Közel húszmillió forint a tét – megkezdődött az iszapper

Megkezdődött a Fővárosi Bíróságon kedden a vörösiszap-katasztrófában, illetve annak következtében meghalt házaspár fiának és két unokájának a Magyar Alumíniumtermelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. ellen indított kártérítési pere; a felperesek összesen 18 millió forintot kérnek a cégtől.

MNO
2011. 05. 03. 10:20
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Mal Zrt. Ajka melletti X-es iszaptározójának gátja tavaly október 4-én szakadt át. A vörösiszap három települést öntött el: Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyt. A katasztrófa következtében tíz ember vesztette életét, mintegy százhúszan kerültek kórházba, több száz ház vált lakhatatlanná. Az anyagi károkat több tízmilliárd forintra becsülik.

A keddi tárgyaláson elhangzott, hogy a Kolontáron élt idős pár férfi tagja 30-40 százalékos égési sérüléseket szenvedett, a kereset szerint ez játszott közre abban, hogy a férfi néhány nappal később meghalt. Feleségét az áradat sodorta el, holttestét a családi háztól három kilométerre találták meg. A pár fia a tárgyaláson azt mondta: szülei tragikus halála mellett a család minden vagyona és emléktárgya odaveszett. Szavai szerint a tragédia napján unokatestvérétől értesült arról, hogy átszakadt a tározó és nagy baj van. Kocsiba ült, próbálta telefonon elérni a szüleit, de nem járt sikerrel. A kolontári házhoz a főúton nem tudott bejutni, mert az le volt zárva, ezért egy másik úton haladt. Apját akkor vitte a mentő, tőlük értesült arról, hogy régóta beteg apja mintegy fél órán át volt az iszapban, mire ki tudták emelni az ablakon keresztül az épületből. A férfi a házhoz érve szembesült azzal, hogy kertben dolgozó anyjának nyoma veszett.

A ház, elmondása szerint, olyan volt, mintha vérrel öntötték volna le. A teljes pusztulás látványa fogadta: a betonkerítés se volt a helyén, az ajtókat nem tudták benyomni, csak nagy nehezen sikerült azokat felfeszíteni. Az épületen belül szanaszét volt minden, a szekrények összedőlve, a televízió a földön, az ágyak egymáson. Másnap megpróbáltak okmányokat keresni, rendet tenni és kitakarítani, de látták, hogy ennek semmi esélye. A férfi úgy fogalmazott: mintegy 30 kilométeres óránkénti sebességgel hömpölygött az iszapfolyam, „az ott élő embereknek semmi esélyük nem volt, hogy életben maradjanak”. A szomszéd házakon 2-2,5 méter magasan látszott a pusztítás nyoma.

A megtörten, többször sírva tanúvallomást tevő férfi szerint szülei házát kapta el a fő áramlat. Az iszap a vasúti pályát is megrongálta, elvitte a betonhidat – emlékezett a pusztításra. Az idős asszony holttestét napokkal később találták meg Devecser mellett. „Anyám el se hagyta a falut, mégis 3 kilométerre a háztól halt meg” – idézte fel a férfi. Hozzátette: a kórházban az édesapjának csak annyit mondott, hogy a feleségét kórházban ápolják. Pár nappal később a férfi is meghalt. „A halotti bizonyítványba az került, hogy özvegy, pedig ő erről nem is tudott” – mondta a férfi.

A tárgyaláson a házaspár 26 éves unokája arról beszélt, hogy apjához hasonlóan ő is pszichiáterhez jár a történtek óta, mert nagyon megviselték a történtek. A fiatal nő öccse ugyancsak arról beszélt, hogy milyen jó viszonyban voltak a nagyszülőkkel, mennyi időt töltöttek együtt, és bár őt nem kezelik, a történtek benne is mély nyomokat hagytak. Az alperes jogi képviselője vitatta a kártérítés jogalapját és ellenkeresettel élt. Álláspontja szerint a cég minden törvényi előírást betartott, azt a szakhatóságok engedélyezték, a tragédia rajtuk kívül álló ok, a megszokottnál háromszorosan több esőzés miatt következett be.

A pert októberre napolták el.

(MTI)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.