Úgy mondják, Britanniában az agarászat egykor az arisztokrácia kiváltsága volt. Ennek megfelelően nemes, fajtatiszta agarat nem tarthatott közember. Ez azonban nem vonatkozott a keverékekre. Aki a tilosban akart vadászni, annak különleges kutyára volt szüksége: legyen gyors, mint az agár, engedelmes, mint egy pásztorkutya, és kitartó, mit egy terrier. És máris megvan a lurcher receptje: az egyik szülő valamilyen agár (általában greyhound vagy deerhound), a másik pedig pásztorkutya (leggyakrabban border collie), esetleg retriever vagy pedig terrier. A lurcher tehát nem fajta, hanem kutyatípus, amelynek nevét az írországi vándorcigányok nyelvéből származtatják, és a jelentése „tolvaj”.
A lurcher tökéletes kutya volt az orvvadász számára: majdnem olyan gyors, mint az agár, de kevésbé sérülékeny, jobban bírja a terepet, és könnyen nevelhető, intelligens, gazdáját árnyékként követi, és még a portát (vagy az ekhós szekeret) is őrzi. A kétségtelen értékek végül is győzelmet arattak a kétes múlt fölött. A lurcher többé nem törvényen kívüli, tenyésztésével ma már legális klubok foglalkoznak. Népszerűvé vált Anglián, Skócián és Írországon kívül is, főként az Egyesült Államokban, nemcsak mint vadászeb, hanem sport- és családi kutyaként egyaránt. Ausztráliában ugyanakkor a két különböző agárfajta keresztezésével létrehozott, úgynevezett longdog tett szert nagy megbecsültségre, amikor a behurcolt üregi nyulakat sikerült a myxomatózis kórokozójával kipusztítani, de helyükbe a betegségre nem érzékeny, viszont sokkal gyorsabb mezei nyulak léptek.
A lurcher tehát nem véletlenszerűen létrejött, sétatéri „turmix”, hanem tudatos tenyésztői tevékenység eredménye. A hibridizáció, vagyis a különböző fajták keresztezése a mezőgazdaságban általánosan alkalmazott gyakorlat. Az első utódnemzedék egyesíti magában a két különböző szülő előnyös tulajdonságait, ám ezt a kedvező kombinációt nem örökítik tovább a következő generációkra, így a hibridekből nem lesz tenyészállat; a gyakorlati alkalmazásra szánt egyedeket mindig az eredeti, jól bevált párosításból állítják elő, nemritkán a kiindulási fajták díjnyertes egyedeit használva fel. Az egyes vadfajok vadászatára más és más keresztezést tartanak leginkább alkalmasnak. Mivel nem egységes fajta, természetesen a lurcher külleméről sem lehet általános leírást adni, de általában hosszú lábú, hegyes pofájú, többnyire borzas szőrű eb, amely nem a szépségével hódít, viszont egyformán megállja a helyét a mezőn és a kanapén.
origo.hu
Orbán Viktor: Győztek a hazafiak!
