Az „élj minél tovább, és menj mihamarabb nyugdíjba!” társadalmi programjával szemben még Marx követőinek sem volt ellenérve, hacsak nem az, hogy az aktív termelő, pénzben mérhető haszonnal járó munkát végzőknek mindenkor pozitív szaldóban kell lennie a társadalmi gondoskodásra szorulókkal szemben, különben nincs meg a nyugellátás fedezete. Pedig pont itt, az úgynevezett jóléti társadalmak megtermelt alapjában rejtőzködött az időzített bomba. Egyetlen ország – mint például az Egyesült Államok – sem rendezkedhet be tartósan arra a kényelemre, hogy miközben egyre kevesebb árut és javakat hoz létre, emelkedő bérek, dráguló rezsi- és energiaköltségek mellett átengedi a munkát a hangyaszorgalmú, olcsóbb bérért is fanatikusan dolgozó, ambiciózus ázsiaiaknak, hogy aztán tőlük vásárolja meg mindazt, amire csak szüksége van, dollárért. Az ilyen luxust a régi, milliárdos ültetvényesek talán megengedhették maguknak, a detroiti autógyári munkások azonban nem.
(Magyar Nemzet, 2011. május 27.)
origo.hu
Magyar Péter megpróbálta eltitkolni, hogy öccse részesült a Diákhitel Központ kifizetéseiből
