A Szentföldtől távol élő férfi gyakran szerepel a brazil tévéműsorokban, és híveivel a Twitteren és a YouTube közösségi oldalon is tartja a kapcsolatot. A cikkíró epés megjegyzése szerint nyilván azért, mert hatásosabb, mint hegyi beszédeket tartani. A magát Jézus Krisztus kései megtestesítőjének tekintő Thais egy dél-brazíliai faluban született, és egy katolikus család fogadta be. Kamaszkorában zöldségárus, péksegéd és pincér is volt, de 21 évesen otthagyta nevelőszüleit, hogy Latin-Amerikában prédikáljon Jézus Krisztus második eljöveteléről.
Azt szokta ismételgetni, hogy 31 évesen, a chilei fővárosban, Santiagóban isteni látomása volt, amely őt jelölte meg Isten fiának. Ő maga azt mondja, hogy senki nem köteles hinni neki. A látomás óta küldetéstudatában bízva utánozni kezdte Jézus külsejét és Brazíliavárosban saját szektát alapított, a Szentháromság Legfelsőbb Világrendjét. Szilárd meggyőződése, hogy a brazil főváros a Jelenések könyvében leírt Új Jeruzsálem.
Prédikációiban bírálja a katolikus egyházat, abortuszpárti és az óvszer használatára is buzdít, sőt a tizedet egyszerűen zsarolásnak tartja. Bár szerinte közel a világ vége, nem tudja megmondani, mikor következik be. Talán ezért talál nehezen olyan híveket, akik komolyan veszik. A nyilvános szerepléseken elszenvedett megaláztatások annyira nem zavarják, hogy az érdeklődők megnézhetik honlapján valamennyit. Szerinte a megdicsőülés előtt szenvedni kell, és korunk megfeszítései most a tömegtájékoztatási eszközökben történnek.
A tévéinterjúkban azt is megpróbálja elmagyarázni, hogy miért éppen Brazíliában jött világra az új Jézus Krisztus, és miért beszél olyan különös idegen kiejtéssel, és töviskoronájának tövishegyei miért állnak kifelé. Arra is válaszol, hogy miért nem kell most kereszthalált halnia. A mostani cikk is azért született, mert nemrég halálhírét költötték, de a Twitteren, meg a YouTube-on cáfolta a szóbeszédet: „Gyermekeim, ez pletyka. Én már kétezer éve meghaltam, de fel is támadtam” – írja. Eközben az alábbi felirat volt látható képe fölött: „Királyok királya”.
(El Mundo – Spanyolország)
Miért ennyire agresszív és nárcisztikus Magyar Péter?