Véget ért a Szent Lőrinc-akció – sír és ünnepel az ország

Csaknem 22 óráig tartott a Szent Lőrinc-akció, amelynek keretében a két utolsó vájár, a harminckettedik Ariel Ticona helyi idő szerint 70 nap után szerda este ért föl a felszínre, mindössze tíz perc alatt. A harmincharmadik, vagyis utolsó bányász, Luis Urzúa (Don Lucho) pedig szintén nagyon hamar fölért, és a rá várók gyűrűjében az őt végig jellemző derűs nyugalommal fogadta az elnök, Sebastián Pinera ölelését. Utána minden bizonnyal egész Chilében énekelték a himnuszt, nemcsak az utolsó bányászt fogadó mentőcsapat és a hozzátartozók. • Luiz Urzúa lesz a harmincharmadik, bezárják a chilei bányát

Ticonáról azt tudni, hogy a 29 éves bányász szeptember 14-én lett apa, és feleségével – Elizabeth Rochasszal – együtt a Remény táboráról az Esperanza nevet adták a kislánynak. Ticona végül megkapta a szülésről készült videofelvételt, mert eredetileg apás szülésre készültek. Ő árulta el apjának a Szent Lőrinc-akció kezdete előtti napon írt levelében – ő pedig a sajtónak –, hogy augusztus ötödike óta végig életveszélyben voltak a bányászok, mert rendszeresen mozgott a föld.

Az 54 éves „Don Lucho” 21,55 perckor – európai idő szerint 2,55 perckor – ért föl a mentőkabinnal, úgy, ahogy eddig, a lehető legnagyobb nyugalommal. A spanyol El Mundo megjegyzése szerint ő volt az, aki augusztus 23-án olyan nyugodtan tárgyalt a bányaügyi miniszterrel, mintha nem is a bányászok, hanem Laurence Golborne szorult volna az ő segítségére. Augusztus 22-ig, amikor is a szonda végül lejutott a menedékükbe, Luis Urzúa szervezte meg a lent maradtak életét a bányaomlástól eltelt 17 nap alatt, és három részre osztotta az életteret: alvásra, étkezésre, és a szükségvégzésre. Az ő irányításával osztották be a maradék élelmet is, és a többiek elismerték vezető szerepét.

Bár a hat mélységi mentőnek még vissza kell térnie a 622 méteres mélységből, az országban már mindenki elkönyvelte és ünnepli a rendkívüli sikert. A San José bányától 45 kilométerre északra fekvő Copiapóban óriási ünnepléssel várják a bányászokat, de csak azokat, akiket engednek ünnepelni. Hármuknak ugyanis kórházban kell maradniuk, a többieket már csütörtökön kiengedik az orvosok: egyikük akut tüdőgyulladástól szenved, ezért azonnal intenzív gyógyszeres kezelésre fogták. Másik két társukra is fájdalmas szájsebészeti beavatkozás vár. Az orvosok eredetileg 48 órás feszített tempójú műszakra számítottak, de örvendetes módon a legtöbb bányász több mint kielégítő egészségi és lelkiállapotban van. Erre a legjobb példa a másodikként kimentett Mario Sepúlveda, akinek a széles jókedvéről készült felvételek azóta bejárták a világsajtót. Mint emlékezetes, az egyébként is mókamester Sepúlveda nem jött üres kézzel a 622 méteres mélységből: szikladarabokat osztogatott kollégáinak, és még az elnök kezébe is nyomott egy aranyat tartalmazó ércet. Az eseményt a chilei TVN szerint legalább egymilliárd néző követte figyelemmel az egész világon. Az argentin Clarín egy példát említett a múltból: becslések alapján 600 millióan látták az Apollo-11 űrhajó Holdra szállását 1969-ben.

(tercera.cl, lanacion.cl, elmercurio.com – Chile, elmundo.es, lavanguardia.es, elpais.es – Spanyolország)