Természetesen nem dán dogokat próbálnak felkapni, hanem aprócska, úgynevezett ölebeket. Chelsea állatorvosai már több olyan kutya baját látták el, amelyeket madárkarmok sebeztek meg. A légitámadások – amelyek zömmel parkokban történnek – olykor egészen véresek, a sólymok és ölyvek karmai mélyen belevájnak az ebek pofájába, testébe, a kutyák gazdái pedig kétségbeesve igyekeznek elijeszteni a ragadozó madarat és kiragadni kutyájukat a sólyom szorításából.
A solymászok oldaláról igyekeznek megnyugtatni a kutyásokat. Mint mondják, madaraik valójában félelmükben támadnak kutyákra, ugyanis a Harris-ölyvnek természetes ősi ellensége a prérikutya, és azt látják a pincsikben, tacskókban. Az egyik sólymot feltehetően jobban megviselte a kaland, mint az általa megtámadott kutyát, mert – gazdája elmondása szerint – azóta egyáltalán nem használható „bevetésre” – adta hírül a The Daily Telegraph című brit lap.
A szóban forgó ragadozó madarak nem kicsik: testhosszuk fél méter, szárnyaik fesztávolsága 120 centiméter. Közép- és Dél-Amerikában őshonosak. Brit földön jól beváltak galambijesztőnek, a wimbledoni teniszpálya galambmentességét is egy Harris-ölyv biztosítja.
(MTI)
Magyar Péter fenyegetőzni kezdett miután volt barátnője kitalált róla