Valami furcsa, kettős érzés – borzongás? – fogja el az embert, ha szóba kerül: Népstadion. Hogyne fogná, hiszen itt, ezen a gyepen, salakon láthattuk hajdan Puskást, Iharost, Zsivótzkyt, világsztárokat, olimpiai bajnokokat, labdabűvölőket… Itt ámultunk számtalan csodán, ugrottunk széttárt karokkal a magasba, itt könnyeztünk annyiszor a Himnusz hangjain. Aztán ott van a Népstadion másik arca, a Rákosi-kor inkább nyomasztó, mint impozáns betonmonstruma a maga csengőfrászos szocreáljával. Egy fura, tetszhalott rekvizitum a közelmúlt históriájából. (Azért a rend kedvéért írjuk ide: a Bölcs Vezér idejében csak az ilyen építkezés kaphatott kiemelt beruházás titulust – meg Inota, Sztálinváros, Tiszalök stb. Sukorói kaszinóváros? Ne tessék nevettetni.)
(Magyar Nemzet, 2011. május 27.)
Pilhál György: Tetszhalottunk: a Népstadion
2011. 05. 27. 7:19
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!