Kárpátaljai körutazás: Beregszász + Képek + Videó

„És a vének beszéde/ Maradt firól fira/ Miként épült a város/ A Borzsa partira/ Mely, minthogy Szász a kincset/ Berekben lelte fel/ Emlék gyanánt, Beregszász/ Nevet kapott s visel” – írja Tompa Mihály Beregszász című elbeszélő költeményében. Folytatva körutazásunkat a megye legmagyarabb városába, Beregszászba kalauzoljuk olvasóinkat.<br /><br /><a href="http://www.mno.hu/portal/801326" target="_blank"><strong>• Kárpátaljai körutazás: Munkács + Képek</strong></a><br /><a href="http://www.mno.hu/portal/799857" target="_blank"><strong>• Kárpátaljai körutazás: Ungvár + Képek</strong></a>

Tuser Krisztián
2011. 08. 13. 6:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Beregszász Kárpátalja délnyugati részén, Ungvártól 72, Munkácstól 28 kilométerre, a Beregsurány–Asztély magyar–ukrán határátkelőtől pedig 6 kilométerre terül el. A város járási székhely, amit két részre oszt a Vérke patak. A város neve a magyar berek (liget) főnévből származik, utótagja egykori szász lakosaira utal. Az ukrán elnevezés a magyarból származik. Területe 19 négyzetkilométer, a város lakossága 53,8 ezer fő, ennek körülbelül 25 százaléka magyar nemzetiségű. A vidék a 11. század második felében I. Béla fiának, Lampert hercegnek volt a tulajdona. Eredetileg róla nevezték el Villa Lampertinek, majd Lampertházának, Lampertszásznak, Lamprechtszásznak, Luprechtházának, Luprechazának.



Beregszász környéke már a kőkorban lakott lehetett, erre utalnak a 19. században Lehoczky Tivadar által a Kisrigó- és a Nagyrigó-dűlőben feltárt leletek. Később szarmaták, gótok, hunok, avarok és kelták fordultak meg a vidéken. A honfoglalás idején is éltek ezen a vidéken és idővel magyar szálláshely is létrejött. Utóbbira bizonyíték, hogy 1845-ben, a Vérkén átívelő híd építése közben, alapjainak ásásakor ősi magyar szokás szerint eltemetett harcosok sírjaira és fegyvereikre bukkantak.

Beregszász keletkezéséről egy legenda kering a helyiek között. A történet szerint a környéken legeltette gulyáját egy Szász nevű pásztor, amikor a szomszéd bika rátámadt az ő vezérbikájára. A két hatalmas állat élet-halál harcot vívott egymással, patáikkal erősen feltúrták a gyepet. Miután Szász botjával rásújtott az idegen bikára és elkergette azt, az egyik gödörben rengeteg aranyat talált. A hatalmas kincsből templomot építtetett, így hamarosan a környék is benépesült. Ezt a legendát dolgozta fel Tompa Mihály a már említett Beregszász című költeményében.

Az alapítást követően az Árpád-házi királyok és rokonaik népesítették be a területet, de a tatárjárás idején elnéptelenedett a város, amit IV. Béla telepített be újra. Először 1284-ben Beregzaza néven említik Beregszászt. A városnak jelentős szerep jutott a reformáció idején, mely a vidéken itt ért el először nagy sikereket. A második beregszászi zsinaton, 1552. december 1-jén határozatot hoztak az úrvacsora és a gyóntatás rendjéről, ezzel a kálvinisták véglegesen elváltak a katolikus egyháztól.

Beregszászt és környékét jogosan nevezhetjük a Rákóczi-szabadságharc bölcsőjének is. A szabadságharc leverése után Bereg vármegyét és Beregszászt rebellisnek minősítette a császári udvar, utóbbit megfosztották városi rangjától és önkormányzatát is feloszlatták.

A 19. században Beregszász városát több híres ember is felkereste. Például Kölcsey Ferenc, Széchenyi István, Petőfi Sándor. A kiegyezést követő gazdasági és társadalmi fejlődés ezen a vidéken nem éreztette annyira hatását, mint az ország többi részén. A Szovjetunió széthullását követően sorban mentek tönkre a beregszászi vállalatok, üzemek, így az életszínvonal is csökkenő tendenciát mutat.

Beregszász egyik legjelentősebb nevezetessége a római katolikus templom: ez az épület megyei vonatkozásban is jelentős gótikus építészeti alkotás, a berendezés viszont neogótikus stílusú. Az építés kezdete még II. Géza idejére tehető, ezután többször leégett, bár a mostani falai már Zsigmond király korából származnak. Néhány évvel ezelőtt a templom előtti téren avatták fel Szent István mellszobrát.



A város műemlékei közül meg kell említenünk az egykori Bethlen-kastélyt, helyi nevén a Gróf-udvart. 1625-ben Bethlen Gábor, majd Rákóczi György a várost megszállva Erdélyhez csatolta Beregszászt, ez az épület volt az uradalom központja.



Beregszász főutcáján két jeles középület idézi fel a vármegyeszékhelyi múltat: a vármegyeháza és a sétálóutcává átalakított főutcán található Törvényszéki Palota. Napjainkban a vármegyeháza épületében, ami a helyi hagyomány szerint 1880 körül Ybl Miklós tervei alapján nyerte el mai formáját, a Beregszászi Egészségügyi Kollégium található.



Évekkel ezelőtt a Törvényszéki Palota épületegyüttesét megkapta a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola. A támogatásoknak köszönhetően sikerült elvégezni a felújítást, így egy nagyon szép épületben tanulhatnak a kárpátaljai magyar diákok.



Beregszászban működik az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház. Ez a teátrum szolgálja ki a megye magyar nyelvű színházkedvelő közönségének igényeit.



Kárpátaljai utazásunk során mindenképpen látogassunk el Beregszászba, hiszen a nevezetességek mellett ebben az ukrajnai városban szinte nincs olyan ember, aki ne tudna legalább valamennyire magyarul.



(karpaty.info, bereg.net.ua, beregszasz.net)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.