A johannesburgi finálé az eddigi 19 vébé történetének nyolcadik olyan döntő összecsapása volt, ahol európai országok válogatottjai veselkedtek egymásnak – csak a rend kedvéért: a hetediket négy évvel ezelőtt Franciaország és Olaszország vívta, mindkét csapat már a csoportkörben kiesett. Tudvalevő, a dél-afrikai labdarúgó-világbajnokság utolsó meccse már a kezdő sípszó előtt mindenképpen történelmire sikeredett, ugyanis soha nem nyert még vb-t európai csapat az öreg kontinensen kívül rendezett tornán, a résztvevőket – Hollandiát és Spanyolországot – tekintve pedig mindenképpen új világbajnokot kellett avatni.
Az egymásnak eső felek mindez idáig 8 alkalommal találkoztak – vb-ken még soha –, négyszer az „Oranje”, háromszor az armada győzött. A vasárnapi párharc két jelképes figurája, Wesley Sneijder és David Villa a kilencven perc alatt megkísérelte egymás között eldönteni a torna gólkirályi címét is.
Az esélyekről röviden: Hollandia iszonyatos formában volt a döntőig, valamennyi 2010-es meccsét megnyerte. A vb-ket tekintve már rutinos finalista, 1974-ben és '78-ban is részt vett az aranycsatában, míg Spanyolország legjobb eredménye – ha hihető, ha nem – 1950-ből való, egy negyedik hely. Előbbi királyság legjobb futballistái közül van Bommel és van Bronckhorst személyes rutinjára is alapozhatott, egyszersmind pályafutását készült megkoronázni egy-egy vb-arannyal – mindketten visszavonulnak. A meccs játékvezetőjének személye is Hollandiának látszott kedvezni, ugyanis az angol Howard Webb látta legközelebbről Spanyolország vereségét Svájctól a csoportkör első fordulójában, és del Bosquéék igencsak neheztelnek rá ama 90 perc óta. Kiemelendő még a narancsosok javára, hogy a lelátón a rendező ország történelmének következtében jóval több szurkolót tudtak maguk mellett. Hogy kiegyenlítsük a libikókát, néhány adat, amely a spanyolok győzelmét vetítette előre: ők a regnáló Európa-bajnokok, másodikok a világranglistán – éppen a hollandok által „legyalult” brazilok mögött –, edzőjük, Vicente del Bosque két BL-címmel is bosquélke... vagyis büszkélkedhet (holland kollégája még „csak” egy UEFA-kupát nyert, a Feyenoord élén 2002-ben). Pikáns adat az is, hogy a két tréner már párbajozott egymással, a 2002-es európai Szuperkupa-döntőn is a spanyol örülhetett a Real edőjeként. Szót érdemel vagy sem, de az oberhauseni állatkert polipja, Paul, aki vb-meccsek sorának végkimenetelét hivatott megjósolni, az armada aranyérmére „tett” pénteken.
A kezdőcsapatokon végignézve kiderült, hogy a bajuszos tréner bizalma – kezdőként – idáig tartott Fernando Torresben, helyén az inkább a középpályán jeleskedő Pedro állt csatasorba. Az armada hadrendje tehát biztonságinak tűnt a 4–2–3–1-es felállással. A hollandoknál ehhez fogható meglepetés nem volt, ők mindig ezt a formációt favorizálják. Még mindig a kezdőrúgás előtti érdekesség volt a Jimmy Jump művésznevű „úriember” futása: a világ számos pontján megjelenő focidrukker ezúttal sem maradt adós a hangulatkeltéssel, a Soccer City nézőteréről felugorva egészen a vb-trófeáig nyargalt, majd hat biztonsági ember teperte le a földre. A közvetítő tévék persze nem mutatták meg az esetet...
Azért csak elkezdődött a világbajnoki döntő is, és a spanyol válogatott nyitott erősebben – Ramos révén, aki az 5. percben a tizenegyespontról fejelt gólt érdemlően a kapu jobb oldala felé, majd ugyanő 6 perccel később Kuytöt keverte meg alaposan, éles beadását Heitingának kellett kivágnia. Egy percre rá David Villa is jelentkezett, egy keresztbe szálló szöglet egyedül találta őt a hosszú oldalon, de kapáslövése az oldalhálóban lassult le. Igen durvára sikerült a meccs első fél órája, aminek végén de Jong – ellenfele mellbe talpalásáért – már a találkozó ötödik sárgáját kellett, hogy megkapja. A játékrész hajrájára Casillas égbekiáltó bakijával fordultunk, simán alászaladt egy holland lábról felé szálló, sportszerűségből visszapasszolt labdának, ami szerencséjére melléhullt. Ez kissé felbátoríthatta a hollandokat, Mathijsen egy megkomponált szöglet után, Robben egy csel után lőhette volna be csapata vezetőgólját.
