Megfejtették Stradivarius titkát?

Stradivari meglehetősen egyszerű lakkal vonta be hegedűit, kissé a festők módjára, főleg esztétikai és talán akusztikai célból is – mutatta ki egy ambiciózus francia-német tanulmány, amely azonban nem fedte fel teljesen a hegedűkészítő varázsos művészetét övező rejtélyt.

A tekintélyes német Angewandte Chemie International Edition című szakfolyóirat legfrissebb számában megjelent tanulmány készítői Antonio Stradivari (1644-1737) öt, a párizsi zenei múzeumban (Cité de la musique) őrzött hegedűjét vizsgálták. Erre a hangszerek két okból is alkalmasak voltak: jó állapotban maradtak fenn, és a cremonai mester alkotó tevékenységének három különböző évtizedében születtek.

Az elmúlt két és fél évszázadban a Stradivari által készített mintegy ezer húros hangszernek több mint a fele napjainkig fennmaradt, és csodálatos hangzásuk sok hipotézist és vitát váltott ki. A faanyag mellett elsősorban a lakk érdekelte a kutatókat. „Sajnos mindmáig nem sikerült általános és egyértelmű magyarázatot találni – mondta el az AFP-nek Jean-Philippe Echard, a zenemúzeum kutató- és restauráló laboratóriumának vegyészmérnöke. – Ezért született az a gondolat, hogy különböző szakágazatok – vegyészek, hegedűkészítők, restaurálók – 12 képviselőjének bevonásával folytassunk hosszú távú, négyéves vizsgálatot, amire még nem volt példa”.

Az eredmény rácáfolt azokra, akik azt hitték, rendkívül bonyolult anyagokat használt a mester. „Felfedeztük, hogy Antonio Stradivari a XVIII. század mesterei és művészei körében általánosan elterjedt mindennapos és könnyen beszerezhető anyagokat használt” – fejtették ki A Stradivarius-hangszerek rendkívüli kifinomultságának természete című cikk szerzői. A Párizs közelében lévő Saclay fennsíkon található SOLEIL szinkrotron infravörös sugarainak segítségével a csapatnak sikerült kiderítenie a két nagyon finom rétegből álló lakk vegyi összetételét.

Az első réteg olajalapú, ezt további réteg borítja, amely olaj és fenyőgyanta keveréke, ebbe Stradivari különböző, a festészetben használt színező anyagokat kevert. Ez a technika magyarázhatja a hegedűk lakkozott fájának csillogó selymes árnyalatait és finom textúráját – olvasható a csoport kutatásainak összefoglalójában.

– Arra nincs bizonyíték, hogy a lakk befolyásolná a hang minőségét, viszont a színező anyagok jelenléte a négy későbbi keltezésű hegedűben jelzi a lakk színezésének szándékát. Jean-Philippe Echard hozzáfűzte, hogy ugyanezt a technikát használták a táblaképek festői, például a velenceiek vagy az észak-olaszországiak a szegfűk árnyalatainak vagy a vörös drapériák színgazdagságának érzékeltetésére.

Szerinte a lakkal kapcsolatos tapasztalatok hasznosak lesznek a hangszerek megőrzéséhez, és óriási érdeklődésre tarthatnak számot a hegedűkészítők sorában, akik régóta törekszenek a Stradivariusok látványhatásának elérésére. Ezen túlmenően azonban a Stradivari hegedűk titka – titok marad. „Ennek az alkotónak a rejtélyét nem a lakk mágikus formulájában kell keresni, hanem abban a művészeti dimenzióban, amelyet megtestesít” – vélekedett Stéphane Vaiadelich, a zenemúzeum laboratóriumának illetékese.

(MTI)