Die Presse (Diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilap Magyarország: „polgárháború felé haladunk” című cikkében foglalkozik a hazai cigánykérdéssel. A közelmúltban Káli Sándor, Miskolc polgármestere drámai felhívással fordult a közvéleményhez: „Magyarország, ébresztő! Ha nem teszünk semmit, akkor polgárháborús viszonyok felé haladunk”. Káli szavaival a sajóbábonyi történésekre reagált. A romák erőszakos sajóbábonyi fellépése a radikális jobboldaliak malmára hajtotta a vizet. Azonnal a 2006-os olaszliszkai lincselés emlékei keltek életre. A többségi társadalom radikális része és a cigány kisebbség közötti robbanásveszélyes helyzetet Póczik Szilveszter kriminológus már félig elhamvadt „égő házhoz” hasonlította. Póczik hangsúlyozza, hogy a „cigánykérdésben” végre őszintén kell beszélni.
Horváth Aladár polgárjogi aktivista szerint az egyetlen megoldás, ha a cigányok kezükbe veszik a sorsukat. Horváth elismerte, hogy ma sok cigány társadalomellenesen viselkedik. Erre azonban jó okuk van. Ez a kisebbség gyors, 1989-et követő elnyomorodásának és a tömeges munkanélküliségnek a következménye. A munkanélküliség mellett a polgárjogi aktivista szerint a másik probléma a gettóképződés. Horváth a gettókat „koncentrációs táboroknak” nevezte, és felhívta a figyelmet a cigány fiatalok pszichéjére gyakorolt káros hatására. „A cigány gyerekek önképe, lelkiállapota és reményei, akik gettókban élnek, visszatükrözik azt a lepusztult, reménytelen és kilátástalan világot, amelyben ők élnek.” Szögi Lajos 2006-os olaszliszkai meglincselésében a „gettólázadás brutális formáját” látja. Horváth párhuzamot vont az amerikai feketék helyzetével. „Egy idegen eltéved Harlemben, utána megölik.”
Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (Faz.de)
A konzervatív frankfurti napilap vasárnapi kiadásában Jürgen Dunsch Konkurencia a „nagy kantonból” című, zürichi keltezésű cikkében ismerteti a növekvő svájci munkanélküliség következményeit. A zürichi belvárosban svájciakkal is lehet találkozni, de mindenekelőtt a népek sokszínű kavalkádja határozza meg az utcaképet. Turisták a világ minden pontjáról, ingázó németek és az országban élő külföldiek. A külföldiek aránya közelít a 22 százalékhoz. Hogy mit jelent ez, jól látható a Zürichi-tó környékén, ott a németek dominálnak. A feusisbergi Panorama Hotelben elsősorban keletnémetek dolgoznak. Egyre jobban nyugtalanítja a svájciakat a mind kevesebb munkahely. A munkanélküliségi arány jelenleg négy százalék, de a gazdasági válság következtében tovább emelkedik. Ez nemzetközi szinten ugyan álomeredmény, de a svájciakat ez is sokkolja.
A felelősöket hamar megtalálták: túl sok külföldi özönlött az országba, akik a kevesebb munkából, a magas életszínvonalból és a számos szociális juttatásból szeretnének részesülni. Itt már régóta nem a balkáni vagy a harmadik világból érkezett tányérmosogatókról van szó. Ők a szomszédos EU-tagállamokból érkeznek, akik kihasználják a szabad munkavállalásra vonatkozó szabályozást. Sokan félnek a felmondástól. Nem utolsósorban a jól képzett, rugalmas és nyelvileg is felkészült németek sokak számára tűnnek versenytársnak. A svájciaknak lassan dereng, hogy a munkaerőpiacuk már nem az ország, hanem az EU. A jobboldali-konzervatív Svájci Néppárt (SVP) törölni kívánja a szabad munkavállalás lehetőségét, de a szocialista Micheline Calmy-Rey külügyminiszter asszony e héten figyelmeztette a vállalkozókat, hogy elsősorban a „svájci munkaerőpiacon jól integrált személyeket” alkalmazzanak. Ami annyit tesz: igen a svájciakra és a régóta az országban élőkre, nem a most jöttekre és a további toborzásra. 2007 júniusa óta a 15 régi EU-tagállam, valamint Málta és Ciprus polgárai ötéves tartózkodási engedélyt kérelmezhetnek, ha munkát találnak Svájcban.
Ugyanakkor a liberalizáció hívei is félrevezették a közvéleményt, amikor a kedvezményeket kiterjesztették idén februárban Romániára és Bulgáriára. Ők ugyanis azt ígérték, a gazdasági helyzet romlása esetén a külföldiek hazaindulnak. A tervezett piaci modell nem működik, a probléma a túl alacsony hazavándorlás. A hazavándorlás lassulásának számos oka van, de a legfontosabbon Svájc nem tud egyoldalúan változtatni. Aki uniós polgárként Svájcban munkanélküli lesz, nem veszti el a tartózkodási engedélyét, s a munkanélküli-biztosításból a magasabb létfenntartási költségek ellenére is magasabb az életszínvonala, mint otthon.
A segély legmagasabb összege 8400 frank Svájcban, míg Németországban 3200 frank. Nem szabad elfelejteni, az illetőnek sokkal jobbak az esélyei, hogy Svájcban munkát találjon, mint otthon. Ez tovább erősíti a bevándorlást, főként a havonta érkező 1500 német és 800 portugál körében. Aki rosszul képzett, vagy rövid ideje tartózkodik az országban, azt különösen fenyegeti a munkanélküliség. A munkanélküliek négyötöde külföldi. A jelenlegi, négyszázalékos munkanélküliségi mutató mögött a bennszülöttek 2,9 százalékos és a külföldiek 7,6 százalékos aránya rejtőzik. Ehhez képest a németek 3,6 százalékos aránya jónak mondható. Nem meglepő a németek alacsony munkanélküliségi aránya Svájcban. Ugyan a gasztronómiában sokan vesztik el munkahelyüket, de a mérnököket továbbra is keresik. Az orvosok, nővérek és az ápolószemélyzet nélkül az egészségügy az összeomlás szélén állna. S mivel a feltételek jobbak, mint Németországban, továbbra is érkeznek.
origo.hu
Társasházi lakás ég Budapesten