A térfélcsere megtörténte után egy spanyol sarokrúgás okozta az első komoly gólveszélyt: Puyol stukkolta tovább a beívelést, a hosszún viszont Capdevila megmutatta, miért nem csatár. A túloldalon Robben eresztett el egy pont olyan lövést, mint az első félidő végén (visszacsel után a rövidre laposan), majd Xavi végzett el veszélyes helyről egy pontatlan szabadrúgást. Hogy ebből a hosszas játszadozásból mire következtettek a trénerek, sokat elárult, hogy az első cserét a 60. percben hajtották végre a mezőnyben. Azonnal e jelenetet követően Sneijder álompasszával Robben kapura tört, elfektette Casillast, majd a portás cipőhegyére rúgta a Jabulanit – százszázalékos ziccer volt. Ilyenből Villa a 70. percben hagyott ki egyet: Heitingának kellett volna felszabadítania kapuja előtt, de a stoplija alatt elcsúszó labda a gólkirályjelölt elé mászott, aki ajtó-ablak helyzetből képtelen volt betalálni. Majdnem ekkora gólszerzési lehetőség volt Ramos fejese a 77. percben. Abban reménykedhettünk a 90 perc vége felé közeledve, hogy e két válogatott még sosem játszott gól nélküli döntetlent. A rendes játékidő utolsó helyzetekor Robben megint szembekerült Casillasszal, de kicsit rugdosták hátulról, és egyébként is el volt átkozva a lába ezen a meccsen. (A helyzet utáni reklamálásért Arjen Robben már a hatodik holland volt, aki sárgát kapott.) Az eddigi egyetlen gólmentes vb-döntőt 1994-ben játszották, akkor Brazília büntetőkkel verte Olaszországot.
A hosszabbítás 3. percében iszonyatos kavarodás alakult ki a Holland büntetőterület előterében, melynek során Iniesta és Xavi is valahogyan földre került, de a spanyol reklamálási áradatot ezúttal nem követte tizenegyes, igaz, sárga lapok sem. Nem lett volna miről beszélni, ha kettő perccel később Iniesta kiugratása után Fabregas ordító ziccerben átveri Stekelenburgot – ez sem sikerült. Iniesta is mit hagyott ki!?! A 99. percben tört egyedül kapura, de van Bronckhorst – a holland „cséká” – a lövés előtti utolsó pillanatban beérte. Jesús Navas lövésénél is ő mentett, a villámgyors szélső lökete egyébként éppen a bekk megmozdulása folytán hordozta magában a gól lehetőségét, az oldalháló rezdült. A 104. percben Fabregas kívánta bizonyítani, hogy jó csere volt, de hatalmas szólóját követően csak mellékotorni tudott. Fernando Torres „második félidei” meccsbe dobása ígérte volna Spanyolországnak a világbajnokságot jelentő gól megszerzését, viszont a sokáig sérült csatár sem tudott érdemben hozzátenni az armada játékához – igaz, erre megvolt az esély Heitinga, a középhátvád kiállítása után. (Jegyezzük meg, Arjen Robbent is ki kellett volna állítania Howard Webbnek a 114. percben.) Spanyolország viszont az utolsó pillanatban észbe kapott! Nem tudtak felszabadítani a holland védők egy keresztbeívelés után, a labdára lecsapó Fabregas Iniesta elé tálalt, ő pedig nem hibázott, közvetlenül a lefújás előtt mennybe rúgta Spanyolországot.
Egy feszültségekkel terhelt, számtalan kihagyott ziccerrel és sárga lappal tarkított vb-döntő végén tehát az ibériaiak ültek a világ trónjára – történetük során először. Igaza volt a polipnak.
HOLLANDIA–SPANYOLORSZÁG 0–1 (0–0, 0–0) 2010. július 11. 20.30 (magyar idő szerint), Johannesburg – Soccer City, 88 460 néző
Vezette: Webb – Cann, Mullarkey (mindhárman angolok)
Gól: Andrés Iniesta (116. perc.)
Sárga lap: van Persie (15.), Puyol (17.), van Bommel (22.), Ramos (23.), de Jong (28.), van Bronckhorst (54.), Heitinga (56., 109.), Capdevila (67.), Robben (84.), van der Wiel (111.), Mathijsen (116.), Xavi (121.)
Piros lap: Heitinga (109.)
HOLLANDIA: Stekelenburg – van der Wiel, Heitinga, Mathijsen, van Bronckhorst (Braafheid, 105.) – van Bommel, de Jong (van der Vaart, 99.) – Sneijder, Robben, Kuyt (Elia, 70.) – van Persie. Szövetségi kapitány: Bert van Marwijk.
SPANYOLORSZÁG: Casillas – Sergio Ramos, Puyol, Piqué, Capdevila – Xabi Alonso (Fabregas, 87.), Busquets – Pedro (Jesús Navas, 60.), Xavi, Iniesta – Villa (Torres, 106.). Szövetségi kapitány: Vicente del Bosque.
origo.hu
Orbán Viktor ismét felmosta a padlót a baloldallal
