P. Tamás ügyét 2007. október 15-től tárgyalják első fokon, de az ítélethirdetéskor is biztosra lehetett venni, hogy a teljes igazságnak még bőven maradtak feltáratlan fejezetei. P. Tamás a módszert és a számszerűséget tekintve az utóbbi évtized(ek) legfurmányosabb csalását követte el.
Történetei, amelyeket ügyfeleinek talált ki, egy forgatókönyvíró számára élményszámba mennének: Svájctól Japánig mindenhol volt egy újabb szál, egy újabb remekmű Matisse-tól vagy épp Dalítól, sőt egy náci háborús bűnöstől is, aki csodás Van Gogh-albumot hagyott a világra. Mindig volt valaki, aki ezeket a történeteket elhitte, de nyilván nyomós érv volt az is, hogy 30–40 százalékos hozamot ígért annak, aki rá (a nemzetközi szinten is ismert műkereskedőre) bízza a pénzét.
P. Tamás eredetileg rendőr volt, az állományból 1992-ben szerelt le, s az elsőfokú ítélet indoklásakor kiderült, sokat nem várt arra, hogy „pandúrból rablóvá” váljon. Első, legálisnak nem épp nevezhető üzleteléseit már 1993-ban elkezdte, s hasonló csalásokért már kétszer is elítélték – mind a két alkalommal felfüggesztett büntetést kapott, leginkább azért, mert a károsultjait akkor még ki tudta fizetni. Ezúttal azonban tényleg túl messzire ment, most nem egy-két, hanem tíz-húsz, százmilliók forogtak a keze között, a végén talán már ő maga sem látta át, hogy kinek a pénze vándorol kézről kézre, bőröndről bőröndre Európa országain át.
Ahogyan arra a bíró is utalt, sok esetben a sértettek adóbevallása és kárigénye köszönő viszonyban sem volt egymással; nem véletlen, hogy sokan inkább nem feszegették polgári peres kárigényüket, mert ahhoz arra is választ kellene adni, hogy honnan volt 50 millió forintjuk, amit meg akartak forgatni P. Tamás által. A „tuti üzletben˝ részt vevők majd mindegyikének tudnia kellett, hogy ez nem legális befektetés, s nem csak a 30–40 százalékos ígért hozam kelthetett gyanút. Az igazán „közeli” üzlettársak között sokszor nem volt szerződés, a bizalmi tőke s nem utolsósorban az utazótáskák tartalma mindennél többet ért. P. Tamás a végén, amikor ügye már a bíróság asztalán hevert, az apósát is becsapta, de ő legalább nem fordul ellene polgári peres kárigénnyel – tekintettel a lányára és a három unokára.
A lufi tehát 2006-ban pukkant ki, s mivel P. Tamás már korábban is kitanulta a jogi eljárás gyakorlatát, így ezúttal (is) minden törvényes eszközt kihasznált a bizonyítási eljárás lassítására, ezért húzódott idáig a bírósági szak. Azzal is bevonul a helyi jogtörténetbe, hogy a legmagasabb óvadékért ez idáig őt helyezték előzetes letartóztatásból házi őrizetbe.
Pénteken azonban újból előzetes letartóztatásba került, a tíz év kirótt szabadságvesztés (ez a korábbi, szintén csalásért kiszabott, de felfüggesztett 2 évből és a most megítélt nyolcból áll össze) felvillantja ugyanis annak veszélyét, hogy P. Tamás megszökik. Ahogy a bíró fogalmazott: „Minden bizonnyal van hová és van miből˝.
(kisalfold.hu)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!