Hollandia már bent van: kapufás bombagólok elődöntője + Képriport

Ennél izgalmasabban aligha indulhatott volna az Uruguay–Hollandia elődöntő a dél-afrikai labdarúgó-világbajnokságon, igaz, a vége egyoldalúra sikerült. Az „Oranje” kapufás bombagólokkal lökte ki a legjobb négy közül az utolsó, nem európai aspiránst. A szerdai német–spanyol meccs kimenetelétől függetlenül tehát biztosan megint európai vb-döntő lesz. S még valami: az évadban BL-t, bajnokságot és kupát nyerő Wesley Sneijder a világ tetejére is érhet, és ha minden így marad, (társ)gólkirály lesz.

Sokan úgy tartották a dél-afrikai vébé fokvárosi elődöntője előtt: ez már egy lejátszott meccs, a világranglistán sokkal előrébb tartó, „ezer éve” sikert sikerre halmozó Hollandia péppé veri a torna meglepetéscsapatát, Uruguayt. De láttunk már egy Svájc kontra Spanyolország (1–0), egy Szlovákia kontra Olaszország (3–2) és egy Mexikó kontra Franciaország (2–0) mérkőzést, ahol alaposan borult mindenféle papírforma.

Nézzük is hát a számokat. Igaz, a világranglistán 4. helyen áll az „Oranje”, a „La Celeste” sincs sokkal hátrébb (16.). Igaz, hogy kéttucat meccs óta veretlen, s idei összecsapásait mind megnyerte a narancsmezes alakulat, Uruguay erre a pár hétre hegyezte ki csúcsformáját – túljutott Franciaországon, Mexikón és a kőkemény Ghánán is. Igaz, hogy Sneijderéknek nem kellett aggódniuk a villámgyors – eltiltott – Suárez cikázásától vagy a csapatkapitány Lugano karmesteri jelenlététől, de az „uruknál” ott volt az Atlético Madrid minden pillanatban veszélyes ásza, a vébén eddig 3 gólos Diego Forlán. És igaz, hogy Uruguay 120 perces, tizenegyesekkel eldőlő negyeddöntőn van túl és fáradt, de kettővel többször vett részt vébén, valamint kétszer már világbajnok is volt, adva volt a mérce.

Egy kis számmisztika: 1950-ben és 1970-ben emelhették magasba a trófeát a dél-amerikaiak, a 0-ra végződő évek tehát eséllyel kecsegtették őket. Arról meg már szinte nem is szabad beszélni, hogy Uruguay három európai ország ellen harcolt a „világ” becsületéért a vb elődöntőjében, mondván, „nehogy már európai döntő legyen a világbajnokságon” – emlékezhetünk rá, Zidane „fejese” volt a francia–olasz vébéfinálé egyetlen emlékezetes pillanata.

A statisztika szerint a 2–1-es holland siker volt a legvalószínűbb, nem csak azért, mert a fokvárosi vb-meccsek átlaga ezt kínálta; Hollandia legutóbbi három ellenfelével ilyen arányban bánt el. Hollandia aztán nem igazán törődött azzal, hogy Uruguayban mekkora a bizonyítási vágy.

Az elődöntő negyedik percében Kuyt vett le egy felé szálló labdát, de kapu fölé suhintotta a tizenhatoson kívülről anélkül, hogy felnézett volna. Nem szegte kedvét a kezdeti sikertelenség az idén már csak a vb-címre áhítozó Sneijdernek (az Interrel olasz bajnokságot, kupát és BL-t nyert), bőszen osztogatott a középpályán, az enyhe „narancsos” fölény pedig a 18. percben góllá is ért – Van Bronckhorst előtt maradt üresen egy tízméteres sáv, és balról könyörtelenül kilőtte a bal felső sarkot. Muslera kapus kicsit későn indult, de nem valószínű, hogy ha időben kezdi a „légi úszást”, bármit is kezdeni tud a kapufa belső részéről becsapódó lövéssel.

A meccs nem szűkölködött durvaságban, a 27. percben például Cáceres ollózni próbált, de a labda helyett az arra ugró de Zeeuw arcába fúródott a stoplisa, ami után dulakodás alakult ki, jöttek is a sárgák az üzbég játékvezetőtől. (Az ellentámadásból Cáceres önfeláldozó becsúszással bizonyította, hogy nem csak fejre hatékony…) A félidő hajrája Uruguayé volt: a 36. percben Alvaro Pereira vette észre először, hogy nem kaptak szabadrúgást, hanem előnyszabály után vezetheti tovább a labdát, de lövéséből nem született gól. Még nem. De a 41. percben Forlán elé keveredett a labda középen, aki egyet lépett jobbra, egyet balra, majd a védők mögül lövésre szánta el magát, és a totyogó Stekelenburg fölött a léc alá vágódott a Jabulani (1–1)!

A második félidőben Hollandia kezdett jobban, az első komoly helyzet mégis Stekelenburg kapuja előtt adódott. Az 51. percben egy rövid hazaadásra tántorgott ki a portás, az arra ólálkodó Cavani kipasszolta üresre a labdát, de Alvaro Pereira kapura emelését a kétségbeesve fejelték ki a kapu torkából. A félidő derekára viszont elfogyott a szusz Uruguayból… A 69. percben hosszasan fűzögettek a hollandok egy szokásos bal oldali támadást, aminek a végén Sneijder a védők lába közötti egyetlen létező szabad sávban a hosszú alsóba gurította – a kapufa segítségével.

A BL-győztes interes ötödik gólját szerezte Dél-Afrikában! Három perccel később Robben robbant: Kuyt varázsolta fejére a labdát, és – már szinte mondani sem kell – a kapufáról slattyogott Muslera háta mögé a szépséges bólintás. A dél-amerikaiak teljesen szétestek…

3–1-es vezetésnél aztán Bert Van Marwijk együttese elszórakozott egy tucatnyi helyzetet, és Uruguay az utolsó percben fel is ébredt – gólt is lőtt –, de ez már nem volt elég semmire, főként, hogy Irmatov nem adott meg egy jogosan járó szabadrúgást Uruguaynak a végén kecsegtető helyről.

Hollandia tehát a futballtörténelem során harmadszor vb-döntős, s mivel kiesett az utolsó nem európai csapat, a német–spanyol mérkőzés eredményétől függetlenül idén megint európai finálé lesz. Sneijder pedig idén az Interrel mindent megnyert, megkoronázhatja egy világbajnoki és egy vb-gólkirályi címmel.

URUGUAY–HOLLANDIA 2–3 (1–1)
2010. július 6. 20.30 (magyar idő szerint), Fokváros, Green Point Stadion, 64 ezer néző.
Vezette: Irmatov (üzbég) – Iljaszov (üzbég), Kocskarov (kirgiz)
Gól: Van Bronckhorst (18.), Forlán (41.), Sneijder (70.), Robben (73.), M. Pereira (92.)
Sárga lap: Maxi Pereira (21.), Cáceres (29.), Sneijder (29.), Boulahrouz (78.), Van Bommel (94.)

URUGUAY: Muslera – M. Pereira, Victorino, Godín, Cáceres – D. Pérez, Ríos, Gargano, A. Pereira (Abreau, 78.) – Cavani, Forlán (S. Fernandez, 84.). Szövetségi kapitány: Óscar Wáshington Tabárez.

HOLLANDIA: Stekelenburg – Boulahrouz, Heitinga, Mathijsen, Van Bronckhorst – Van Bommel, de Zeeuw (Van der Vaart, 46.) – Sneijder – Robben (Elia, 89.), Kuyt, Van Persie. Szövetségi kapitány: Bert Van Marwijk.