Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilap Aigner felszólítja a fogyasztókat, mondjanak le a húsról című cikkében ismerteti a berlini mezőgazdasági miniszter álláspontját, aki környezetvédelmi okokból is a belföldi termékek fogyasztását ajánlja. A környezetvédelem kérdését Ilse Aigner (CSU) miniszter szerint a fogyasztóknak magukon kell kezdeni.
Az egészséges és kiegyensúlyozott étkezés is hozzájárul a környezetvédelemhez, fogalmazott Aigner. A miniszter utalt a Német Táplálkozástudományi Társaság ajánlására, mely fejenként 30-60 dkg hús elfogyasztását javasolja hetente. Ennek majdnem kétszeresét fogyasztják el a németek. Ő maga is megpróbál felelősen viselkedni és ezt ajánlja másoknak is. Majd Aigner hozzáfűzte: ha élelmiszervásárlásról van szó, az mindenekelőtt a hazai termékek melletti döntést jelenti, ahol nincs szükség hosszú szállítási útvonalakra. Ezen túl a szövetségi kormány új lendületet kíván adni a környezetvédelemnek a mezőgazdaságban.
Ezért Aigner bejelentett egy nemzetközi mezőgazdasági miniszter konferenciát a január közepén, Berlinben kezdődő Zöld hétre. (A 2010. január 15-24-e között sorra kerülő Zöld hét a világ legnagyobb mezőgazdasági kiállítása, melynek a jövő évben Magyarország lesz a díszvendég – a szerk.) Mint fogalmazott, majd 30 kollégáját várja a világ minden pontjáról a német fővárosba. A CSU politikus a tárgyalásokról kiemelte: „Arról szólnak, hogy a lehetőségekhez képest környezetkímélő termelési módokat találjanak anélkül, hogy fontos szempontokat, mint az élelmezésbiztonságot, állatvédelmet és a biológiai sokféleséget szem elől tévesszék.” Minisztériuma támogat olyan kísérleteket, mint a tejtermelésben a káros gázok kibocsátásának csökkentése.
Neue Zürcher Zeitung (nzz.ch)
A konzervatív zürichi napilapban Matthias Herren Egyre kevesebben hallgatnak az egyházakra című cikkében elemzi a keresztény felekezetek politikai befolyásának csökkenését.
Karácsonykor megtelnek a templomok, ennek ellenére mára az egyházak politikai befolyása mélypontra jutott. A minaretkérdésben nem akármilyen ügyben szenvedtek vereséget. Az egyházvezetéseknek nem sikerült olyan alapvető kérdésekben meggyőzni a híveiket, mint a tolerancia és a muzulmánokkal fenntartott jó kapcsolat szükségessége. A 1990-es években még más volt a helyzet, a szakszervezetekkel közösen eredményesen léptek fel a vasárnapi foglalkoztatást kibővítő munkatörvénykönyv ellen. A menekültek jogainak kérdése a másik téma, ahol az egyházak határozott állásponttal lépnek a politikai porondra, de véleményük mind nagyobb ellenállásba ütközik.
Peter Henrici segédpüspök vitatja, hogy régen nagyobb volt az egyházak politikai befolyása, mint ma. Ugyanakkor nem kívánja megszépíteni: „A legutóbbi időben az összes fontos népszavazást elveszítettük.” Peter Ruch, Küssnacht am Rigi plébánosa egyetlenként támogatta a nyilvánosság előtt a minaret ellenes kezdeményezést. „A püspökkari konferencia és az evangélikus egyházak szövetsége olyan messze van az emberektől” – indokolta döntését. Az egyházak a vitában zártan és abszolút módon érveltek – tette hozzá. „Fontos lenne a kampányjelszavakkal szemben párbeszédet folytatni”, fogalmazott Ruch. Akkor gyorsan világossá vált volna, hogy egy jó keresztény is lehet szkeptikus az iszlámmal szemben – mondta.
Iwan Rickenbacher politológus szerint a hagyományos egyházak politikai befolyása ma „nehezen igazolható”. Az egyházhoz tartozásnak ma már nincs köze a politikai identitásnak. „A jezsuiták betiltása (1973-ban – a szerk.) és a püspökségek alapítását állami engedélyhez kötő paragrafus (2001 – a szerk.) alkotmányból történő törlése óta az egyházak teljesen depolitizálódtak.” Néhány politikai jelszót legjobb esetben már csak tudomásul vesznek. Megnehezíti az egyházaknak a megszólalást az élesen megosztó kérdésekben, hogy a viszonylag puha egyházi pozíciók könnyen súlytalanná válnak a kemény vitákban.
Iwan Rickenbacher szerint az egyházak helyzete mégsem olyan tragikus, hiszen az olyan értékeknek, mint a felebaráti szeretetnek, vagy az erőszakmentességnek még soha sem volt ekkora konjunktúrája, mint ma. A szolidaritást ma többé nem intézményekben élik meg, hanem a szomszédjukkal és munkatársaikkal. Ennek ellenére Rickenbacher azt tanácsolja a történelmi egyházaknak, hogy egyértelműen foglaljanak állást az emberek élethelyzeteit érintő kérdésekben. A jobb észrevehetőség érdekében az álláspontjukat határozottabb véleményt kell képviselniük. Ez azzal a kockázattal jár, hogy híveik egy részét elveszíthetik.
origo.hu
Erről szól majd a kétnapos budapesti csúcstalálkozó
