Die Presse (Diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilapban Helmar Dumbs Az uniós belépés megosztja Törökországot és Ausztriát című cikkében foglalkozik Ankara és Bécs vitájával. Képzeljünk el egy színházat, és hogy hirtelen az egyik színész abbahagyja a szerepjátszást. A (politikai) színpad többi szereplője ezzel lelepleződik. Ugyanez történik napjainkban, ha Ausztria és Törökország hivatalos képviselői találkoznak, akik állítják: a kétoldalú kapcsolatok kiválók. Ez nem igaz, s nem csak Kadri Ecvet Tezcan bécsi török követ sokat idézett szerdai interjúja óta. Tezcan drasztikus szavakkal beszélt az osztrák integrációs politikáról, és azt állította, az kudarcot vallott. Élesen bírálta Maria Fekter belügyminisztert, az SPÖ-t és FPÖ-t, s azt állította, a törököket úgy kezelik Ausztriában, „mint egy vírust”. Időközben Tezcan, akit behívattak a bécsi külügyminisztériumba, megpróbálta tompítani szavai élét. Ő senkit sem kívánt megbántani, pusztán vitát akart kezdeményezni – fogalmazott a nagykövet.
A hosszú távon kiváló kapcsolatokban 2004–2005-ben valóban törés következett be. Akkor az ÖVP/FPÖ-kormány a szocialisták támogatásával hősiesen ellenállt, és az utolsó pillanatig akadályozta a csatlakozási tárgyalások megkezdését Ankarával. Ezért a török sajtó Ursula Plassnik külügyminiszter asszonyról mint „190 centi szőke merevségről” írt. Akkor az osztrákok alig tizede támogatta a török tagságot, ráadásul számuk folyamatosan csökkent. Ankarát akkor – amint azt a török miniszterelnök megfogalmazta – sokkolta Bécs. Időközben a diplomáciai kapcsolatok ismét megnyugodtak, mert Bécs nem folytatja az Ankara-ellenes politikát. Nem is kell, ezt elvégzi Franciaország és Ciprus. Ezért Ausztria nem szerepel „feketelistán”, Franciaország viszont igen. A francia cégek különböző közbeszerzéseknél egyértelműen komoly hátrányt szenvednek. Azt ugyanakkor Ankara is tudja, hogy Ausztria álláspontjában semmi változás nincs. A tagságról folyó vitában az idegenellenes érvek súlya megnövekedett, ami török részről csalódáshoz, időközben már haraghoz vezetett. A nagykövet nyilatkozata Ausztriában először komoly felháborodást váltott ki. Ennek ellenére nemsokára visszatérhet a pragmatizmus a kétoldalú kapcsolatokba, mert mindkét fél érdekei ezt diktálják. Ausztria számára ma Törökország rendkívül fontos gazdasági partner, ezért van mit kockáztatnia.
Tages-Anzeiger (Tagesanzeiger.ch)
A baloldali-liberális zürichi napilap Lumengo nem fogadja el az ítéletet című cikkében foglalkozik az egykori mintabevándorló politikai bukásával. Ricardo Lumengo berni szocialista nemzetgyűlési képviselő politikai karrierjének, úgy tűnik, hamarosan vége. Egy bieli bírónő csütörtökön első fokon pénzbüntetésre, 180 frank megfizetésére ítélte. A kanton szocialistái felszólították Lumengót, hogy azonnal mondjon le mandátumától, függetlenül a fellebbezés végeredményétől. A választási csalás súlyos bűncselekmény, amit nem lehet megbocsátani – érveltek. A párt csütörtöki közleményében azt írta, sajnálja, hogy egyéni hibák kárt okoznak a bevándorlók integrációjának és elfogadottságának ügyén. De lemondásra Lumengo egyelőre nem hajlandó. Ártatlannak érzi magát, s még nem ítélték el jogerősen – hangsúlyozta a bírói verdikt hallatán újságírók előtt. Védője, André Gossin felmentést követelt, s egyúttal bejelentette, fellebbez az ítélettel szemben.
Pascal Flotron államügyész ugyanakkor elégedettnek mutatkozott. A bírónő követte a vád álláspontját, és Lumengo anyagi helyzetének ismeretében még a beterjesztettnél is magasabb pénzbüntetésre ítélte. Az eljárás 44 szavazócédula körül forog, amelyet a 2006-os berni nagytanácsi választások alkalmával találtak, és mindegyik Lumengo keze nyomát viselte. Lumengo azt hangsúlyozta, hogy néhány potenciális választónak szerette volna elmagyarázni a választások folyamatát. Ennek érdekében választási mintacédulát töltött ki és osztogatott. Az alacsony képzettségű, csekély állampolgári ismeretekkel rendelkező személyek ezt tették a szavazólap helyett a borítékba.
A 48 éves Lumengo 2007 óta az első fekete nemzetgyűlési képviselő. 1982-ben menekültként érkezett a polgárháborús övezetnek számító Angolából Svájcba. Politikai karrierje során 2004-ben a bieli képviselő-testületbe választották, 2006-ban került Bern kanton nagytanácsába, egy évvel később már a nemzetgyűlés képviselője. Ott ugyan kevés feltűnést keltett, de tagja a befolyásosnak számító külügyi bizottságnak.
origo.hu
Orbán Viktor átvette a Türk Világ Legfelsőbb Rendje díjat
