Polgárháború felé haladunk?

A Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung részletesen foglalkozik a gazdasági válság következtében Svájcban növekvő bevándorlóellenességgel. A Die Presse a magyarországi romakérdést boncolgató cikkében idézi Horváth Aladárt, aki szerint az egyetlen megoldás, ha a cigányok kezükbe veszik a sorsukat.

2009. 11. 30. 7:50
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Die Presse (Diepresse.com)

A konzervatív osztrák napilap Magyarország: „polgárháború felé haladunk” című cikkében foglalkozik a hazai cigánykérdéssel. A közelmúltban Káli Sándor, Miskolc polgármestere drámai felhívással fordult a közvéleményhez: „Magyarország, ébresztő! Ha nem teszünk semmit, akkor polgárháborús viszonyok felé haladunk”. Káli szavaival a sajóbábonyi történésekre reagált. A romák erőszakos sajóbábonyi fellépése a radikális jobboldaliak malmára hajtotta a vizet. Azonnal a 2006-os olaszliszkai lincselés emlékei keltek életre. A többségi társadalom radikális része és a cigány kisebbség közötti robbanásveszélyes helyzetet Póczik Szilveszter kriminológus már félig elhamvadt „égő házhoz” hasonlította. Póczik hangsúlyozza, hogy a „cigánykérdésben” végre őszintén kell beszélni.

Horváth Aladár polgárjogi aktivista szerint az egyetlen megoldás, ha a cigányok kezükbe veszik a sorsukat. Horváth elismerte, hogy ma sok cigány társadalomellenesen viselkedik. Erre azonban jó okuk van. Ez a kisebbség gyors, 1989-et követő elnyomorodásának és a tömeges munkanélküliségnek a következménye. A munkanélküliség mellett a polgárjogi aktivista szerint a másik probléma a gettóképződés. Horváth a gettókat „koncentrációs táboroknak” nevezte, és felhívta a figyelmet a cigány fiatalok pszichéjére gyakorolt káros hatására. „A cigány gyerekek önképe, lelkiállapota és reményei, akik gettókban élnek, visszatükrözik azt a lepusztult, reménytelen és kilátástalan világot, amelyben ők élnek.” Szögi Lajos 2006-os olaszliszkai meglincselésében a „gettólázadás brutális formáját” látja. Horváth párhuzamot vont az amerikai feketék helyzetével. „Egy idegen eltéved Harlemben, utána megölik.”

Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (Faz.de)

A konzervatív frankfurti napilap vasárnapi kiadásában Jürgen Dunsch Konkurencia a „nagy kantonból” című, zürichi keltezésű cikkében ismerteti a növekvő svájci munkanélküliség következményeit. A zürichi belvárosban svájciakkal is lehet találkozni, de mindenekelőtt a népek sokszínű kavalkádja határozza meg az utcaképet. Turisták a világ minden pontjáról, ingázó németek és az országban élő külföldiek. A külföldiek aránya közelít a 22 százalékhoz. Hogy mit jelent ez, jól látható a Zürichi-tó környékén, ott a németek dominálnak. A feusisbergi Panorama Hotelben elsősorban keletnémetek dolgoznak. Egyre jobban nyugtalanítja a svájciakat a mind kevesebb munkahely. A munkanélküliségi arány jelenleg négy százalék, de a gazdasági válság következtében tovább emelkedik. Ez nemzetközi szinten ugyan álomeredmény, de a svájciakat ez is sokkolja.

A felelősöket hamar megtalálták: túl sok külföldi özönlött az országba, akik a kevesebb munkából, a magas életszínvonalból és a számos szociális juttatásból szeretnének részesülni. Itt már régóta nem a balkáni vagy a harmadik világból érkezett tányérmosogatókról van szó. Ők a szomszédos EU-tagállamokból érkeznek, akik kihasználják a szabad munkavállalásra vonatkozó szabályozást. Sokan félnek a felmondástól. Nem utolsósorban a jól képzett, rugalmas és nyelvileg is felkészült németek sokak számára tűnnek versenytársnak. A svájciaknak lassan dereng, hogy a munkaerőpiacuk már nem az ország, hanem az EU. A jobboldali-konzervatív Svájci Néppárt (SVP) törölni kívánja a szabad munkavállalás lehetőségét, de a szocialista Micheline Calmy-Rey külügyminiszter asszony e héten figyelmeztette a vállalkozókat, hogy elsősorban a „svájci munkaerőpiacon jól integrált személyeket” alkalmazzanak. Ami annyit tesz: igen a svájciakra és a régóta az országban élőkre, nem a most jöttekre és a további toborzásra. 2007 júniusa óta a 15 régi EU-tagállam, valamint Málta és Ciprus polgárai ötéves tartózkodási engedélyt kérelmezhetnek, ha munkát találnak Svájcban.

Ugyanakkor a liberalizáció hívei is félrevezették a közvéleményt, amikor a kedvezményeket kiterjesztették idén februárban Romániára és Bulgáriára. Ők ugyanis azt ígérték, a gazdasági helyzet romlása esetén a külföldiek hazaindulnak. A tervezett piaci modell nem működik, a probléma a túl alacsony hazavándorlás. A hazavándorlás lassulásának számos oka van, de a legfontosabbon Svájc nem tud egyoldalúan változtatni. Aki uniós polgárként Svájcban munkanélküli lesz, nem veszti el a tartózkodási engedélyét, s a munkanélküli-biztosításból a magasabb létfenntartási költségek ellenére is magasabb az életszínvonala, mint otthon.

A segély legmagasabb összege 8400 frank Svájcban, míg Németországban 3200 frank. Nem szabad elfelejteni, az illetőnek sokkal jobbak az esélyei, hogy Svájcban munkát találjon, mint otthon. Ez tovább erősíti a bevándorlást, főként a havonta érkező 1500 német és 800 portugál körében. Aki rosszul képzett, vagy rövid ideje tartózkodik az országban, azt különösen fenyegeti a munkanélküliség. A munkanélküliek négyötöde külföldi. A jelenlegi, négyszázalékos munkanélküliségi mutató mögött a bennszülöttek 2,9 százalékos és a külföldiek 7,6 százalékos aránya rejtőzik. Ehhez képest a németek 3,6 százalékos aránya jónak mondható. Nem meglepő a németek alacsony munkanélküliségi aránya Svájcban. Ugyan a gasztronómiában sokan vesztik el munkahelyüket, de a mérnököket továbbra is keresik. Az orvosok, nővérek és az ápolószemélyzet nélkül az egészségügy az összeomlás szélén állna. S mivel a feltételek jobbak, mint Németországban, továbbra is érkeznek.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.