Az Osztrák–Magyar Monarchia közös címerében a magyar címer a heraldikai bal oldalon szerepel, ez jelzi Ausztria elsőbbségét; a címertanban ugyanis a jobb oldal, vagyis az elöl lévő az előkelőbb hely – mondta el Bertényi Iván történész az MNO-nak. Mind az osztrák, mind a magyar címer fölött ott látható a két ország külön koronája.
A közös címernek az az érdekessége, hogy az osztrák és a magyar címert összeköti – vagyis közöttük helyezkedik el – a Habsburg–Lotharingiai-ház családi címere egy kisebb címerpajzson. Középen egy vörös mezőben ezüst pólya, a jobb oldalán a Habsburg-házat jelképező oroszlánok, bal oldalon pedig Mária Terézia férjének, Lotharingiai Ferencnek a családi címere, a törpesasok láthatók. Ez az uralkodói címerpajzs köti össze 1895 és 1918 között a monarchia révén Ausztria és Magyarország címerpajzsát.
A magyar címer szívpajzsában a mai címerünket ismerhetjük fel. Felül az első, kék mezőben lebegő három arany oroszlánfej látható, ez Dalmácia címere. A dualizmuskori Magyarországon a címer ugyanis nemcsak az anyaországot tartalmazta, hanem az úgynevezett társországokat és melléktartományokat is feltüntette. A másik mező onnan ismert, hogy jelenleg is ez a szomszéd Horvátország címere, de érdekes módon azzal a különbséggel, hogy az első négyzet jelenleg vörös, a közös címerben viszont ezüst színű.
Az alsó mezőben Szlavónia címerét láthatjuk: két ezüst hullámpólya között vörösben ugró nyest. A nyest a horvátok és szlavónok mitikus állata, a középkorban a bőrével adóztak az uralkodónak, így ez lett a nemzeti jelképük is. A bal oldalon Erdély címere látható, amely maga is több részből áll. Felső részében látunk egy növekvő sast, nappal és holddal kísérve. Ez utóbbiakat a székelység címerének szokták nevezni, a sas pedig az erdélyi magyar megyéket jelképezi, hiszen Erdélyben nemcsak a székely székek, hanem magyar vármegyék is voltak. Alatta egy vörös-ezüst pólya, amely elválasztja az alsó mezőtől, amelyben arany mezőben hét torony látható. Valószínűleg a szászok címere volt.
A heraldikában szimbólumokban gondolkoztak, hiszen az egyházi személyeken kívül az emberek nem nagyon tudtak írni-olvasni. Az oroszlán azért volt nagyon népszerű, mert uralkodói állatnak tartották az ókori asszíroktól végigvezethetően. A sas pedig a madarak királya, vagyis nagyon előkelő állat. Voltak különböző, úgynevezett természettudományos munkák, amelyekben az ókor és középkor természeti ismereteit foglalták össze, ezekben szerepel, hogy az oroszlán az állatok, a sas pedig a madarak királya.
A pajzs talpán elsőként Fiume címere szerepel: korsóból víz folyik a tengerbe, rajta áll egy sas. Már a 18. században is ez volt a város címere. A másik, a felhőből kinyúló kar pedig Bosznia-Hercegovina címere, ez azonban a közös címerben csak 1915-től szerepelt.1878-ban a berlini kongresszus döntése értelmében az Osztrák–Magyar Monarchia okkupálta Bosznia-Hercegovinát, majd 1908-ban az ifjútörök forradalom után Ferenc József annektálta a területet a birodalmába, ezért bővítették ki az 1915-ös címert.
Mind Bosznia-Hercegovina, mind Dalmácia címere szerepel az osztrák pajzson is. A dalmát szigetek egy része ugyanis Ausztriához, más része Magyarországhoz tartozott, így azt a diplomatikus megoldást választották, hogy mindkét helyen feltüntették a címereket.
A magyar címer mellett angyal pajzstartó áll, míg az osztrák mellett egy griffmadár, vagyis felül sas, alul oroszlán. Alul pedig egy szalag, „Indivisibiliter ac Inseparabiliter” felirattal, amely azt jelenti: „feloszthatatlanul és elválaszthatatlanul”. Ez a Pragmatica sanctio 1722–1723-as törvényének három kulcsszava, amely a Habsburg-ház magyar királyi örökösödési jogát kimondja női ágon is, vagyis azt fejezi ki, hogy ugyanaz fog uralkodni Ausztriában és Magyarországon is.
„Magyar ereklyék és jelképek” sorozatunk következő részében zászlóinkról lesz szó.
