartják ezt a megoldást országos szinten is. Néhányan közülük úgy tudják, hogy Angela Merkel CDU-elnök is szimpatizál ezzel a modellel; ő hosszú távú célokat követ, azt szeretné, ha saját pártja fiatalabbnak, nyitottabbnak és liberálisabbnak tűnne.
Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
A baloldali német napilapban S. Liebrich és H.-W. Bein Harc a gázvezetékért című cikkében elemzi az orosz-ukrán gázvita hatását a szövetségi köztársaságra. A német háztartások fele gázzal fűt. Az oroszok eddig betartják a Németországgal kötött szállítási szerződéseiket – nyilatkozta pénteken a berlini gazdasági minisztérium szóvivője. Az Eon Ruhrgas, a legnagyobb német gázimportőr szerint a Szövetségi Köztársaság mindeddig a megállapodott mennyiséget kapja. Németország az általa felhasznált gázmennyiség negyedét importálja, szükség esetén Hollandia és Norvégia is kész növelni a szállításait. Szombaton még a Bayerngas sem látott okot az aggodalomra. A cég bajor és tiroli önkormányzatoknak szállít gázt. Még egy kisebb szállítási kiesés sem jelent komolyabb problémát, mert a tározók színültig tele vannak. A Dél-Németországban felhasznált földgáz Oroszországból származik. Az egyik legfontosabb vezeték Ukrajnán keresztül vezet az osztrák-német határig. A német gazdaság és a háztartások évente 950 milliárd kilowattóra gázt használnak fel. A fogyasztás 15 százaléka a belföldi kitermelésből származik. A szállítók közül kiemelkedik Oroszország 37 percenttel, majd azt követi Norvégia 26 és Hollandia 18, valamint Dánia és Nagy-Britannia 4-4 százalékkal. Főként Norvégiából érkezik a következő években az eddigieknél több gáz. A német importőrök 30 éves szerződésekkel biztosították a szállítandó mennyiséget. Ellentétben Európa többi régiójával, Közép-Európát kiterjedt gázvezeték-hálózat közti össze a termelőkkel. A gáz egyes esetekben 5000 kilométerről érkezik. Egyedül Németországban a 700 kereskedő cég 420 000 kilométer vezetékkel biztosítja a 20 millió háztartás ellátását. A 7,4 milliárd eurós északi áramlat 51 százalékát a részben állami Gazprom birtokolja, 20-20 percentet birtokol a BASF/Wintershall és az Eon Ruhrgas, míg a holland Gasunie 9 percentet. A nemzetközi konzorcium kiépítése ugyanakkor az elmúlt időben elakadni látszik, többek között azért is, mert a gazdasági válság idején mind nehezebb az ilyen léptékű projektek finanszírozását biztosítani. Ezen túl politikai érdekek is szerepet játszanak. A Nabucco vezetéket, mely Európát függetlenebbé tenné az orosz gáztól, Moszkva tudatosan próbálja ellehetetleníteni. A Nabucco konkurenciájául az oroszok a Déli Áramlatot tervezik. A mostani gazdasási válság azonban mindhárom vezeték megvalósítását veszélyezteti.
origo.hu
Magyar Péter szakértője: igenis büdös szájúak a magyarok!
