Áthelyezett orosz kémek Berlinben

A Focus beszámol arról, hogy a német elhárítás több orosz hírszerzőt is azonosított a potsdami miniszterelnöki hivatalban. A Presse am Sonntag arról tudósít, miként akadályozta meg az osztrák kancellár elődje uniós külügyminiszterré választását.

Focus (focus.de)

A müncheni hírmagazin Kém Potsdamban című cikkében tudósít az orosz titkosszolgálat sikeres beépülési akciójáról. Amint a Focus nyomozási dokumentumokra hivatkozva beszámol róla, az alkotmányvédelem leleplezett két ügynököt. De velük szemben a nagy mennyiségű bizonyító anyag ellenére a hatóságok büntetőjogilag nem léptek fel, mindössze áthelyezték az érintetteket a potsdami miniszterelnöki hivatalon belül. Az egyik magas rangú postdami gyanúsított a cseh belügyminisztériumból származó adatok szerint a berlini fal leomlása előtt szoros kapcsolatok tartott fenn az StB-vel, a prágai kommunista titkosszolgálattal. Az elhárításért felelős Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal a doktorátust szerzett jogászt öt hónapon keresztül lehallgatta Berlinben, és Potsdamban is megfigyelte őt. Az akció során megállapították, hogy a férfi az orosz irányítójával találkozott. A gyanúsított időközben más megbízást kapott, Brandenburg tartomány egyik intézményi épületét kezeli.

Az alkotmányvédelem szakértői az orosz követség lehallgatása során megállapították, hogy a miniszterelnöki hivatal egyik munkatársa kapcsolatban áll a német biztonsági szervekbe beszivárgó orosz erők vezetőjével. A nőt valószínűleg moszkvai tanulmányai alatt szervezte be a KGB, őt szintén áthelyezték a miniszterelnöki hivatalon belül.

Presse am Sonntag (diepresse.com)

A konzervatív bécsi napilap vasárnapi kiadásában Wolfgang Böhm és Christian Ultsch Faymann megakadályozta Gusenbauer uniós miniszterségét című cikkében ismerteti, miként gátolta meg az osztrák kancellár utódjának európai karrierjét. Alfred Gusenbauer (SPÖ) távozó osztrák kancellárnak megvolt az esélye, hogy megszerezze az egyik legmagasabb uniós posztot, az EU külügyminiszterségét. Gusenbauer karrierjét azonban utódja, Werner Faymann (SPÖ) hiúsította meg. 2008. szeptember 30-án Gusenbauer benyújtotta lemondását a köztársasági elnöknél. A szocialisták megállapodtak jövőjéről, és ő jelezte is, szívesen dolgozna Brüsszelben biztosként. Faymann ekkor támogatását ígérte, de konkrétumok nélkül.

Az SPÖ és ÖVP koalíciós tárgyalásain már szóba kerülnek a biztosi posztok. A megállapodás szerint az SPÖ megtarthatja a közszolgálati televízió és rádió vezérigazgatói posztját, míg ellentételezésként az ÖVP javasolhat uniós biztost. Közben az európai szocialisták (SPE) is uniós elnökként, vagy külügyminiszterként kívánták látni Gusenbauert. Az SPE azért követelte az egyik legfontosabb uniós pozíciót, mert akkor már egyre inkább biztos volt, hogy José Manuel Barroso megmarad a bizottság elnökének, Tony Blairt viszont a legtöbb vezető európai szocialista elutasította. Az EP-választások után a szocialista pártelnökök többsége támogatta a volt osztrák kancellárt, Faymann azonban a befolyásos támogatók ellenére kezdettől fogva fékezte elődje esélyeit. A nyilvánosság előtt azt is tagadta, hogy Gusenbauer versenyben van a posztért. Faymann tagja volt annak a négyfős bizottságnak, mely az SPE részéről tárgyalt a személyi döntésekről.

A 2009. október 29-i EU-csúcs után a szocdem kormányfők ismét egyeztettek jelöltjükről. Faymann ekkor már eldöntötte, hogy elődje nem építhet uniós karriert. A nyilvánosság előtt viszont azt állította, hogy Gusenbauernek nincs támogatottsága. Michael Spindelegger (ÖVP) külügyminiszter a lapnak nyilatkozva kijelentette, Gusenbauer komoly jelölt volt az uniós külügyminiszteri posztjáért. Az ÖVP állítólag lemondott volna saját biztosjelöltjéről és Gusenbauer mellé állt volna. Erről a néppárti ajánlatról november 5-én tájékoztatták a koalíciós partnert.

November 19-én Brüsszel rendkívüli EU-csúcson döntött az új uniós vezetésről. Werner Faymann meghívta SPE-s kollégáit az osztrák EU-képviseletre. A beszélgetés témája a leendő uniós külügyminiszter személye volt. Gordon Brown, a munkáspárt elnöke ismét saját országának követelte ezt a posztot. Azzal érvelt, hogy a bizottsági elnök és a tanács elnöke is kis országokból (Portugáliából és Belgiumból) érkezett. Most egy nagy ország van soron, ráadásul kevés a nő a bizottságban. Ez szabaddá tette az utat Catherine Ashton számára, akinek ugyan nem volt külügyi tapasztalata, de Faymann számára támogathatónak számított. Werner Faymann kancellár máig nem akar tudni arról, hogy elődjének lettek volna európai esélyei. Szóvivője még ezen a héten is vitatta ezt a szerkesztőséggel folytatott telefonbeszélgetésben.