Légi szarvastehenek az éleslövészeten

Első ízben rendeztek éleslövészettel egybekötött, a magyar erők bevonásával zajló NATO-hadgyakorlatot Magyarországon. A Várpalota körzetében megtartott, Ardent Ground 2000 elnevezésű gyakorlaton tizenegy tagállam vett részt. A rendezvényen az AMF/L-nek (ACE Mobil Force Land – Európai Szövetséges Parancsnokság szárazföldi mobil erői), a NATO azonnali reagálású egységének a felkészültségét tesztelték.Az AMF/L jelentőségét a Várpalota felé tartó buszban a terepszínű ruhában, napszemüvegben feszítő sajtótiszt szakavatott módon ecseteli: – Az adott hadműveletek során ez a szervezet az első, amelyik kitelepül, és biztosítja a feltételeket a további szövetséges erők felvonulásához, telepítéséhez. A heidelbergi székhelyről indulva a riasztást követő néhány napon belül el kell érnie a kijelölt területet és az alkalmazási készenlétet. Az AMF-et válsághelyzetben először 1991-ben, az Öböl-háborúban vetették be: légi komponensének egy részét Törökországba vezényelték demonstrációs céllal – mondja. – A mobil egység csaknem 14 500 fős erőt képvisel, s 17 szövetséges állam által felajánlott alegységből áll. Ezen a gyakorlaton 2200 – közülük 650 magyar – katona, csaknem 750 különböző típusú gépjármű, 70 tüzérségi eszköz és nyolc sorozatvető vesz részt – sorolja fejből az adatokat; s látszik, tudná még folytatni is. – Tyű, apám, tisztára, mint a filmeken! – rikkantja a hátsó ülések valamelyikén az egyik fotós.Csaknem egyórás buszozás után feltűnik a várpalotai lőtér. Hamarosan felérünk az egyik magaslatra telepített tüzelőállásba; a katonák ásványvizet és habszivacs füldugókat osztogatnak.- Nem, nem az orrodba kell tenni, bár neked úgyis mindegy, süket vagy, mint az ágyú.- Te meg nyomd fel magadnak, mint a kúpot, össze ne csináld magad félelmedben – indul be a poénkodás, majd egy hatalmas termetű, bordó sapkás Bundeswehr-alezredes megtartja az eligazítást: a rakétavetők az erdős sávról nemsokára megindulnak a tüzelési pont felé, próbaképpen egy, találat esetén még három rakétát lőnek ki a tíz kilométer távolságban lévő célpon-tokra; kérdés?- Honnan tudjuk, mikor lőnek? Az indítást kéne elcsípnünk... – jelentkezik egy fotós.- Vissza fognak számolni, rákészülhetnek; utána már úgyse nagyon tudnak fotózni a por meg a füst miatt – érkezik a válasz.Tíz óra után néhány perccel a tüzelőállás parancsnoka (31 éves német százados, három és fél éve foglalkozik az MLRS rakétasorozat-vető rendszerrel) kiadja a tűzparancsot. A rakétavetőkből egy pár vakító fénykúp száguld végig az égen, súlyos dörrenéstől kísérve; füst csap fel, aztán még ötször megismétlődik mindez; és a rakétabemutató véget is ér.- Basszus, ezek elfelejtettek visszaszámolni. Sikerült valakinek elcsípnie?... – dühöngenek a fotósok.A tüzérségi erődemonstrációra a gyulafirátóti nulla pontnál kerül sor. Négy cseh felségjelzésű MI-17-es helikopter 81 mm-es aknavetőket és tarackokat szállít a szövetséges erők arcvonalába, majd miután elhúztak, az aknavetők össztüzet zúdítanak az ellenség „harc-állására”. Tízperces fegyverdörgés után jön a második fázis, a légi támogatás bevonása. Két AMX típusú, egyenesen Olaszországból érkezett vadászgép repül rá a területre; gépágyúk kelepelése hallatszik, majd toronymagas, fekete füstfelhő csap fel, dörrenés, és a parancsnoki épület ablaka hangos csörömpöléssel összetörik: persze, a bombarobbanás kavarta léglökések... A nézősereg épphogy kisikoltozta magát, tompa moraj hallatszik: négy páncélozott helikopter közeledik komoran, méltóságteljesen, harci alakzatba rendeződve: a gyakorlat magyar résztvevői. – MI-24-esek, a 87. Bakony harci helikopterezred állományából – kommentálja egy alezredes. – Az amerikaiak csak „szarvas-tehénnek” becézik ezt a típust. Egy amerikai kollégának 1996-ban elég volt csupán meghallani a hangjukat, hogy felsóhajtson : „Ó, az átkozott szarvastehenek”; annyira jónak tartják ezeket a gépeket... – És a MI-24-esek közben nem cáfolnak rá hírnevükre: nem irányítható rakétáikat gépágyúik tüze követi.A gépek zárásul elhúznak a parancsnoki épület előtt; az orruk alá erősített géppuska fenyegetően mered előre. – „Nem semmi” hidegvér kell ahhoz, hogy az ember szembenézzen velük, s egy helyben maradjon – morogja az alezredes. – 12,7 milliméteres gépágyúk, mindegyik öt csőből áll, tüzelés közben forog. Óriási pusztító erejük van.... – s megtörli izzadó homlokát. A MI-24-esek távolodnak, a célterületről még most sem oszlott el a füst. Némán szemléljük egy darabig, majd egy újságírónőből kibukik: – Remélem, semmilyen nyuszi vagy ilyesmi nem futott arra. Az embernek megszakad a szíve, ha erre gondol. – Ezzel a felvetéssel egy ideig senki nem tud mit kezdeni, majd az alezredes szenvtelenül megjegyzi: – Hát igen; a hadgyakorlat már csak ilyen.