A hétvégén zajló XVIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál egyik különlegessége, hogy a soros magyar uniós elnökség alkalmából mind a 26 európai uniós tagország az esemény díszvendége. E nagyszabású könyvmustra kapcsán is felvetődik, hogy külföldön mi és hogyan lehet népszerű a magyar irodalomból. A kérdés fontossága vitathatatlan, ha a magyar kultúra ápolását, megismertetését tartjuk szem előtt. A jellemző trendeket és az előttünk álló feladatokat Károlyi Dóra, a Magyar Könyv Alapítvány igazgatója, Cserháti Éva műfordító, Csordás Gábor, a Jelenkor Kiadó vezérigazgatója és Rácz Péter, a Magyar Fordítóház Alapítvány vezetője ismertette a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
Nehéz eltalálni, hogy melyik magyar nyelvű mű az, amely érdeklődésre tarthat számot más nyelvterületen – vélte Csordás Gábor, a Jelenkor Kiadó vezérigazgató-tulajdonosa, aki úgy látja, ha valaki több országban is sikeres, az általában arra utal, hogy műveit a témájuk miatt olvassák, tehát nem az az érdekes, ahogyan ír, hanem amiről ír. Csordás úgy gondolja: a nyelv sajátosságaira építő írás sikere eléggé esélytelen, hiszen a fordításnál az írásmód vagy megmarad, vagy elvész. A speciálisan magyar téma ugyanakkor a külföldiek számára érdekes lehet, hiszen egzotikusnak tarthatják – vallja a Jelenkor Kiadó vezérigazgatója. Szerinte ez a nézőpont áll a hátterében annak a jelenségnek is, hogy Németországban sikeres a magyar irodalom.
A magyar kultúra nem tudja kivonni magát a német kultúra hatóköréből, hiszen a mintegy nyolcszáz éven át tartó kulturális együttélésnek napjainkban is tapasztalható hatásai vannak. A két nemzet között bizonyos értelemben létrejött egyfajta azonosság, amely mindemellett kiemeli a különbségeket is. Így tud a magyar irodalom egyfajta egzotikumot képviselni a németek számára: ebbe beletartozik a szocializmus tapasztalata, de fontos tényező, hogy a németekhez képest a magyarok keleti mentalitást képviselnek, és ez leképeződik a kultúrában is – fejtette ki Csordás.
A magyar irodalomnak Németország a legerősebb piaca, az utóbbi két évben 30-40 magyarról fordított mű jelent meg a német könyvesboltokban. Emellett felívelő a spanyol piac, ahol évi 5-6 könyv jelenik meg. Franciaországban is bukkannak fel a legjobb magyar könyvek közül, angolszász területen kevés, mert az angolok nem szívesen adnak ki műfordítást. A legkeresettebb szerzők Márai Sándor, Kertész Imre, Esterházy Péter, Kosztolányi Dezső, Szabó Magda és Nádas Péter.
A magyar irodalom spanyolországi jelenlétéhez nagyban hozzájárul 2007 őszétől a www.lho.es portál. Itt az olvasók a régebbi és a kortárs magyar irodalomról is tájékozódhatnak. A honlap főszerkesztője, Cserháti Éva műfordító elmondta: ha egy átlagos spanyol olvasónak feltesszük a kérdést, hogy melyik magyar írót ismeri, akkor szinte biztos, hogy Márai Sándor nevét fogja említeni. Ő az a szerző a Magyarországon a nem is annyira ismert Bánffy Miklós mellett, aki a népszerű magyar irodalmat jelenti Spanyolországban. Bánffy Erdély-trilógiája például már több kiadást megért. Zilahy Lajos művei is örökzöldek Spanyolországban.
