Afrikában nem termett gyémánt az MNB leánybankjának

Több tízmillió schillinggel tették szegényebbé a CW Bankot Ognan Bozarov cégei. Egy veszteséges ügyletben Hargitai György is részt vett, aki Apró Piroska egykori miniszterelnöki kabinetvezető férjén keresztül ismerkedett meg Bozarovval. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) bécsi leánybankjának elveszett milliárdjait kutató cikksorozatunk befejező részében a 88 millió schillinges kárt okozó ugandai befektetéséről is beszámolunk.Információink szerint bár Ognan Bozarov a Központi Váltó- és Hitelbank (CW AG.) bécsi fogadásairól jól ismerte az MNB leánybankját 800 millió schillinggel megkárosító Hargitai Györgyöt – akinek ügyleteiről tegnapi cikkünkben írtunk -, kapcsolatuk gyökerei jóval régebbre nyúlnak. Bozarov, a ma is befolyásos bolgár üzletember – akárcsak Hargitai – maga is az elektronikai iparhoz fűződő kereskedelmi ügyletekben talált rá a meggazdagodás útjára. A rendszerváltozás előtt ezen a területen csoportosultak a legbizalmasabb feladatokat ellátó üzletemberek. A KGST-országok vállalatai a vasfüggönyön túl értékesítési bázisokat alapítottak, amelyek fő célja a COCOM-lista kijátszása, csúcstechológiák tiltott behozatala és a titkosszolgálatok ellátása volt. Bozarov és Hargitai a kilencvenes években is folytatta korábbi ügyleteit. Tevékenységük a CW Bankon és a Videotonon keresztül folyt öszsze.AprószívességekOgnan Bozarov a kilencvenes évek elején Bulgária legnagyobb elektronikai gyárába, a Stara Zagora-i DZU üzembe együtt fektetett be jelentős öszszegeket az akkor már a Videoton Rt.-től Hargitai György érdekeltségébe került Waltham-konszernnel. Az üzlet végül nem volt sikeres, Hargitai és Bozarov egyaránt újabb tartozásokat halmozott fel a CW Bank felé. Névtelenségbe burkolózó üzletemberek a Magyar Nemzetnek azt állították: Hargitai a régi „videotonos” ismertségeken keresztül talált rá Bozarovra. Ognan Bozarov ugyanis jóformán napi kapcsolatban állt Peter Dobrevvel, az Izotimpex nevű bolgár elektronikai külkereskedelmi mamutcég első emberével, miközben Hargitai György 1992-ig együtt ült a Videoton igazgatótanácsában Dobrev feleségével, Apró Piroskával. Apró 1995-ig Horn Gyula akkori kormányfő kabinetfőnöke volt, azután pedig több bank- és cégvezetői posztot kapott.A Magyar Nemzet tudomása szerint 1995-ben, a rosszul sikerült közös beruházás után a Waltham München 2 millió dollárnyi – közel harmincmillió schillingnyi – CW Bank-hitelt vállalt át a Bozarov-cégcsoporttól. A tartozást gyakorlatilag eltüntették a CW Bank közelgő átvilágítása előtt, ugyanis a Waltham München – Hargitai fizetésképtelenségének bejelentése után – már a pénzintézet tulajdonába került. A Videoton Holding Rt. tavaly nyáron többségi tulajdont szerzett a Hargitai-Bozarov közös ügyletben szereplő Stara Zagora-i DZU-ban. Széles Gábor vezérigazgató lapunkhoz eljuttatott válaszlevélben azt állította: a két üzletember közös ügyletéről nincs tudomása, és a cégvásárlásból adódóan sem Hargitai György felé, sem pedig a Waltham felé nem keletkeztek kintlevőségeik.A huszonegy vállalkozásból álló, a CW Bank felé több tízmillió schillinges tartozást felhalmozó Bozarov-cégcsoport a Stara Zagora-i ügyleten kívül az ismert zürichi üzletemberen, Zeno Meyeren keresztül is kapcsolatba került Hargitai Györggyel. Meyer 1994-től Bozarov cégeinek vagyonkezelője volt, de egyben érdekeltséget szerzett a Convertrade Kft.