Mustafa Bakkah el-Amarani, a párt alapítója és szóvivője közölte, hogy a párt az iszlám eszmei alapjait követi és felkarolja a kisebbségek és azok érdekeit, akiket szerintük háttérbe szorítanak a már létező pártok. A párt főleg azokban a spanyolországi tartományokban és városokban indul, ahol jelentős vagy folyamatosan növekszik a muzulmán lakosság. A PRUNE a konzervatív ABC értesülései szerint közel áll a marokkói alávi uralkodóház rendszeréhez. Bakkah azt is bejelentette, hogy a granadai, toledói és oviedói alakuló ülés után hamarosan a spanyol fővárosban, Madridban és Barcelonában is indítanak jelölteket – a két nagyvárosban főleg nőket –, sőt a jelek szerint Valenciában és Murciában is nagyon úgy tűnik, ott is szaporodnak a híveik.
Miért kerüli Ashton Spanyolországot?
A sajtótájékoztatót egy nappal az Európai Unió és Marokkó granadai csúcstalálkozója előtt tartották, szintén ebben a városban. Spanyolországban különben újra rosszallással fogadták az Európai Unió új és állandó külpolitikai főmegbízottjának távolmaradását a soros spanyol uniós elnökség újabb tanácskozásáról. Catherine Ashton ugyanis arra hivatkozva mondta le részvételét, hogy nem tartja szükségesnek a jelenlétét. Franciaországon kívül ezért már a Benelux államok is bírálták a főmegbízottat. Sőt Ashton szóvivője, Maja Kocijancic érvelése – a főmegbízott túl sok feladatot vállal magára – azért is kiváltotta a huszonhetek külügyminisztereinek mostani éles bírálatát, mert a múlt héten sem vett részt a NATO és az Európai Unió védelmi minisztereinek Palma de Mallorca-i csúcstalálkozóján.
Egymásra utalt, nem szeretem szomszédság
Marokkó és a spanyol állam között kifejezetten nem felhőtlen a viszony: a maghrebi ország azóta követeli magának Ceutát és Melillát, hogy 1967-ben az ENSZ Francisco Franco demokratikusnak éppen nem mondható országa javára döntött az utolsó európai brit koronagyarmat, Gibraltár visszaadása ügyében. Spanyolország 1956-ban oszlatta föl az úgynevezett marokkói spanyol protektorátust, de megtartotta a két említett enklávét és az úgynevezett Spanyol Szaharát. 1975 novemberében, amikor Franco már haldoklott, máig vitatott körülmények között mondott le kormánya az utolsó spanyol gyarmatról. Az egyoldalúan kikiáltott és a Marokkó által nagyrészt elfoglalt Nyugat-szaharai Arab Demokratikus Köztársaság ügye azóta is a viszály tárgya Marokkó és Spanyolország között, mert a két állam máig nem rendezte a volt gyarmat minden kérdéses ügyét. A hadműveletek tényleges lezárása 1991 óta ENSZ-misszió, a MINURSO próbál hozzájárulni a viszály lezárásához, de hiába. A viszály egyik klasszikus tárgya: a fegyvergyártáshoz szükséges nyugat-szaharai foszforlelőhelyek, de a kiváló halászóhelyekért is ádáz verseny folyik. Az évezred eleje óta azonban egy harmadik tényező, az olaj is hátráltatja, sőt nagyon bonyolulttá teszi a konfliktus gyors rendezését.
Két friss „kisebb” konfliktus
Mivel a világ közvéleményét akkor főleg az afganisztáni háború kötötte le, kevesen tudnak róla, hogy 2001. október 27-én, a közép-ázsiai hadműveletek kellős közepén a csak 1999-ben trónra lépett új marokkói király, VI. Mohamed egyoldalúan megszakította a diplomáciai kapcsolatokat José María Aznar kormányával, amit a néppárti kormányfő egyszerűen nem akart tudomásul venni. Részben ezért került sor a második incidensre 2002 júliusában a lakatlan és csak a csempészek által menedéknek és rejtekhelynek használt, Spanyolországhoz tartozó Petrezselyem/Leila-szigetért. Mivel a két fél nem tudott volna békésen megegyezni, Colin Powellnek, az Egyesült Államok akkori külügyminiszterének kellett erélyesen közbeavatkoznia.
(Elpais.es, Elmundo.es, abc.es, Lavanguardia.es, Elperiodico.com, Deia.com, Diariovasco.com stb. – Spanyolország, Wikipedia.org)
origo.hu
Majdnem belehalt egy idős ember egy brutális támadásba - egy budapesti buszról rángatták le