Cserháti Éva azonban kiemelte: a dél-európai országban nem a magyar irodalom van jelen, hanem magyar könyvek jelennek meg. A spanyolok az olvasmányos történeteket szeretik, és ez lehet az egyik fő szempont a tekintetben, hogy mely műveket fordítják le. Magyarország esetében még két hívószó van: a monarchia időszaka és a kommunista múlt. Az e korokban játszódó, illetve az azokról szóló történetek lehetnek érdekesek a spanyol nép számára. A kortárs magyar szerzők közül Esterházy Pétert lehetne kiemelni, valamint Kertész Imrét a Nobel-díjnak köszönhetően, ők elég ismertek. Ugyanakkor e dél-európai nemzetnek nehezen érthető az a fajta kelet-közép-európai humor, amelyet például Esterházy is képvisel a műveiben – mondta Cserháti Éva, hozzátéve: az LHO célja többek között az is, hogy a megjelenő műveket megpróbálja valahogy kontextusba helyezni a spanyolok számára. Az LHO egy belépő a spanyol kiadókhoz, egy megbízható hivatkozási alap – vélte a műfordító –, hiszen Spanyolországban sem mindegy, melyik kiadó jelenteti meg az adott művet, mekkora figyelmet fordít annak marketingjére. A honlap mérvadó mind a spanyol, mind a katalán olvasók számára, és jól ismerik a kiadók is – mondta Cserháti Éva.
Támogatás és koncepció
Az LHO kiadója a Magyar Könyv Alapítvány, amelynek hihetetlen szerepe van a magyar irodalom külföldi megjelenésében. Az alapítvány keretei között alakult meg 1997-ben a Fordítástámogatási Iroda, amely magyar irodalmi művek idegen nyelvre való fordítását támogatja, külföldi kiadóknál és információs irodaként is működik kiadók és fordítók számára. Az eltelt csaknem 15 év alatt az iroda 240 magyar szerző 800 művének fordítását támogatta 46 nyelvre, eközben körülbelül 500 külföldi kiadóval és 300 fordítóval működtek együtt. Károlyi Dóra, a Magyar Könyv Alapítvány igazgatója kiemelte: van hova fejlődni a fordítástámogatás területén, hiszen míg Romániában 280 millió, Lengyelországban 168 millió forintnak megfelelő összeget költenek erre a célra, addig hazánkban ötvenmillió forint jut erre.
Rácz Péter, a Balatonfüreden működő Magyar Fordítóház Alapítvány vezetője is hangsúlyozta: Magyarországon kevés a támogatás, de mindenekelőtt koncepcióra volna szükség, a szakemberek gyakori találkozójára. A balatonfüredi fordítóház igazi alkotóházként működik szerencsére, és a szervezett találkozókra a világ minden tájáról érkeznek, hogy közösen keressenek megoldást a problémákra. A kezdeményezés mellett egy megfelelő büdzsé kellene – vélte Rácz Péter, aki kiemelte: az oktatás és a kultúra olyan területek, melyekre mindig kell fordítani pénzt. Ha nincs támogatás, akkor kevesebb magyar irodalom fog megjelenni, pedig sikert úgy lehet elérni, hogy a magyar irodalom képviselteti magát a fontos európai könyvvásárokon, ehhez idegen nyelvű szóróanyagokat kell készíteni.
Hiányzik a nyitottság
A kiadóknak pénzre van szükségük a promócióhoz, hogy szerepeltetni tudják a szerzőjüket. Nagyon sok múlik azon is, hogy mennyire agilisak a fordítók, megfelelő pályázatokra, kommunikációs és marketingtervre van szükség – húzták alá a beszélgetés résztvevői, akik egyetértettek abban, hogy egy aktívan működő, átlátható rendszer sokat lendíthetne a magyar nyelvű könyvek külföldi megjelenésén. Ugyanakkor – ahogy azt Csordás Gábor megjegyezte – az anyagi problémákon túl az egyik fő gond, hogy a magyar kultúra alapvetően hajlamos a zártságra, és arra, hogy a világ dolgait a maga kontextusában értelmezze. Önmagunkra koncentrálunk, és nem is érezzük szükségét annak, hogy tájékozódjunk – fogalmazott, hozzátéve: jó példa erre, hogy elvben rögzítjük, hogy ismernünk kell a környező országok irodalmát, de valójában szinte senki sem olvassa őket hazánkban. Hiányzik tehát részünkről a nyitottság mások felé, és az sem érdekes, hogy ők mit gondolnak rólunk – jelentette ki Csordás. Ezt a hozzáállást kell megváltoztatni, mert e nélkül nem sikerülhet saját irodalmunkat érdekessé tenni más nemzetek számára – értettek egyet a beszélgetés résztvevői.
origo.hu
Megrázó képeken az alsónemesapáti buszbaleset helyszíne
