Éppen dolgoztam, amikor a földrengés történt. A lökéseket érezve rögtön megértettem, hogy nagy erejű földrengésről van szó – mondta Tanigucsi Dzsiro, az egyik legismertebb mangaka (képregényíró). Hozzátette: az atomerőmű-baleset után – akárcsak más – ő is sokat megtudott az atomenergiáról. „Lehetek én még mangaka ilyen körülmények között? Milyen képregényt lehet még alkotni?”
Olvasói kérésére végül a regénye folytatása mellett döntött, de még nem érzi úgy, hogy rajzokba tudná önteni a katasztrófát – magyarázta, reményét fejezve ki, hogy ez egy napon megváltozik.
A mesterhez hasonlóan éreznek a fiatalabb, tapasztalatlanabb mangakák is. Nisimura Taku, aki ironikus, szarkasztikus képregényeket rajzol, elmondta: elvesztette a nevettetés képességét. Ez heteken át tartott, mialatt a katasztrófáról szóló híreken csüngött.
„Ahogy múltak a napok, megértettem, hogy a japánok, akárcsak én, végre szórakoztatásra vágynak. Ismét vidámabb jeleneteket kezdtem rajzolni, közöttük aktuális témájúakat is” – hangsúlyozta.
Inue Takehiko, Oda Eiicsiro és Uraszava Naoki a tragédia óta soha nem látott expresszivitású szomorú arcokat, fájdalmas arcokon derengő félmosolyokat, megindító arcocskákat, dühös vigyorokat, reménytől fénylő szemeket rajzol a „Japánért szóló imádság” jegyében.
(MTI)
A Volánbusz fizetési listáján is rajta volt Magyar Péter testvére