A Baszkföld és Szabadság (ETA) elődje a mérsékelt baszk nacionalista párt (PNV) ifjúsági szervezetében jött létre még 1952-ben, és azért küldték el a hivatalos megalakulásnak számító levelet az anyapártnak 1959. július 31-én, mert puhának tartották a konzervatív PNV-t. Ettől kezdve a saját útjukat járták a marxista-leninista ideológia alapján, és a kubai forradalmat, illetve a vietnami és algériai gyarmati felszabadító háborút tekintették követendő példának. Névválasztásuk ügyes kommunikációs fogás, hogy gyorsan ismertté tegyék magukat a baszkok körében: a betűszó jelentése a baszk „és” kötőszó egyik változata.
Az ETA merényleteinek 50 éves mérlege 858 halálos áldozat, és körülbelül 200 fő a saját veszteség. Ma már hihetetlen, de nagyon népszerűek voltak a Franco-időszakban (1939-1975). Közkedveltségük csúcsán, 1973. december 20-án gyilkolták meg Franco kiszemelt utódját, Luis Carrero Blanco tengernagyot.
Köztársaságpárti (a szovjetbarát, szélsőséges marxista hatalmi berendezkedésért küzdő polgárháborús hagyományokhoz hű) meggyőződésük miatt a spanyol alkotmány 1978-as népszavazása után sem voltak hajlandók elfogadni a 67 év után helyreállított királyságot. Ekkor kezdtek bele rendkívül véres hadjáratukba az összes törvényes rendfenntartó testület ellen. Három év alatt 300 katonát, csendőrt és rendőrt öltek meg. A hadsereg nagyrészt ezért döntött a végül félresikerült katonai hatalomátvétel mellett 1981. február 23-án. Egy kivétellel minden madridi kormány megpróbált tárgyalni velük, és mindegyik fegyverszünet után vagy gyengült az ETA, vagy kivált belőle egy inkább politizáló csoport. A karizmatikus szocialista Felipe González (1982-1996) idején „piszkos háború” indult ellenük: a belügyminisztérium közpénzéből fizettek többnyire francia zsoldosokat, akik a Terrorista-ellenes Felszabadító Csoportok (GAL) keretén belül tettek el láb alól ETA-tagokat francia területen, de hamarosan környezetvédő, illetve más ellenzéki politikusok is sorra kerültek. Gonzáleznek szerencséje volt, nem vonták felelősségre, de végül belebukott a hatalmas botrányba.
A spanyol Néppártot (PP) átszervező fiatal és inkább neoliberális, mint konzervatív José María Aznar (1996-2004) módszere gyakorlatiasabb volt: elzárta az ETA, valamint politikai és a háttérszervezeteinek pénzforrásait, az új párttörvénnyel pedig többek között a terrorizmus elítéléséhez kötötte a pártok működési engedélyét. Elérte, hogy az Egyesült Államok és az EU is felvette az ETA-t, valamint a politikai szárnyának tekintett (Herri) Batasunát a terrorszervezetek feketelistájára, és következetes igazságügyi-rendőrségi nyomás alá is helyezte az egész szervezetet. Meg is lett az eredménye: jelentősen csökkent a (halálos) merényletek száma. De Aznarral is „elszaladt a ló”: úgy akarta megadni a kegyelemdöfést az ETA-nak, hogy csak az ő nyakukba akarta varrni a 2004. március 11-i madridi merényleteket. Három nappal később, március 14-én látványos választási vereséget szenvedett a Néppárt. A mérsékelt nacionalisták (PNV) két módszerrel próbálták kifogni a szelet a vitorlájukból: 1998 nyarán az úgynevezett lizarrai paktummal az ETA javaslatai alapján próbáltak tárgyalni Madriddal, de hiába.
A baszk tartományelnök, Juan José Ibarretxe ezért 2003-ra olyan modellt dolgozott ki, amellyel semlegesíteni próbálta az ETA törekvéseit: többet kívánt, mint amit Madrid jónak látott, de kevesebbet, mint az ETA. Madridban erre is határozott nemet mondtak. A baszk-spanyol konfliktus most ott tart, hogy a nevető harmadik, a helyi baszk szocialisták és néppártiak kísérleti nagykoalíciós kormányt alakítottak: márciusban tehát hiába nyertek a mérsékelt nacionalisták az autonóm baszk tartományban, egyedül nem tudtak, de nem is akartak kormányozni. Az új baszk kormány viszont mind szorosabban működik együtt Madriddal és Párizzsal. A „forradalmi adókba” és a merényletekbe belefásult lakosság miatt az ETA elvesztette korábbi támaszait is. Ez annyit jelent, hogy veszélybe kerültek a nehezen kivívott baszk autonómia oly nehezen elért eredményei: a jelenlegi, kísérleti nagykoalíció első intézkedései ugyanis egyelőre az oktatást és a médiumokat vették célba. A mérsékelt nacionalisták 29 éves, megszakítás nélküli kormányzás után voltak kénytelenek távozni a hatalomból, de reménykedhetnek: a nagykoalíció nem tükrözi a baszk lakosság többségének akaratát. Szívesebben láttak volna ugyanis egy új, mérsékelt nacionalista-szocialista kormányzást.
Az ETA-n belül nagy változások várhatók. Eddig több mint 700 tagjuk került börtönbe. Már csak az a szervezet kapott helyet a parlamentben, amelyik elítéli a fegyveres harcot. Kikerültek az önkormányzati testületek nagy részéből is. Gazdaságilag valósággal fojtogatja őket a szigorú pénzügyi és egyéb jogi szabályozás. Az ETA elemzők szerint keresi a megfelelő időpontot és módot, hogy követhesse az északír IRA katonai szárnyának tavalyi döntését: végleg leteszi a fegyvert, és ugyancsak a politikai utat választja.
(forrás: wikipedia.es, elpais.es, elmundo.es – Spanyolország)
origo.hu
Orbán Viktor: Magyarország a középmezőny élére kerülhet a bérszínvonalban
