Európa figyelme ismét Ukrajna felé fordul, ahol 2010 januárjában rendeznek elnökválasztást. Az elmúlt időben a nemzetközi pénzintézetek komoly szerepet játszottak abban, hogy nem következett be államcsőd keleti szomszédunknál. Az IMF még Ukrajna gázadósságát is kifizette Oroszországgal szemben. A nagy kérdés, hogy folytatódik-e az EU és Oroszország versenyfutása Ukrajnáért – olvasható Alexander Rahr német külpolitikai elemző tanulmányában.
Ukrajna az elmúlt időszakban levegőhöz jutott, amely nagyrészt Julija Tyimosenko politikájának köszönhető. Az IMF segítségével sikerült elkerülni a súlyos szociális összeomlást, azonban a gazdaságban további reformokra lenne szükség. Tyimosenko esélyei jók az elnökválasztáson, feltéve, hogy nem alakul ki egy újabb gázháború Oroszországgal – állapítja meg az elemző.
Kína is segített volna Ukrajnán?
2009 szeptemberében a Krímben gyűltek össze a vezető külföldi és ukrán politikusok, szakértők. A rendezvényt Tyimosenko arra használta föl, hogy bemutassa a válságkezelés során tett lépéseit. Itt a miniszterelnök elmondta, hogy az IMF mellett Oroszország és Kína is szeretett volna segítséget nyújtani Ukrajnának, de keleti szomszédunk a túlzott orosz függést elkerülve választotta az IMF-et. Oroszország így nem tudta fölhasználni a gazdasági válságot arra, hogy további térnyerését biztosítsa az országban és abban, hogy nagyobb felügyelete legyen az ukrán gázvezetékrendszeren.
Az elemző szerint az ukrán politikai életre jellemző, hogy míg Viktor Juscsenko jelenlegi elnök az oroszokkal sokkal keményebb politikát folytat, addig Tyimosenko inkább a megegyezésre törekszik, amit bizonyít Putyinnal való jó kapcsolata is. Az ukrán miniszterelnök tárgyalásait jól fogadták az ország keleti részén élő oroszok és az oroszországi vezetők. Az újabb gázválság lehetősége ezzel elhárult, Ukrajna gáztartályainak feltöltését orosz nyersanyagból és nyugati tőkéből finanszírozza.
Elveszítetette támogatóit Juscsenko
Juscsenkótól, az öt évvel ezelőtti narancsos forradalom hősétől elfordultak az ukránok, amit jól bizonyít, hogy csupán három százalékuk adná rá a voksát. A lakosság csalódott az erőteljes nyugatbarát külpolitikában is, amelyet korábban nagymértékben támogatott a Bush vezette adminisztráció. A cél egy, a balti államokat, Ukrajnát és Grúziát tartalmazó védőgyűrű létrehozása volt a feléledő Oroszországgal szemben. Barack Obama megválasztásával, a közép-európai rakétarendszer feladásával és az amerikai–orosz közeledés révén Ukrajna NATO-integrációja a távolba került, amely korábban még belátható közelségben volt – hangsúlyozza a német külpolitikai szakértő.
A három legnagyobb támogatottságú elnökjelölt (Janukovics, Tyimosenko és Jacenyuk) egyértelműen azon a véleményen van, hogy nem szükséges a gyors NATO-integráció, hanem a Kelet és a Nyugat közötti egyensúlyt kell biztosítania keleti szomszédunknak. Jacenyuk azt bírálta, hogy Brüsszel új megosztottságot akar létrehozni Kelet-Európa és az unió között. Az öt évvel ezelőtti voksolással szemben most sem a Nyugatnak, sem az oroszoknak nincsen preferált jelöltjük, a két fél bizonyos mértékben belefáradt az országért folyó versenybe.
Neuralgikus pont a flotta
A narancsos forradalom óta a konfrontatív retorika volt a jellemző Oroszországgal szemben. Juscsenko euroatlanti integrációját és az ukrán történelem átírására való kísérletét rossz szemmel figyelte keleti szomszédja. A konfliktusok ellenére az ukránok véleménye sokkal jobb keleti szomszédjukról, mint az oroszoknak róluk. A javuló kapcsolatok ellenére még mindig sok probléma árnyékolja be a két ország viszonyát, ezek közül a legsúlyosabb a fekete-tengeri orosz flotta kérdése. A flotta ott-tartózkodási ideje 2017-ig szól, azonban Juscsenko egyértelműen azon a véleményen volt, hogy ne kerüljön sor ennek meghosszabbítására. Az orosz félnek nincs alternatívája flottájának máshová helyezéséről, ezért annak tartózkodása meghosszabbításában érdekelt. Fontos szempont a két ország viszonyában az orosz gazdaságtól való erőteljes ukrán függés, amelyet bizonyít, hogy 223 orosz tulajdonú vállalat működik Ukrajna területén – állapítja meg az elemző.
Egy ENSZ-tanulmány szerint Ukrajna lakossága 2050-re a jelenlegi 48-ról 36 millióra fog csökkenni – az ukránok várható élettartama 10 évet zuhant a függetlenség elnyerése óta. A következő kormányoknak nagyon fontos társadalmi és gazdasági reformokat kell hozniuk. A pénzügyi krízis legfontosabb tanulsága, hogy a gazdaság modernizálását bármi áron végre kell hajtani – amilyen gyorsan csak lehet. Juscsenko a 2004-es narancsos forradalom után képtelen volt kihasználni a kedvező helyzetet, a Nyugat segítségét a reformok véghezvitelében, ami számára megmagyarázhatatlan hiba – zárul az elemzés.
(Forrás: en.dgap.org)
Sulyok Tamás: Találjunk rá mindannyian az összetartozás örömére















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!