Új generáció: terhes (t)örökség?

A Die Presse ismerteti a legfrissebb migrációs jelentést, melynek végkövetkeztetése, hogy a törököket még nem szeretik eléggé Ausztriában, ezért sokan közülük nosztalgiával gondolnak Törökországra. A Frankfurter Allgemeine Zeitung beszámol a müncheni liberálisok felháborító tanulmányáról.

2010. 08. 06. 7:52
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Die Presse

A konzervatív bécsi napilapban Regina Pöll Az ausztriai törökök inkább Törökországhoz tartozónak érzik magukat című cikkében ismertet néhány érdekes felmérési adatot. A Törökországból érkezett első és második generációs bevándorlók 69,3 százaléka inkább ahhoz az országhoz tartozónak érzi magát, ahonnan érkezett, illetve ahonnan a szülei származnak. Csak 30,7 százalékuk érzi közelebb magához Ausztriát, ahol most él. Az egykori Jugoszláviából, Lengyelországból és Romániából érkezetteknél azonban egyértelműen többségben vannak azok, akik már az „új hazát” érzik magukhoz közelebb állónak.

Az összes bevándorló 43,6 százaléka nem érzi magát Ausztriában „idetartozónak”. Erre az eredményre jutott a GfK közvéleménykutató intézet egy március végén készített felmérésben, melyet a most bemutatott Migrációs és integrációs statisztikai évkönyvben publikáltak. Noha a tanulmány szerint igen gyenge a bevándorolt törökök kapcsolódása Ausztriához, ennek ellenére 71,6 százalékuk nagyon, vagy inkább itt érzi magát otthon, mindössze a maradékra nem igaz ez az állítás. A volt Jugoszláviából érkezettek 91 százaléka, a lengyelek és a románok 91,6 százaléka már sokkal inkább új hazájában érzi otthon magát.

Hilde Weiss, a bécsi egyetem szociológiai intézetének migrációs szakértője szerint a közvélemény-kutatás eredménye nem tekinthető meglepetésnek. Tény ugyanakkor, hogy a törökök többsége otthonosan érzi magát, ismeri a helyi infrastruktúrát és társas kapcsolatokat ápol. Ugyanakkor az odatartozás érzése hiányos, mert úgy tudják – vagy azt hiszik –, őket itt nem fogadják el, és még mindig külföldiként tekintenek rájuk. Létezik a korlátozott elismerés kollektív tudata. A korábbi kommunista országokból érkező bevándorlóknak elsősorban azért okoz kevesebb problémát a beilleszkedés, mert viszonylag alacsonyak a kulturális eltérések a származási országuk és Ausztria között, szemben azokkal, akik Törökországból érkeztek.

Amint azt az évkönyv megmutatja, a bevándorlóknak döntően a képzettségükön kell, hogy javítsanak. Esetükben éppen duplája a csak általános iskolát végzettek aránya, mint az osztrákok körében. Különösen rossz a törökök átlaga, akik körében a többség, 68 százalék mindössze ezzel a legalacsonyabb végzettséggel rendelkezik. Másrészről viszont a 25 és 64 év közötti korcsoporthoz tartozó bevándorlók több mint harmada érettségizett, vagy egyetemi végzettséggel rendelkezik, míg ez az arány az osztrákoknál a korcsoport mindössze negyede. Az első két bevándorló generáció gyakrabban válik munkanélkülivé, mint az osztrákok, többször állnak bíróság előtt, de gyakrabban válnak bűncselekmények áldozataivá is. Ausztriában 1,468 millió ember (a lakosság 17,8 százaléka) rendelkezik migrációs háttérrel, ahogyan mostanában a bevándorlókat illik nevezni. A legtöbben, 213 000-en Németországból, Szerbiából, Montenegróból és Koszovóból érkeztek.

Frankfurter Allgemeine Zeitung

A konzervatív frankfurti napilapban Albert Schäffer Koalíciós veszekedés Bajorországban című, müncheni keltezésű cikkében foglalkozik egy tanulmány meglepő következményeivel. A koalíciós pártok között meglepő módját választották a bajor liberálisok a kérdőre vonásnak, amikor nyílt levéllel fordultak Horst Seehofer bajor miniszterelnökhöz, a CSU elnökéhez. Seehofer helyettese, Martin Zeil gazdasági miniszter és Thomas Hacker, a tartományi gyűlés FDP-frakciójának vezetője levelükben a 2006 és 2008 között a müncheni miniszterelnöki hivatal által megrendelt közvélemény-kutatási tanulmányokkal kapcsolatos kérdések hiánytalan felderítését követelte. Különösen nem tetszett az FDP-nek az a tanulmány, ami 2008 végén készült és 2009 januárjában került a kormányfő asztalára. Ez azt ajánlotta az akkor már a liberálisokkal három hónapja együtt kormányzó CSU-nak, hogy koncentráljon az SPD-vel és a Zöldekkel történő összecsapásokra, esetleg az FDP-vel történő összeütközésre. „Nem a kormány feladata, hogy a költségvetéséből ajánlásokat adjon pártok politikai vitáihoz” – áll az FDP csütörtöki nyílt levelében. A bajor SPD, mely követelte a tanulmány nyilvánosságra hozatalát, csütörtökön azzal kommentálta a történteket, hogy most már érti, a koalíció ellenére miért folytat a kormányfő az FDP-vel szemben olyan élesen támadó stratégiát.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.