Megunták a fancsaliak, szentmártoni lett belőlük

Tréfásan mondhatnánk, lehet élni anélkül, hogy tudnánk, mint jelent egy-egy település neve, csak sokkal szegényesebb lenne szellemünk és múltunk. És persze hibázhatnánk is. Hibázhatnánk, mint például a boconádiak, akik évek óta tartanak bodzanapot, mivel településük nevét a bodzanádból származtatják. Épp csak köze sincs a Boconádnak a bodzanádhoz. A Bochonád ugyanis a Boc, Buc személynévből eredő magyar névadású szó.

A nevek különös tréfákra adhatnak okot, persze emberi közreműködéssel. Az 1504-es évben Karácsond határában még létezett egy Pusztacsókás nevű hely, melynek nevét 1903-ban Varnyaspusztára módosították. Egyik is madár, másik is. Aztán itt van például Tímárfancsal, Rózsaszentmárton elődje. A név etimológiája szerint nyersbőrkészítők lakták. Aztán egyszer csak sokaknak nem tetszett a „fancsali képet vág” kifejezés, és rózsaszentmártoniakká lettek a derék fancsaliak.

– Az első komoly földrajzinév-gyűjtést az 1860-as években Pesthy Frigyes végezte – mondta dr. Csiffáry Gergely történész-levéltáros, a történelemtudományok kandidátusa –, jól ráérezve arra, hogy a mezőgazdaság robbanásszerű fejlődés előtt áll, vagyis az ugarok feltörésével és az intenzív műveléssel sok hagyományos külterületi nevet fenyeget az „eltűnés” réme. Ennek a hatalmas munkának az eredménye 3 millió földrajzi név begyűjtése lett. Hasonló nagy változás ment végbe a téeszesítés időszakában, amikor a hagyományos földrajzi neveket felváltották a számok, s Pelle Béláné vezetésével Heves megyében ezután is zajlott a névmentés.

A történelemben a települések úgy „működnek”, mint az ember: születnek, s egyszer csak nincsenek. Ám az is lehet, hogy időközben nevet váltanak. A ma már nem létező települések nevei éppúgy beszédesek, mint a létezőké. – A honfoglalás korának viszonyaira lehet következtetni a régi, elpusztult s csak neveiben megmaradt falvak etimológiai elemzéseivel – folytatta a történész. – Hanyi neve (Erdőtelek) a régi magyar népnyelvi han, hany, mocsár, láp, ingovány szavakra vezethető vissza. A (Száraz)Bő pedig azonos a török eredetű magyar bő köznévvel. Ebből ered a bőség szavunk, valójában módos, gazdag embert takart.

Ráboly (Poroszló) neve az ószláv fogoly jelentésű szóból ered. Tiszahalász (Újlőrincfalva) lakói a királyt, illetve az egri püspököt látták el hallal. Türügy (Tarnaszentmiklós) nevében a török tür (hordalékot felhalmoz) szóra vezethető vissza. Tarcsa (Nagyfüged és Tarnazsadány határában) jelentése: tarka. Sarud Szent István király anyjának a nevét őrzi, Eger a vizenyős talajt kedvelő égerfáét, Poroszló a várszervezethez tartozó tisztségviselőét. Cinegéd (Szihalom) elpusztult falu neve a cinkére, Kerecsend a kerecsensólyomra vezethető vissza.

Személynevekből ered Fajzat (Gyöngyöstarján) Fajsz neve, Vámosgyörk nevében a Györk szó a György nevet takarja, Tiszanána, illetve Kisnána falvak nevében a Nána név Aba Sámuel jegyzőjét s egyben a királyi fővadászt, Nannót takarja. Fedémes neve a fedém, födém szavunk származéka. Egerhez közel még a 16. században is élt újlatin, vallon népesség. Oláh Miklós esztergomi érsek írta Hungária című, 1536-ban kiadott könyvében, hogy Egerben és az egri völgyben franciák éltek. Noszvaj faluneve az újlatin nosville elnevezést hordozza. Ma már csak a Vallon út és az Olasz utca őrzi ezt az emléket.

Érdekes lehet még Hort neve, amely a régi magyar hort szóból ered, mely vadászkutya, agár jelentésű volt. Szomolya neve az ószláv gyanta, szurok nevéből származik. Szikszó (Füzesabony) a sós víz medrét jelölő név. (Gyöngyös)Oroszi neve a régi magyar urus, oroz, ajtónálló, testőr szavunkra vezethető vissza. Kömlő a magyar kémlők, kémlelők, hírszerzők faluja volt. S hogy miért jó ismerni a településnevek jelentését? Például azért, hogy ne sértődjön meg senki, ha Rózsaszentmártonban járva valaki fancsali képet vág, merthogy errefelé ez nem sértés.

(heol.hu)