Lemészárolták leányainkat, de nem kell szomorkodni

Nem volt mit tenni, Franciaország és Szlovénia után hazánk válogatottján is áttrappolt a házigazda norvég csapat – mennyei teljesítményt nyújtó, zsiráfszerű kapusa vezérletével – a dánokkal közös rendezésű női kézilabda-Európa-bajnokság csoportkörének záróakkordjaként. Szomorkodnunk így sem kell, ott vagyunk a középdöntőben 2 ponttal, és ha nem kapunk ki a Svédország, Hollandia, Ukrajna triótól, akár az élődöntő sem túl merész álom. A svédeket persze mindenképpen meg kellene verni.• Kézi-Eb: Legyőztük a világbajnokság ezüstérmesét!• Meddig jut el a magyar válogatott a női kézilabda-Eb-n?

„Ki lehet kapni, csak meg ne sérüljön valaki” – hangozhatott a rejtett csapatutasítás a dán–norvég közös rendezésű kézilabda-Eb D-csoportjának záró találkozóján, különösen azok után, hogy szerdán meglepetésre önbizalomtól duzzadó játékkal legyőzte a vb-ezüstérmes Franciaországot Mátéfi Eszter gárdája. A Norvégia elleni péntek esti rangadón – mert hogy ez a meccs döntött a kvartett első helyéről – különösen a belső pozíciókon kellett spórolnunk; a Görbicz Anita helyettesítésére rendelt Kovacsics Anikó látványosan fájlalta a kézfejét egy francia „dádá” után, és remek átlövőnk, Tomori Zsuzsa sem volt teljesen egészséges.

Elődöntős matek

Továbbjutásunk már eldőlt – ahogy a norvégoké és a franciáké is –, épp ezért a leendő középdöntős csoportunkra is figyelhettünk. A C jelű négyesből is jön ugyanis három alakulat – Svédország, Hollandia és Németországot hihetetlen meglepetésre 10 góllal elpüfölő Ukrajna –, így áll össze a majdani hatosunk. A csoport első két helyezettje játszik elődöntőt a másik ág legjobb két csapatával egy-egy párt alkotva. (A franciák a mi águnkról nulla pontot visznek, mi kettőt, így ha nem kapunk ki a C-csoport triójából senkitől sem, elődöntősök vagyunk – ehhez persze a 4 ponttal induló svédeknek is lesz egy-két szavuk.)

Norvégia és Magyarország 366 nappal ezelőtt, a világbajnokságban játszott egymás ellen utoljára, akkor 6 góllal kikaptunk (egyébként 71 meccsünkből 45-ször mi nyertünk), és bár ezen az Eb-n is elképesztően jó kézit mutatnak 2004, 2006 és 2008 kontinensbajnokai és most otthon is vannak, az Eb eddigi legkevesebb gólját kapó lánysereget magyar válogatottnak hívják. Ne menjünk el amellett sem szó nélkül, hogy a földkerekség két legjobb hálóőre, a zsiráfszerű Haraldsen és Pálinger állt a két kapuban (mindketten a Győri Audi ETO alkalmazottjai...).

Henger

Statisztikánknak megfelelően mintegy három percig nem kaptunk gólt, és az elsőt nem is a norvégok dobták, hanem Szabó Valéria. Sajnos a 9. percben 5-2-re megugrottak a házigazdák, és nem is álltak meg; két minutummal később, 7-2-nél időt kért Mátéfi Eszter. Hiába, ez henger volt. Harmadik gólunk előtt 8-szor találtak be zsinórban a norvégok, így volt a 17. percben 10-3, a félidőben pedig 19-7.

A lillehammeri „mészárlás” nem maradt abba. Az egyetlen változás volt szinte, hogy Pálinger leült a padra, s Herr Orsolyával próbálkoztunk („feleslegesen”), az idő kétharmadánál 25-10 volt az állás oda. Kaptuk a gólokat beállósból, átlövésből, talpról, szélről, hetesből, a 47. percben megkaptuk a harmincadikat (húsz gólra az 57. percben hízott a különbség). A vége 34-13, de nincs mit szomorkodni, hisz nem estünk ki, és számolnunk kellett akár egy ilyen arányú vereséggel is – egy kicsit azért szégyellhetjük, hogy ez a torna eddigi legnagyobb gólkülönbségű összecsapása.

A középdöntők vasárnap kezdődnek, először Ukrajnával, utána Hollandiával, végül Svédországgal játszunk – ez a riválisaink közötti növekvő erősorrend is. Megismételjük: Svédországot a „legkötelezőbb” megverni. Norvégia–Magyarország 34–13 (19–7) Magyar gólszerzők: Szucsánszki 6, Bulath, Bódi 2-2, Sopronyi, Szabó, Vincze 1-1