A svájciak már tudják, hol az NDK-s vagyon?

A Tages-Anzeiger arról tudósít, hogy elkészült a berni külügy ama elemzése, mely a Svájcba csempészett NDK-vagyon történetét dolgozza fel. A Die Welt bemutatja a baloldali német iskolapolitika elveit és gyakorlatát.

Tages-Anzeiger (Tagesanzeiger.ch)

A baloldali-liberális zürichi napilap A svájci kormány nyomoz az NDK-funkcionáriusok milliói után című cikkében tudósít egy közel két évtizedes nyomozás befejezéséről.

Az egykori keletnémet állampárt (SED) a nyolcvanas években jelentős vagyont tárolt külföldön. Alexander Schalck-Golodkowski, az NDK devizafelhajtója a kilencvenes évek közepén kijelentette: a svájci számlákon nem milliárdokat, csak 120-130 millió frankot tároltak. Az állampártnak részesedése volt többek között a felvonót üzemeltető Zermatt-Sunnegga AG-ben. A közelmúltban érkezett a hír, hogy a Bank Austriának egy svájci bíróság ítélete alapján 240 millió eurónyi egykori SED-vagyont kell átutalnia a szövetségi köztársaságnak. A német hatóságok 2003 óta többször kérték Svájc segítségét.

A Kelet-Németországból származó kancellár számára különösen fontos az NDK-s vagyon ügye. Ezért 2007-ben levélben kért segítséget a berni kormánytól, majd kérését megismételte 2008. áprilisi hivatalos svájci látogatásakor.

Múlt heti berlini látogatásakor Doris Leuthard svájci kormányfő kénytelen volt újságírói kérdésre elismerni, az ügyben folytatott nyomozásnak még nincs vége, ezért a SED-vagyon pontos összegét sem tudja megnevezni. A kereszténydemokrata politikus szerint ugyanakkor e vagyon nagyságát túlértékelik.

A lap nyomozása szerint valójában a német kancellár által olyannyira várt jelentés már rég elkészült, csak a kabinet és a kormányfő eddig még nem láthatta. A külügyminisztérium is megerősítette, hogy a nyomozást a bankok részéről már lezárták. A külügy szerint a nyomozás jelentős erőfeszítéseket követelt, a vizsgált számlamozgások már közel két évtizedre tekintenek vissza. Svájc többek között azért is segített a nyomozásban, mert még a látszatát is el kívánta kerülni, hogy illegális keletnémet pénzt rejtegetnek.

Annál is meglepőbb, hogy a kabinet még nem látta a jelentést, és a kormányfő annak ismerete nélkül utazott Berlinbe. Ennek oka egyelőre ismeretlen. Talán az ügyben illetékes külügy és pénzügy egy adut szeretett volna megtartani a kezében a Németországgal folytatandó tárgyalásokra? Vagy a jelentést azért tartják vissza, mert a két tárca nem tudott megállapodni a felhasználásról, miként azt a téma ismerői állítják? Most néhány képviselő kívánja kezébe venni a kérdést. Christoph Darbellay, a kereszténydemokraták elnöke kívánja felvetni a témát a következő pénteken sorra kerülő informális koalíciós egyeztetésen.

Die Welt (Welt.de)

A konzervatív német napilap Közös iskola – a politika bigottsága című cikkében foglalkozik a politikusi követelések és a cselekedetek közötti ellentmondásokkal. Daniela Schneckenburger, az észak-rajna–vesztfáliai zöldek vezetője a meggyőződések embere. Ezért kampányol a tartományi választásokon az úgynevezett egységes iskola mellett: „Mi, zöldek nem kívánjuk tovább parlagon hagyni a tehetségeket, hanem egységes iskolát akarunk minden gyereknek az elsőtől a tizedik osztályig” – írja röplapján.

Schneckenburger pedagógiai álláspontja szerint a különböző képességű gyermekeket közösen kell tanítani. Ő is egy ilyen iskolában tanított. De ha a saját családjáról van szó, mégsem hisz saját elképzelésében, hiszen gyermekei gimnáziumba járnak.

Az iskolaformáról zajló viták uralják az észak-rajna–vesztfáliai kampányt. A CDU kitart a jelenlegi, háromosztatú iskolarendszer mellett, lényegében ezt képviselik a liberálisok. Az SPD, a zöldek és a Baloldali Párt ezzel szemben az egységes iskolát követeli. Ugyanakkor e pártok vezetőtestületeiben alig található olyan politikus, aki gyermekét ebbe az egységes iskolába járatná.

A zöldek frakcióelnöksége három tagjából ketten elismerték, hogy gyermekeiket gimnáziumba járatják, míg a harmadik személy nem kívánt felvilágosítást adni. Az SPD frakcióelnökségében hat személynek van iskoláskorú gyermeke, közülük öten szintén gimnáziumba küldik őket. A hatodiknak két gyermeke jár az egységes iskolába, a harmadik gimnáziumba. Az SPD pártelnökségének tíz tagjából mindössze hárman részesítik előnyben az egységes iskolát.

Sokan az iskolareform legismertebb támogatói közül ha saját gyermekükről van szó, egész másként döntenek. Hannelore Kraft (SPD) miniszterelnök-jelölt 17 esztendős fia szintén kétnyelvű gimnáziumba jár, és tavaly az Egyesült Államokban volt cserediák.

Katharina Schwabedissen, a Baloldali Párt elnökségi szóvivője mindkét fiát magániskolába járatja. A politikusszülők eltérő okokkal magyarázzák, hogy gyermekeik esetében miért tartanak jobbnak egy másik iskolarendszert, mint a lakosság többi részénél. Hannelore Kraft azzal indokolja fiának gimnáziumi taníttatását, hogy az sokkal közelebb van korábbi lakhelyéhez. Ralf Michalowskya, a Baloldali Párt elnökségi tagja, akinek mindkét fia gimnáziumban érettségizett, azzal érvelt: „Hatalmas volt a jelentkezés akkoriban a helyi egységes iskolába. Nem kaptunk volna ott helyet”. Ugyanakkor a lap kiderítette, felvételi kérelemmel sem terhelte az iskola vezetését.