-ben is. Ebben a cégben tulajdonos volt Hargitai. Többek között a Convertrade moszkvai képviselete is részt vett Hargitai nagyszabású orosz kaparóssorsjegy-üzletében, amelybe az adómentesség érdekében az Afgán Veteránok Szövetségét is bevonták. Tudomásunk szerint a Kövér László titkosszolgálatokat felügyelő miniszter által a parlament CW-albizottságához szerdán eljuttatott áttekintő dokumentum maffiakapcsolatokat sejt Zeno Meyer egyes vállalkozásai mögött.Az ugandaikalandNyolcvannyolcmillió schillinges veszteség érte a CW Bankot, s közvetve az adófizetőket a „tékozló leány” ugandai kalandja miatt is. Lapunk úgy tudja: Láng László, a végelszámolás alatt álló pénzintézet jelenlegi vezérigazgatója éppen az afrikai befektetés miatt tett próbafeljelentést tavaly szeptemberben a bécsi államügyészségen. Az Unico-cégcsoport tagja, a Krall Consulting nevű nemzetközi vállalkozás először 1993-ban vett fel 360 ezer dollár – 5,1 millió schilling – hitelt a CW AG-től arra, hogy a környezetet veszélyeztető, de feldolgozható rézsalakot és rézhulladékot vehessen át Ugandában. A vállalkozásról az osztrák hitelvédelmi szövetség még a hitel felvétele előtt megállapította, hogy rossz a pénzügyi helyzete, korábbi kötelezettségeit is csak vonakodva teljesíti. A CW-s hitel érdekében dr. J., egy bécsi jogász járt közben a banknál, aki egy vagyonnal nem rendelkező vállalkozás révén maga is érdekelt volt az üzletben. Egyébként éppen ez a cég nyújtott később beválthatalan garanciát a CW-nek.A csoport tagjai már több tízezer tonnányi rézhulladékot vásároltak össze, amikor kiderült, hogy a magas szállítási költségek miatt a nyersanyag európai feldolgozása nem kifizetődő. Az Unico-csoport végül úgy próbálta áthidalni a szállítási problémát, hogy egy rendkívül szövevényes konstrukcióval salakfeldolgozó berendezést vásárolt. Az ügyletre ugyancsak a CW Bank nyújtott garanciát – sőt, újabb hiteleket is folyósított -, hogy Ugandában üzembe helyezhessék a gépeket. A cégek különféle okokra hivatkozva ezután sem voltak hajlandóak visszafizetni az első, már jó ideje lejárt bankkölcsöneiket. Az egyes hitelekre garanciaként szolgáló ugandai üzemet pedig 1995-ben átjátszották egy külső vállalkozásnak. A CW Bank ennek ellenére 1997-ig még több alkalommal folyósított hitelt a vállalkozáscsoportnak.VétkeseknyomábanA Magyar Nemzet tudomása szerint Láng László 88 millió schillingre teszi az ugandai kaland veszteségét. Az Unico-csoport ügyében a CW Bank korábbi vezetői ellen tett feljelentés része a tényfeltáró cikksorozatunkban már említett, szeptemberben indult eljárásnak. Az okirat birtokunkba került anonimizált változatából kiderül: a Láng László által megbízott osztrák ügyvédi iroda feljelentése egyszerre szól a CW Bank egyes vezetőinek – Makai Imre ex-vezérigazgató, Andreas Pinter, Frank Fürst exigazgatók, Kurt Sedlmayer hitel- és Hubert Stromm kockázatkezelési osztályvezető – egyetemes felelősségéről a CW veszteségei miatt, illetve reprezentatív példaként az ugandai ügyről. Az egyik – hűtlen kezelés gyanújával feljelentett igazgató – neve mellőzését kérve lapunknak elmondta: felemásnak tartja a feljelentést, hiszen az Unico-féle veszteség nagy része már az ő távozása után keletkezett. Azt sem érti, hogy miért nem jelentették fel Paul Auerbachot, aki regnálása alatt tovább finanszírozták az ugandai beruházást.(Vége)